Közeleg a kampány, durvul a közbeszéd

A Parlament tegnapi ülésével elkezdődött a tavaszi ülésszak és ezzel együtt gyakorlatilag kezdetét vette a kampányidőszak is. A baloldal egyre durvább hangnemben kommunikál és ez is jól mutatja, hogy óriási a tétje a nyár eleji választásoknak.

A hangulatot Márki-Zay Péter, a baloldali összefogás 2022-es bukott miniszterelnök-jelöltje alapozta meg pártja, a Mindenki Magyarországa Néppárt tisztújító kongresszusán. Hódmezővásárhely polgármestere ugyanis a magyar történelem legsötétebb korszakait megidézve arról beszélt, hogy „ennek a rendszernek is vége lesz, úgyhogy higgyék el nekem, ők félnek attól, hogy lógni fognak.” Vajon Márki-Zay Péter tényleg felakasztaná politikai ellenfeleit? Egyáltalán kikre gondolt pontosan, akiknek szerinte lógniuk kellene? A Fideszes politikusok, vagy a mögöttük álló holdudvar tagjai? Esetleg az összes Fideszes szavazónak lógnia kellene? A lényeget tekintve mindegy is. 

Mert pontosan mutatja azt a gondolkodást, ahogyan a baloldal az ellenfeleihez áll, hogy nem legyőzni akarja őket, hanem a Föld színéről is eltüntetni, ahogyan azt 1945 után tette.

Nem sokkal maradt el Márki-Zay Pétertől Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke sem. Nála a párttársa, Varju László és a Fekete-Győr András volt Momentum elnök ellen hozott ítélet verte ki a biztosítékot. A bíróság ugyanis mindkettőjüket bűnösnek találta, ugyanakkor egyikük sem vonta le azt a következtetést az ítéletből, hogy le kellene mondania. Elítéltként tehát továbbra is következmények nélkül tengetik napjaikat országgyűlési képviselőként, mintha mi sem történt volna. Persze a következmények nélküliség nem áll távol a baloldaltól. Emlékezhetünk még Horn „na és?!” Gyulára, aki egy, a pufajkás múltját firtató kérdésre válaszolt a neve közé ékelt szófordulattal. Vagy ott volt Medgyessy Péter, aki D209-es ügyének kirobbanása után is vígan kormányzott. És

Gyurcsány Ferenc sem közvetlenül az őszödi beszédbe bukott bele és ha rajta múlna, még azóta sem mondott volna le.

És térjünk is vissza rá, hiszen ő volt az, aki Fekete-Győr András és Varju László ítéletei után még csak csendben sem tudott maradni. Gyurcsány az igazságszolgáltatás szereplőit fenyegetve úgy fogalmazott egy Facebook-bejegyzésében, hogy – idézem – „nem kell szégyenlősnek lenni. Jegyezzétek meg az ügyészek és a bírók nevét. Jók lesznek majd tanúknak egy, a rendszer ellen folytatott eljárásban.” Ez lenne tehát az a nagy jogállamiság, amely mellett a baloldal olyannyira elkötelezett? Kezdjük onnan, hogy éppen a magyar igazságügyi rendszer az, amelyet nemrég ismét átvilágítottak Brüsszelből és olyannyira függetlennek találták, hogy fel is szabadították az emiatt korábban zárolt pénzeket. Gyurcsánynak tehát ebben a kérdésben nem a bíróságokkal, de még csak nem is a kormánnyal, hanem az általa annyira imádott Brüsszellel kell vitába szállnia. Másrészt ha már Brüsszel:

hol vannak most azok a hangok, amelyek a baloldal fenyegetésétől és befolyásszerzési kísérleteitől féltik a független magyar igazságszolgáltatást? Vagy nekik már tényleg mindent szabad?

Sajnos úgy tűnik, hogy igen, mindent szabad. A Gyurcsány-párt ugyanis nemcsak az ügyészeket és a bírákat, hanem újabban már az újságírókat is fenyegeti. A napokban az M1 riportere keveredett szóváltásba a DK Európai parlamenti képviselőjével, Rónai Sándorral, aki ezek után többször lehülyézte az újságírót, majd – annak ellenére, hogy az esetről videó készült – letagadta azt. Persze a bocsánatkérés, vagy a lemondás ebben az ügyben is elmaradt. Valószínűleg ilyen az az európai kultúra, amelyet a DK-s politikus Brüsszelben magába szív.

A hangnem tehát egyre durvább, pedig még több, mint 4 hónap van hátra az idei választásokig. A baloldal politikusai ugyanakkor már most számos határt túlléptek nyilatkozataikkal. És ne legyenek illúzióink: lógni azért senki nem lógna, de a jobboldaliak nem úsznák meg szárazon, ha ezek hatalomra kerülnének. És aki azt hiszi, hogy a levegőbe beszélek, az vessen egy pillantást Lengyelországra, ahol az új, balliberális kormány első intézkedései között szerepelt a közmédia illegális szétverése, ellenzéki képviselők bebörtönzése és az elnöki palotában való rendőri intézkedés. 

Persze a baloldalon azért mondanak ilyeneket, mert idegesek. Mert ők is érzik, hogy nagy a tét. Ők is érzik, hogy ha most sem sikerül megszorongatniuk a Fideszt, még eggyel közelebb kerülnek ahhoz, hogy a feledés homályába merüljenek. Pedig most sem járnak majd sikerrel. Egyrészt mert a társadalom csendes többsége nem kér a szélsőséges nyilatkozatokból, másrészt mert ugyanez a többség érzi, hogy a kormány vele és mögötte van és valójában neki van igaza.