Ungváry Zsolt: Néhány szavazat különbség nem ad elegendő legitimációt

Az érvénytelen szavazatok újraszámlálása és a Kúria döntése után úgy tűnik (bár még szó van az Alkotmánybíróság esetleges állásfoglalásáról is), hogy Karácsony Gergely megnyerte a főpolgármester-választást. Egy közel kétmilliós városban 41 szavazat különbséggel. Ami százalékban alig kifejezhető.

Ez azt is jelenti, hogy miközben többszázezren támogatják a baloldali politikust, gyakorlatilag ugyanennyien más valakit látnának szívesen a helyén. És ez most nem is a magas, vékony polgármester ellen szól, mert fordított esetben pont ilyen igazságtalan, és a közakarattal nehezen egyező volna a végeredmény.

Persze, hivatkoznak a demokrácia őrei a kényszerítő valóságra, valahogy csak el kell dönteni. A labdarúgó VB-t, EB-t, BL-t is gyakran két egyforma erősségű, azonos számú gólt szerző, százhúsz percen keresztül egymás fölébe kerekedni képtelen csapat között végül tizenegyesekkel döntik el. Az lesz a világbajnok, aki pontosabban rúg büntetőt. Nem sok köze van a focihoz. De hát még mindig jobb, mint a pénzfeldobás. Régen voltak megismételt mérkőzések, de a sűrű versenynaptárba ezek már nem férnek bele.

A teljes bizonytalanság pillanataiban még maga Karácsony is új voksolást követelt, ez az óhaja azóta némileg megszelídült, de hasonló esetekben érdemes lehet rászánni egy kis pénzt és időt, és újra szavaztatni, hogy világos felhatalmazás legyen. A demokrácia ugyanis egyre kevésbé szól a tömegek tényleges akaratáról – sokszor nem is artikulálódik megfelelőképpen ez az akarat –, inkább az 51-49, vagy a már-már fölényesnek mondható 53-47-es győzelmekre hajtanak; mozgósítással, egy-egy jól elsült kampányelemmel, szlogennel, netán valamelyik félre ráégethető botránnyal.
A fővárosi közgyűlés egyébként is működésképtelen lesz, többen is zsaroló potenciállal rendelkeznek majd, és – amint ígérik – „ügyek” mentén születnek határozatok, ami könnyen lehet, hogy azt jelenti: én engedek ebben, cserébe te abban, a vége pedig az lesz, hogy senkinek sem igazán jó, ami van. A politika nem a cselekvésről, nem a programokról és az emberekről fog szólni, hanem hatalomtechnikai játszmákról.

A politika Európában mintha lemondott volna eredeti feladatáról, a közakarat érvényre juttatásáról, és matematikai egyenletekbe menekül. Mindenféle statisztikákat közölnek, hogy a „többség támogatja az EU-t” vagy a brit fiatalok pozitívan vélekednek a bevándorlásról, esetleg az uniós államokban jelentős az abortusz vagy a melegházasság elfogadottsága, s emellé odatesznek százalékokat: 54, 58, 62. Ami persze csakugyan többség, ám egyben azt is jelenti, hogy 46, 42, 38 % pedig mást gondol. Ez százmilliók véleményének a lesöprése.

Pedig a dolgok nagy része egyértelmű, és alighanem a döntő többség által támogatható lenne, csak a kérdésfelvetésekkel és a tendenciózus felvilágosítással, tájékoztatással ezeket a véleményeket mindig a fele-fele állapothoz közelítik, ezzel is újra és újra megosztva a társadalmakat. Így egy jelentős tömeg számára elfogadhatatlan személyek kerülhetnek pozícióba, és sokak számára vállalhatatlan irányokat vehet a politika. Ahhoz, hogy valami ne járjon súlyos érdeksérelemmel, 70-80 %-os támogatást kellene felmutatni. Erre azonban a demokratikus mainstream már azt mondja, hogy populizmus vagy diktatúra, inkább legyen állandó forrongás, gyűlölködés, rivalizálás, megosztott nemzetek és sorozatos csalódások.

Azt már egy igazi demokrata nem is meri mondani, hogy a sikeres és békés korszakok általában egy-egy uralkodó vagy kormányfő hosszas ténykedéséhez kapcsolódnak. Károly Róbert, Mátyás király regnálása, Tisza Kálmán vagy Bethlen István miniszterelnöksége éppen úgy ide tartozik, mint XIV. Lajos Franciaországa vagy Viktória királynő Angliája. A köztársasági Róma belerokkant a konzulok éves cserélgetésébe, Marius, Sulla, Caesar majd Augustus ezzel szakító politikája ötszáz évre meghosszabbította a birodalom életképességét. A sokat hivatkozott athéni demokrácia fénykorában Periklész tizenöt évig állt egyedül az állam élén.

A legitimációt tehát leginkább az erő és a hatalomhoz kapcsolódó vízió adja meg, nem tíz-húsz véletlenszerű szavazat.

Címlapképen: Karácsony Gergely fõpolgármester a Fõvárosi Közgyûlés ülésén a Városházán 2023. május 24-én. Fotó: MTI/Máthé Zoltán