Budapest elveszett tetődíszei – A Hubert-bérház
Egy év pihenőt követően folytatódik Budapest eltűnt tetődíszeit és lerombolt épületeit bemutató várostörténeti sorozatom.
Az elmúlt időszakban számos olyan épületet sikerült felkutatnom, amelyek egykor városképi jelentőséggel rendelkeztek, mára azonban elpusztultak vagy tetődíszeik olyan mértékben egyszerűsödtek, hogy szakavatott szemeknek sem egyszerű felismerni őket. A következő hónapokban ezen épületekről, az építtetőkről, a tervezőkről, vagy a híres lakókról fogok a cikksorozatomban beszámolni. 
A ma górcső alá vett bérház ízig-vérig nagykörúti. A századfordulóra kiépült grand boulevard-ba betorkolló kis utcácskák hangsúlyozására olyan sarokházakat építettek elődeink, amelyek rendre toronyban vagy kupolában végződő sarokrizalitokkal rendelkeztek. Ez nem volt máshogy a Mária Terézia fiáról, II. Józsefről elnevezett körúton sem. 
A Nap utca torkolata egykor igazán impozáns látványt nyújtott, hiszen a 70-es szám alatt állt Gergelyi Kálmán bérháza, melynek három emelet magas nyurga kinézetű saroktornya a legmagasabb volt a környéken. A Nap utca másik oldala sem maradt el látványban, hiszen a József körút 68-as szám alatt 1889-re készült el a Hubert-bérház, amelyet Hubert József és Móry Károly építészek megrendelésére historizáló stílusban emeltek.
Az építész páros nevéhez számos budapesti bérház, főúri palota, vidéki kastély, állami középület terve fűződik. Ők tervezték Ifj. Dreher Antal megrendelésére a Károly körúti és a Kossuth Lajos utcai Dreher bérházakat, a Heinrich-udvart és a Haris-házat a Deák Ferenc utcában (helyén ma a Kempinski Hotel áll). Érdekesség, hogy a ház lakója volt a Pál utcai fiúkat jegyző Molnár Ferenc író legjobb barátja, Feiks Jenő impresszionista festő, grafikus. Feiks visszaemlékezése szerint a házban játszottak színházasdit, maguk készítették bábjaikat és a díszleteket is. Feiks Jenő és öccse, Alfréd később nemzetközi hírű festők lettek. 
Az épület sarkát sarokkupola zárta le, de nem akármilyen méretű: a lanternában (világítóablak) végződő tetődísz magassága közel 10 méter volt, átmérője pedig meghaladta a 11 métert. Maga a kupola szerkezete borovi fenyő gerendákból épült, amelyet horganylemezzel fedtek be. A kupola szerencsésen átvészelte Budapest II. világháborús ostromát. Pusztulása csak 11 évvel később következett be, az 1956-os forradalom idején. 
Visszaemlékezések szerint a forradalmárok a Corvin közből és a Práter utcából páncéltörő lövegekkel lőtték a szovjet ISZU-152-es önjárólövegek és a T-34, illetve T-54-es harckocsik leggyengébb pontjait, a lánctalpukat. Miután a nehézvasak irányíthatatlanná váltak, a környező házak tetejéről és az ablakokból Molotov-koktélok és golyószórók borították lángba őket. Az egyik géppuska-fészket pont a Hubert-bérház kupolájában, annak lanternájában alakították ki, mivel – elhelyezkedéséből adódóan – kiválóan belőhető volt a József körút, egészen az Üllői útig.
A támadók azonban hamar észrevették a lőállást, így a kupola teteje kiemelt célponttá vált a következő hullámban érkező szovjet egységek számára. Valószínűleg így pusztulhatott el a lenyűgöző szépségű tetődísz. Erre enged következtetni a számos archív fotó is, amelyen a lanterna már nem, de a kupola alja még többé-kevésbé épen látható. A szabadságharcot követően fel sem merült a tetődísz eredeti formában történő visszaépítése, a kupola maradványait elbontották és egyszerű tetőzet került a bérházra…
Fecske Gábor László
