A debreceni kötődésű keresztény pop-rock zenekar 2019 óta szolgál rendszeresen a Református Egyházban. A formáció többek között a Csillagpont dicsőítéseinek vezetője is volt több alkalommal, illetve olyan, a Csillagpont által fémjelzett dalok szerzője, mint a „Csillag vagy”, „A te országod” és a „Szabadság”.

Továbbá rendszeres résztvevői különféle keresztény zenei fesztiváloknak, mint a Református Zenei Fesztivál, a Feltöltő vagy a Református Egység Napja. Dalaikkal szeretnének bizonyságot tenni Istenről, aki sasszárnyon hordoz és a mélységekből kiemel. Zenei eszközeikkel a ma emberét igyekeznek megszólítani.

Tagok:

• Bereczki Csaba – basszusgitár, ukulele
• Bertha Zoltán – ének, ritmusgitár
• Fazakas Bálint – trombita, zongora
• Hodossi Máté – elektromos gitár, ciszter, ének-vokál
• Hodossiné Farkas Erna – midipad, zongora, sípok, furulya, ének-vokál
• Kiss Máté – dobok

Az első lemezük debütálásával kapcsolatosan kerestem fel őket. Az alábbiakban a velük folytatott beszélgetés olvasható.

Meséljetek az Első lépés zenekar létrehozásáról. Kérdezhetném úgy is, hogy mi volt az első lépés, a zenekar megalakulásának története?

Gyerekkorunk óta zenéltünk, a legtöbben külön-külön. A zenekar (azóta is meglévő) magja viszont egy gyülekezethez kötődik. Így amikor a 2017-es debreceni Csillagpontra (Kárpát-medencei református ifjúsági találkozó) felkértek, hogy vezessük a közös éneklést, erre a magra támaszkodva szerveztünk össze egy nagyobb csapatot más debreceni gyülekezetek zenészeivel. Nagy élmény volt, mert a szervezők részéről a legfontosabb elvárásnak sikerült megfelelni, azaz megénekeltetni a több ezer embert. Így nagy öröm volt, hogy mi lehettünk a következő két Csillagpont hivatalos zenekara. Ekkor már Első Lépés néven azokkal a tagokkal, akik vállalták a heti rendszeres próbákat.

Nagyon friss, hiszen mindössze néhány hónappal ezelőtt debütált az első lemezetek „Szárnyalok” címen. Milyenek voltak az első reakciók? Mit jelent nektek ez a lemez személyesen?

Egy régi álom vált valóra ezzel a lemezzel és hála Istennek úgy látjuk, hogy azok számára is, akik már ismernek minket. A lemez teljesen saját kiadásban készült, így pontosan olyan lehetett, amilyennek mi szerettük volna. Sok személyes visszajelzést, vagy épp online kommentet, üzenetet kaptunk, de ami a legfontosabb, hogy a legtöbben nem minket, hanem Istent magasztalják a visszajelzéseikkel. És ez azt jelenti, hogy az albummal tudtuk közvetíteni azt, amit Isten nekünk is ajándékként adott.

Számtalanszor tapasztaltam, hogy a lemezkészítés, főleg egy több tagot magába foglaló zenekari formáció esetén tud okozni fejtörő pillanatokat. Nálatok, hogy nézett ki az alkotási folyamat?

Zoli: Ez egy nagyon jó kérdés, mert ezt csak az értheti, akinek volt már valaha igazán kreatív emberekből álló zenekara. És ez valóban egy csiszolódást, sok kommunikációt, őszinteséget és bizalmat igénylő feladat. Talán ezért is kellett öt évet várnunk az albumra, hogy megérjünk erre a feladatra. Voltak konfliktusosabb időszakok, voltak csendes, passzív időszakok, aztán megtaláltuk azt a formát, ami nekünk leginkább működik. Aki ötletet hoz, annak magában előre el kell döntenie, hogy mi az, amihez azon belül ragaszkodik és mi az, amit el tud engedni, hogy szétcincáljuk, vagy épp más forgassa tovább. Így a legtöbb dalunk végül egészen koprodukciós és mindegyiknél van olyan, aki leginkább sajátjának érezheti, de talán egy dal sincs, amiből bárki is kimaradt volna az alkotás folyamatában.

Máté: Pusztán az is egy fél napnyi vita volt, hogy a 10 dal milyen sorrendben kövesse egymást úgy, hogy az egy jól felépített „egészet” adjon ki. A dalírásnál lényegesen több konfliktus keletkezhet. Mire egy-egy dal felölti a végleges formáját, addigra mind a 6 ember belső szűrőjén átmegy. Szóval van, hogy nem is hasonlít saját magára az első és utolsó verzió. De az biztos, hogy ami a végén kijön, az olyan „első lépéses” lesz.

Egyébként a dalok „felöltöztetése” a stúdióban, mindig egy kritikus mozzanat. Nagy könnyebbség volt, hogy ezt a részét is magunk csináltuk, mert így teljes mértékben olyan lett, amilyennek megálmodtuk.

A dalszövegeiteket figyelve nagyon tetszik, hogy bizonyos dicsőítő dalokkal ellentétben úgymond „életszagúbb”, megélt élethelyzetekről énekeltek, ami nagyon frissé és felüdítővé teszi a zenéteket számomra. Ki a dalszövegíró a csapatban?

Zoli: Köszönjük, ezt a kérdést máris nagyon jó visszajelzésként hallani. Hiszen pontosan ezt érezzük küldetésünknek azzal, hogy az utóbbi 1-2 évben a dicsőítő zene műfajából kimerészkedve olyan dalok szerzésében gondolkoztunk, amelyeket meghallgatva valóban bárki találhat benne olyat, amit magára is tud vonatkoztatni. A megjelent dalok szövegeit Erna, Máté és Zoli jegyzi hasonló arányban, ami 3-4 dalt jelent.

Máté: Talán az egyetlen dolog, amihez ragaszkodunk a dalszövegek kapcsán, hogy legyenek őszinték és belülről jövők. Ezen belül, pedig nem bánjuk, ha valaki túl sablonosnak érzi, vagy épp nem tud vele azonosulni. (Vagyis persze bánjuk, de nem embereknek akarunk megfelelni.) Mindenki szokott ötleteket hozni a zenekarból, ezek lehetnek zenei alapok, de van, hogy egész szöveges vázlatok, így aztán nem nevezhetünk meg egy konkrét dalszövegírót a csapatban. Az albumon szinte teljesen egyenlő arányban 3-4 dal szövege kötődik Zolihoz, Ernához és H. Mátéhoz.

A dalok hangszereléséről is ejtsünk szót, ugyanis kifejezetten sokrétű és igényesen megvalósított lemezről van szó. Alapvetően érezhető az amerikai dicsőítő együttesek hatása, de ennek ellenére mégis autentikusak maradtatok és sok szempontból sajátos, amit csináltok. Meg tudtok nevezni olyan együtteseket, előadókat, akik különösképpen inspirálnak titeket, akár a nemzetközi vagy a hazai felhozatalból?

Máté: Nagyon jól esik a kérdésbe bújtatott dicséret, köszönjük! A hangszerelésben szerintem kijelenthetjük, hogy elég tradicionálisan gondolkozunk. Igyekszünk úgy megszólalni a felvételeken, ahogy a színpadon megszólalunk. Persze amíg a keverési folyamat a végére nem ér, addig kerülnek bele újabb és újabb háttérsávok, de ezeket is igyekszünk általában saját hangmintákkal megoldani. Vettünk fel tapsokat, csörgőket, harangjátékot, harmonikát, cisztert (ír buzuki), és mindenféle effektet, amiket valószínűleg a többség ki sem hall belőle, de érzésben sokat hozzátesz.

Az Első Lépés zenekar a Református Zenei Fersztiválon. Fotó: Todoroff Lázár

Letagadni sem tudnánk, hogy a Rend Collective nagy hatással volt ránk. Hangszerelésben is érződik a hatásuk, és reméljük, hogy lelkiségben is. Azt a felszabadult örömteli dicsőítést szeretnénk mi is megélni, amit rajtuk látunk. És amit református bennszülöttként sokszor nem merünk, félve attól, hogy mit szólnak majd mások.

Zoli: Szerettünk volna autentikusak maradni mindenképp, mert ezt a műfajt csak így lehet csinálni. És egyébként is azt élvezzük a legjobban, ha olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk.

A sokrétűség egyrészt abból is fakadhat, hogy a tagok egyenként is sokrétűek, hiszen a legtöbben komolyzenével kezdtük, szeretjük a klasszikus egyházi zenét, ugyanakkor kis korunk óta a könnyűzenében mozgunk. A keresztyén könnyűzenét azonban a legtöbben fokozatosan ismertük és szerettük meg. Az itthoni úttörő időszakban még érezhető volt, hogy formálódik a műfaj. Ezért leginkább valóban inkább külföldi zenekarok hatásai érezhetők a mi zenénken is. A legegyértelműbben a Rend Collective csapata határozta meg azt az életérzést, amit közvetíteni szeretnénk. Tőlük több dal is kihagyhatatlan, ha hívnak bennünket olyan szolgálatra, ahol közös éneklést kell vezetni. De külön-külön az ízlések változnak. Így lehetséges, hogy a megszokott hangszerek mellett, ciszter, harmónika, sípok, ukulele, trombita, marimba is megszólalnak a zenekarban.

Ha jól tudom rendszeresen szolgáltok a Református Egyházban, valamint különféle keresztény könnyűzenei eseményeken. Milyen célokat tűztök ki magatok elé? Hova szeretnétek eljutni, kiket szeretnétek megszólítani?

Azokat, akiket Isten szeretne rajtunk keresztül elérni. És ezt komolyan gondoljuk. Ugyanannyit tud jelenteni egy olyan kicsi gyülekezet alkalma, ahol szeretettel fogadnak, mint a nagyszínpadok világa. Azonban az elmúlt egy év során annyi megerősítést, áldást kaptunk Istentől, hogy azt érezzük, neki is kedves, amit csinálunk és támogat minket abban, hogy minél többekhez eljusson a mi alkotásainkon keresztül az ő üzenete.

Hol láthatnak, hallgathatnak meg az olvasóink titeket legközelebb?

Hullámzó időszakaink vannak, mert a dalszerzés, koncertezés, szolgálatok dinamikájába a zenekaron belül ebben az időszakban érkező gyermekáldások a nagy örömök mellett kihívásokat is állítanak elénk. Most vagyunk túl egy kicsit mozgalmasabb időszakon (Egyetemi Gyülekezetek Találkozója, Református Zenei Fesztivál, gyülekezeti programok) a nyáron kicsit megpihenünk a szolgálatokban, inkább az új dalok alapjait próbáljuk megálmodni, ősszel viszont újra útnak indulunk.

Czinke Máté

Címlapképen: Az Első Lépés zenekar. Fotó: Prodán-Kovács Sándor