Ungváry Zsolt: Belga kioktatás
Nem tudom, genetikai vagy tanult tulajdonság-e, de a nyugat-európai politikusok rögtön felvesznek egy kioktató, lenéző attitűdöt, ha közép-európaiak keverednek az útjukba. Ráadásul mindig elcsodálkoznak, ha ettől nem vágjuk magunkat feszes vigyázzba, és nem kedveljük őket.
Miközben elborzadva bélyegzik meg a nácik felsőbbrendűséget hirdető ideológiáját, ugyanazt a pökhendi gyakorlatot alkalmazzák, amelyben fel sem merül, hogy egyenrangú félként tárgyaljanak a Lajtától keletre eső népek képviselőivel. Ennek egyik jellemző példája volt a multicégek ismert márkáinak a keleti piacra szánt bizonyíthatóan gyengébb minősége, de az EU-s tisztségviselők mindennapi megnyilvánulásainak is alapvető eleme ez a hozzáállás. Ezt aztán a harmadik világból érkező bevándorlók is villámgyorsan eltanulják, a pakisztáni felmenőkkel bíró londoni főpolgármester vagy az indiai eredetű brit miniszterelnök is kiválóan elsajátította a gyarmatosítók gőgjét.
Legújabban az algériai származású nő, a belga külügyminiszter (mi az, hogy belga?; ismerjük a viccet: hová álljanak a belgák?), akarja megvonni Magyarországtól a szavazati jogot, és az elsőosztályú államok nevében világosítja fel a másodosztályút, hogy hol a helye. A legviccesebb, hogy mindezt az európai értékek nevében teszi. Mintha Poitiers-nél nem Martell Károly győzött volna, megállítva az arab előretörést, és megakadályozva, hogy a kontinens vallása, kultúrája, civilizációja és szokásai az iszlám szerint működjenek. Európa elsősorban éppen a kereszténységtől lett az, ami; mivel földrajzilag nem definiálhatóak igazán a határai, nagyjából addig tart, ameddig a kereszténység.
Hadja Lahbib (ő a belga külügyminiszter, amiként a londoni lord majort Sadiq Khannak, Chamberlain, Churchill vagy éppenséggel Thatcher asszony útódját pedig Rishi Sunaknak hívják) egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy minket Európából, annak értékeiből kioktasson, ugyanis mi képviseljük ezeket az értékeket Szent Istvántól Hunyadi Jánoson át Deák Ferencig. Lehet, hogy a jövő Európájának eszmeiségét, gyakorlatát, szokásait Hadja Lahbib testesíti meg, és talán nincs messze az idő, amikor majd Merkel asszony lesz a példakép, aki behívta az új honfoglalókat, ugyanakkor Martell Károly vagy Kapisztrán lesz a sötét erő, amelyik megakadályozta a Próféta tanainak elterjedését. Jó úton haladunk efelé, ám az biztos, hogy ha ez a szép új világ eljön, Hadja Lahbib is nézhet új állás után, mert olyasmi, hogy Belgium, nem lesz, női külügyminiszter se nagyon, majd csadorban követheti az urát az utcán negyedmagával.
Hadja és elvbarátai persze nyugodtan játszhatnak döntőbírót ezeréves múltú európai államok felett, mert egy csomó olyan attribútummal rendelkezik, amelyet az új európai fősodor, a hagyományos értékekkel szakító mainstream bírálhatatlannak kiáltott ki. Légből kapott állításait és az eredeti alapszerződésekkel szembemenő ötleteit nem lehet megkérdőjelezni, mivel nőként, etnikai kisebbségként olyan védelmet élvez, ami a gyümölcsöző vitát eleve kizárja. Azt mindenesetre megtanulta, hogy ha az „új”, a „más” értékeket európainak kiáltja ki, akkor e mögé a verbális pajzs mögé bújva nyugodtan tüzelhet a régi, önazonos európaiakra, azok nem tudnak (nem szabad nekik) visszalőni.
Annyit azért elértek, hogy az „európai”, hasonlóan a kommunizmus „népi” jelzőjéhez, már fosztóképző, sőt szitokszó lett. Kár, hogy így alakult.
Címlapképen: Hadja Lahbib belga külügyminiszter nyilatkozik a sajtónak, amint megérkezik az Európai Unió tagállamainak külügyminisztereit tömörítő Külügyi Tanács brüsszeli ülésére 2023. január 23-án. Fotó: Olivier Hoslet / Forrás: MTI/EPA
