Boldog nőnapot, tessék egy vibrátor!
Rengeteget küzdöttek ősanyáink azért, hogy a férfiakkal szemben egyenlőségbe kerüljünk, mind szavazati jog, tanuláshoz való jog, egyforma lehetőségekért a munkában és a munkabért illetően. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egyenlők, de nem egyformák vagyunk, hiszen akármennyire is szeretné a woke ideológia elhitetni velünk, hogy megváltoztathatjuk a természet törvényeit, szülni még mindig csak az tud, akinek méhe van — méhe pedig a nőknek van.
A modern férfiak többségének sem idegen az egyenlőség és az arra való törekvés, hiszen nem néznek csúnya szemmel a dolgozó nőkre, továbbá képesek gondoskodni magukról és a szennyest sem viszik haza édesanyjuknak.
Mindezek ellenére a sok nemzetközi „ünnepnap” között mégis az anyákról, a láthatatlan munkáról — amelyet többségében még mindig a hölgyek végeznek el — vagy nőkről emlékezünk meg éppen azért, mert a sok „új” szerep mellett a régiek sem fogyatkoztak meg arányosan, és ami a mindennapi leterheltséget jelenti, minden jószándékú igyekezet ellenére sem tudott jelentősen csökkenni a nők számára.
Beszélhetünk háziasszonyokról, anyákról, életüket karrierjüknek áldozó hölgyekről, sportolókról, teljesen mindegy, nemzetközi nőnapon jól esik a köszöntés, az elismerés, hiszen nem győzünk teljesíteni a munkahelyen, feláldozzuk a testünk a gyermekáldás oltárán, elvégezzük a házimunkát, gondoskodunk családunkról.
Tiszteletet érdemelnek a férfiak is, de az szinte mindig magától értetődő volt a patriarchális társadalmakban, a nagyrabecsülés kifejezése a nők felé valahogy más. Persze nem kell nagy dobra verni, de tényleg csak annyira van szükségünk, hogy néha napján méltányolják a munkánkat, amit a mindennapokba ölünk.
A nagyrabecsülést több formában is ki lehet fejezni, legelterjedtebb módja egy virág vagy csoki, a The New York Times liberális világlap ellenben vibrátorral találta köszönteni a hölgyeket március 8-án. 
Számos nő életét változtatják meg a vibrátorok pozitív értelemben, ezen kár lenne vitatkozni, csak hogy ezt a puritán megnyilvánulást már nem elismerésnek, mint inkább szexizmusnak nevezhetjük, amely a sok feminista hullámnak köszönhető eredmények, a nők mindennapi küzdelmeinek szimpla elbagatellizálását jelenti. Egy szexuális segédeszköz üzlettől ez természetes, de egy világlaptól egyenesen ízléstelen.
Hány nő dolgozhat a The New York Times-nak, akik munkáját és életét most egy „nesze itt egy vibrátor” possztal minősítettek?
A címlapkép forrása: Pixabay.com
