Állítsuk meg az erőszakot Európában!

Ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök is utalt rá legutóbbi rádióinterjújában, Európában elharapódzott az erőszak. Nem most kezdődött ez. A gyökereit a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás környékén kell keresni, amikor az illegális bevándorlási hullámmal iszlamista terroristák tucatjai jutottak be észrevétlenül a kontinensre. Párizs, Nizza, Berlin, Brüsszel, London. És a sort még hosszan lehetne folytatni azokkal a városokkal, amelyekben lecsaptak a terroristák, több száz ember életét kioltva, vagy megsebesítve őket. Kis túlzással az iszlamista terrorizmus a mindennapok részévé vált Nyugat-Európában. Ma már sokkal kevésbé akadunk fenn egy-egy késelés hírét hallva, mint ahogyan azt tettük 10 évvel ezelőtt.

Ráadásul az erőszaknak nem csak ez a formája létezik. A 2016-os kölni szilveszter óta folyamatosan hallani olyan esetekről is, amikor bevándorló hátterűek nőket zaklattak, vagy épp zsidókat bántalmaztak verbálisan, vagy fizikálisan.

Az elhibázott migrációs politikával tehát Brüsszel már rászabadított egy olyan erőszakhullámot Európára, amely addig nem volt megszokott és amihez soha nem is szabadna hozzászokni, aminek nem kellene, hogy természetes legyen. 

Aztán erre tett rá még egy lapáttal az orosz-ukrán háború. És nem csak az a jelenség, hogy a nyugati közvélemény egyre fásultabban és egyre nagyobb közönnyel figyeli a frontról érkező aggasztó híreket és hadijelentéseket. Valójában persze ez a legszomorúbb, az ugyanakkor sokkal riasztóbb, hogy a háborús pszichózis is a mindennapok része lett. Az atomfegyverek bevetéséről és a nyugati katonák ukrán frontra küldéséről szóló diskurzus olyannyira része a nyugat-európai közbeszédnek, mintha csak az időjárásról kezdenénk el fecsegni. Persze ne áltassuk magunkat, hiszen éppen ez volt a cél.

2022 óta az európai társadalom legdurvább érzékenyítése zajlik. Egy korábban békepárti kontinenst kell ugyanis átformálni háborúpártivá. 

Ez ráadásul a szemünk láttára történik. Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy a korábbinál elfogadhatóbbá kell tenni olyan cselekedeteket, amelyekről korábban konszenzus volt, hogy nem történhetnek meg. Az Európai Unió a világ legnagyobb békeprojektje volt, és senki nem gondolta, hogy valaha arról szól majd a vita, hogy menjenek-e polgárai egy harmadik ország frontjára harcolni. Ez a fajta érzékenyítés vezet oda is, hogy a gyűlölet a közbeszéd részévé válik, a közbeszéd ilyen szintű radikalizálódása pedig tettlegességbe torkollhat. Ahogy azt egy 16 ezres szlovákiai kisvárosban is láthattuk.

Így válik észrevétlenül még a leginkább békepárti országok társadalmának is részévé a háborús pszichózis, és így lehet belesodorni még a leginkább békére törekvő országokat is a háborúba.

És ebből a szempontból teljesen irreleváns az a most kibontakozó vita, hogy a Ficót lelövő merénylő jobb- vagy baloldali volt, kivel szimpatizált korábban és kivel nem. Egyetlen dolog számít, méghozzá az, amit a belügyminiszter is megerősített: a támadó egyik indítéka az volt, hogy nem tetszett neki Fico Ukrajnával kapcsolatos politikája. Hiába próbálják tehát szépíteni, valójában arról van szó, hogy egy háborúpárti merénylő életveszélyesen megsebesített egy békepárti miniszterelnököt. 

A sajnálatos eseményből ugyanakkor jó lenne, ha a háborús pszichózisban szenvedő nyugat-európai vezetők is tanulnának. Az eset ugyanis jól mutatja, hogy a szavakból milyen könnyen lesznek tettek. Hogy hogyan lesz a gyűlölködő kommentekből egy olyan cselekvés, amelynek visszafordíthatatlan és beláthatatlan következményei vannak. Sajnos ma a nyugat-európai vezetők is egy gyűlölködő kommentelő szintjén vannak, pedig ők akár egy atomháborút is kockáztathatnak a felelőtlen kijelentéseikkel. Ideje lenne ennek véget vetni, és visszaterelni Európát a béke, a gazdagodás és az erőszakmentesség irányába.

Címlapkép: Robert Fico szlovák miniszterelnököt életveszélyes állapotban szállítják kórházba Besztercebányán (Banská Bystrica), miután lőfegyveres támadás érte egy kihelyezett kormányülést követően a Pozsonytól mintegy 150 kilométerre, északkeletre fekvő Nyitrabányán (Handlová) 2024. május 15-én. Ficót több lövés érte a mellkasán és a gyomrán. Fotó: MTI/TASR/Jan Kroslak