Pók Katalin: Zsidók célkeresztben
Nagy „karriert” futott be a médiában Nagy M. Boldizsár a Meseország mindenkié című könyv szerkesztőjének írása. Az InStyle és az Éva internetes magazinok oldalain jelent meg, melynek egy és ugyanaz a médiacsoport a vezetője. Hogy jelenhetett meg egyáltalán, amit még a Telex is „uszító jellegűnek, valótlanságot állító” írásnak nevezett, ami a „zsidókra nézve hátrányos beállítást” tükröz. Milyen kár, hogy visszavonta és bocsánatot kért érte, majd törölte a bocsánatkérést is.
Eközben az InStyle magazin is levelet kapott Nemes Dániel médiaszakértőtől, hogy törölje az írást. Később ezt a magazin, ha vonakodva is, de megtette. De milyen média felület ez az InStyle, mely helyet adott Nagy M. Boldizsár zsidókat dehonesztáló írásához? Hitvallása szerint fő célkitűzése az elfogadás, érzékenyítés, emberi értékek, példás teljesítmények, tabutémák, példamutatás, értékteremtés. Ha ilyen emberek nyilatkozataira kíváncsi, mint a Meseország mindenkié szerkesztője, akkor nyilván érzékenyíteni akar a homoszexualitásra, minthogy a könyv ezt propagálja, ráadásul kisgyerekeknek.
E szerint példás teljesítménynek tekinti az ilyen családromboló könyvek megjelenítését, melyben a királyfi nem a királylányba szeret bele, hanem a másik királyfiba. Ezt példamutatónak tartja és értékteremtésnek, ahogy nyilván Nagy M. Boldizsár is saját teljesítményét. Így aztán nem is csoda, ha „nettó náci uszítást” tartalmazó írást tesz közzé, ahogy ezt a médiaszakembernek nevezett Nemes Dániel megfogalmazta. De mit írt valójában a zsidókról? Arról a népről, akik a Tórán nevelkednek, amiben egyértelmű állásfoglalás van és ítélet a homoszexuális magatartásról, amit a liberális társadalmak ma ünnepelnek.
Nagy M. Boldizsár azt írta, hogy
„a zsidó vallással semmi problémája, csak a kormánnyal, de a zsidók már közel 100 éve is azért érkeztek oda, ahol felmenőik állítólag korábban éltek, hogy lemészároljanak mindenkit, majd átnevezték Palesztinát Izraelre, amit azóta, hívnak így”.
Kezdjük azzal, hogy a zsidó vallással semmi problémája. Hogy ez mekkora hazugság! Neki főleg azzal van baja, mert elítéli a homoszexuális magatartást, amit ő Isten ellenében, elakar fogadtatni, természetessé akar tenni, a társadalom igenjét, sőt tapsát várja, ahogy ezt Francis Fukuyama amerikai filozófus még a ’90-es években leírta. Előbb csak az elfogadás, de „most már azt várják, hogy tapsoljunk nekik” – írta a Bizalom című könyvében.
A zsidó nép az élő tanúja Istennek, kiknek ősei hallották őt a Sínai hegy lábánál. Akiknek Mózese lehozta a Tízparancsolatot a kőtáblán. Kiknek prófétái a Szentlélek sugallatára leírták Isten parancsait és útmutatását. Ezt a Tóra tartalmazza, amit a keresztények is átvettek és az Ószövetségnek neveznek. Ebből a Tórából sok mindent átvett a szomszédos nép, az arab, a későbbi muszlim vallás követői. Innen tanulták, hogy a homoszexuális cselekmény elítélendő, csak ezt szélsőségessé tették, halálbüntetés vár az ilyen párokra, még ma is sok muszlim országban. Innen tanulták a keresztények is, Jézus apostola az Ószövetségre utal vissza és megerősíti annak helytelen voltát. Amit az Újszövetség megerősít az Ószövetségből, az nagyon fontos tanítás és figyelmeztetés Isten részéről.
Azt mondja: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.”(3Móz18,22) Újszövetségben pl.(Rom 1,27). Szerencsére a keresztények megtanulták Jézustól a szeretet parancsát, meg se fordul a fejükben, hogy megöljék a vétkes embert, csak figyelmeztetik.
Ahol egészséges a hit, még ebben a világban sem áldják meg a homoszexuális párokat, mert azzal a bűnt szentesítenék. Ám szeretettel fogadják a vétkes embert, egyénileg lehetséges az áldás. Az Újszövetség, reményt és fölépülést kínál belőle (Jan1.12. ,3.16-18). Ezt a gyakorlatot követi a magyar katolikus egyház, a lengyel és az afrikaiak. A nyugati liberális társadalmak sajnos, áldozatul estek, a „világ fejedelmének”, még egyházaik is veszélybe kerültek.
Általános probléma, hogy az egyházak sem keleten, sem nyugaton nem figyelmeztetnek arra, hogy az ilyen életvitelt folytatók nem lehetnek részei a mennyországnak, Isten nélküli állapotba kerülnek haláluk után, ahol az örök élet vár a lélekre.
Messze kerültünk Nagy M. Boldizsártól, aki Isten ellen küzd, akkor is, amikor a zsidókat támadja. „Azért érkeztek oda, ahol felmenőik állítólag, korábban éltek, hogy lemészároljanak mindenkit”- írja elfogult írásában. „Felmenőik állítólag”- mondja ezt abban a korban, amikor a 20. századtól kezdve a Szentföldön, főként Jeruzsálemben, Dávid városában, naponta kerülnek napvilágra leletek.
Ezek a régészeti leletek világosan bizonyítják, hogy bizony a zsidó nép évezredek óta itt élt, ez volt az Ígéret földje, ahogy a Biblia leírja. Csakhogy ha Nagy M. Boldizsár elolvasná a Bibliát, rájönne saját tettére is, amit most vakságában nem lát. Nemcsak a zsidók történetét, hanem a kicsinyek megbotránkoztatásáról szóló részt is el kellene olvasnia az Újszövetségből. Aki a kicsinyeket megbotránkoztatja, jobb, ha meg sem született volna – ezt mondja Jézus.
Ő pedig könyvével éppen ezt teszi, a kicsiknek szánt mesébe csöpögteti a mérget. Jól mondta Hont András, hogy menjen Izraelbe, mondja el a zsidóknak és a palesztinoknak is, hogy ezt a könyvet fel kell olvasni a gyerekeknek. Mondja azt is, hogy ezt ő akarja megtenni. Nemigen úszná meg szárazon.
Pók Katalin
A címlapképen Nagy M. Boldizsár. Fotó:Nagy M. Boldizsár/Facebook
