Ungváry Zsolt: A baloldal eltűnt – bár sose volt túl erős

Egy választásnál természetesen az a legérdekesebb, melyik párt hány százalékot kap, ki lesz az első, kik milyen pozíciókhoz jutnak. Ez azonban ugyanakkor jelzés is arról, hogy környezetünk, a honfitársaink milyen értékeket vallanak, mi számukra a fontos, milyen programokra szavaznak.

Az, hogy a baloldal szinte eltűnt (vagy legalábbis egészen marginálissá, már-már szubkultúrává vált) Magyarországon, az annak a következménye, hogy a magyarok nem baloldaliak. A „Világ proletárjai egyesüljetek!”, mára már anakronisztikussá lett, de a globalizmusban valamiképpen tovább élő ideológiája nem érinti meg igazán a magyarokat. Mi nem horizontálisan gondolkodunk – azaz a pillanatnyilag velünk egy időben létezőkkel keresve kapcsolódási pontokat és közösséget –, hanem vertikálisan: a múlttal és a jövővel élünk együtt. Rég elhalt költőink, tudósaink, államférfiaink szavai, jelleme, tettei sokkal meghatározóbbak, mint egy tetszőleges belga, svéd vagy német kortársunké.

Miközben a DK (vagy a Momentum, MSZP, Párbeszéd…) a népszerűségi versenyben évek óta vért izzadva egy-egy százalékpontocskával próbálnak közelebb kerülni a kormánypártokhoz, hirtelen berobban egy új politikai erő, amelyik a legelső választásán 30 százalékkal nyit. Elsősorban azzal, hogy nem balról igyekszik szavazókat szerezni, ugyanis tudja, hogy ott ilyenek nincsenek.

A Tisza szavazóit nem adhatjuk hozzá a baloldalhoz; a Kossuth-nótát és Himnuszt éneklő, a Hősök terén a honfoglaló vezérekre hivatkozó Magyar Péter nem Horn Gyula híveihez szól; ők ugyanis elfogytak, túlélő töredékeik az üvegplafonját áttörni képtelen DK-ban vegetálnak.

Már 2022-ben is az ellenzéki összefogás egy nyíltan keresztény, magát konzervatívnak mondó ember mögé állt be. Az más kérdés, hogy sem személyében, sem képességeiben, sem szándékaiban egyik Péter sem alkalmas az ország vezetésére, de támogatóik nem baloldaliak.

A Tisza egyelőre annyira szervezetlen és nemlétező párt, hogy a megyei közgyűlésekbe jelölni sem tudtak listákat. Még az is megeshet, hogy a túlnyert EP- és fővárosi közgyűlési voksolás miatt mindkét listájukat nem is tudják feltölteni, vagy magának a Péternek is be kell ülnie valamelyikbe. De azért elgondolkodtató, hogy míg a Mi Hazánk például 15-20 %-okat tudott szerezni a megyei listáin – ahol nem indult a Tisza –, az EP-listájukra 6-7 % érkezett. Vagyis még a nemzeti radikálisok közül is sokan szavaztak az új formációra. És itt nem az a kérdés, hogy ez az egyszemélyes, program- és káderhiánnyal küzdő alakulat képes lesz-e bármiben is képviselni a jobboldali értékeket, hanem az, hogy a 45 %-nyi fideszes mellett még bő 30 % jobboldali van az országban.

Igazából a rendszerváltás óta – amikor nagyon egyöntetű nemet mondtunk a baloldalra; a négyigenes népszavazásnak az állampárt felelősségéhez kötődő három kérdésében 95 %-os egység volt, a tavaszi választáson az MSZP 10 %-ot kapott – egy kivétellel mindig magabiztos jobboldali fölény volt. 1994-ben a szocialisták 33 %-os eredménye csak a győztesnek kedvező (már akkor is!) szisztéma és a sokak szemében addig antikommunista SZDSZ koalícióba lépése miatt eredményezett kétharmadot. 2002-ben, ha az ötszázalékos küszöbben éppen elbukó MIÉP bejut, nem lett volna többsége a baloldalnak. Az egyetlen kivétel a 2006-os, viszonylag egyértelmű szocialista siker, amiről viszont gyorsan kiderült, hogy hazugságok, trükkök százai és egy gátlástalan, erkölcstelen figura van mögötte. A többi megmérettetésnél mindig a jobboldal tarolt.

Ha nem is mondják ki (sőt, ha megkérdezik tőlük, talán hevesen tagadják), azért a magyarok döntő többsége az Isten-haza-család hármasság mentén éli az életét. Értékrendjében a becsület, a felelősség, a célok keresése, környezetének védelme, közeli hozzátartozóinak szeretete fontos helyet foglal el. Akik pedig ezt nyíltan megtagadják (mint a Momentum), azokat kegyetlenül megbüntetik.

A baloldal egyébként Európában másutt is bajba került; sorra érkeznek a különböző országokból az adatok, hogyan tör előre a progresszióval szemben a konzervatív attitűd; a béke, a normalitás, a hagyománytisztelet. (No war, no gender, no migration!; mostanra egyre többen sorakoznak fel e mögé, még ha ilyen nyíltan nem is merik kimondani másutt.)

Érdekesség, hogy Németországban a szociáldemokraták annyira gyengén szerepeltek, mint az elmúlt száz évben soha. 14 %-os támogatottságuk még annál is négy százalékkal kevesebb, amennyit 1933 márciusában, a Reichstag leégése után, már Adolf Hitler kancellárságának idején kaptak…

Címlapkép: Katonai tiszteletadással felvonják Magyarország nemzeti lobogóját a Szent István-napi állami ünnepségen tartott zászlófelvonáson és tisztavatáson a budapesti Kossuth téren 2023. augusztus 20-án. Fotó: MTI/Máthé Zoltán