Ungváry Zsolt: Minden találmány addig üdvös, amíg a nyugatiaknak hasznára van

A nyugatiak évszázadok óta arra szocializálódtak, hogy ők irányítják a világot, amire mellesleg felhatalmazást is éreznek. Csakugyan, voltak is időszakok, amikor Angliában, Franciaországban, de mindenképpen Európában – majd később az európai gyarmatból önálló tényezővé váló Amerikai Egyesült Államokban – dőltek el a fontos dolgok, ami a glóbusz többi részére is komoly befolyással bírt. Megteremtették ennek lehetőségét (fegyverrel, diplomáciával, gazdasággal), és éltek is vele. Azóta is szeretik megmondani másoknak, mi a jó és a rossz, kinek hogyan kell élnie és viselkednie. Erejük ugyan fogytán van, de az öntudat mit sem kopott.

Bevett gyakorlat, hogy kitalálnak-feltalálnak valamit, amit csúcsra járatnak, meggazdagodnak belőle, de legalábbis az erőfölényük érvényesítésére, a jólétük kiteljesítésére vagy szimplán szórakozásra használják, és amikor ez már náluk kifutott, nem gyümölcsöző, elunták, netán kárukra van, elkezdik tiltani azoknak, akik szintén élni szeretnének vele.

Ilyen volt a gyarmatosítás: bizonyos országok a saját határaikon kívül eső, jellemzően más kontinensen lévő területek népeit és földjét a saját céljaiknak rendelték alá. Ez nekik jelentős anyagi és politikai hasznot jelentett, valamiért azt képzelték, jogukban áll rendelkezni e territóriumok és emberek felett. Kizsigerelték belőlük, amit lehetett, vagyis angol, francia és belga nemzedékek jutottak különösebb munka nélkül jövedelemhez; gondoljunk az Agatha Christie regények kisvárosi lakóira, akik közül senki sem dolgozik, mert a bankbetétek, részvények és egyéb üzleti érdekeltségek kitermelik a megélhetésüket.

Amikor újabb országok jelentkeztek be a világ felosztásába, hirtelen kitört a régi gyarmattartókon a felszabadító hangulat, és elítélték ezt a gyakorlatot. Vagyis ők hasznot húztak belőle, majd betiltották.

Az ipari forradalom a széntüzelésre épült, ezt ugyancsak a nyugati államok indították el, s míg a modern gazdaság átalakította és jelentősen javította az életkörülményeket, közben füstködbe burkolta a városokat, és a légkörbe eregette az üvegházhatású gázok tömegeit. Ennek köszönhetően behozhatatlan előnyre tettek szert más, elmaradottabb térségekkel szemben. Később közölték, hogy a széndioxid a legfőbb ellenség, és – noha ők évszázadokig űzték – üldözni kezdték azokat, akik ezentúl a saját gazdaságukat erre kívánták alapozni. A belső égésű motorok, a gépkocsihasználat ugyancsak addigra vált eretnekséggé, amikorra nyugaton megteremtődtek a feltételei egy másfajta technológiának, és a lemaradók ezúttal is kimaradtak a benzinzabáló autókkal száguldozásból.

A műanyag remek találmánynak tűnt, le is gyártottak belőle sok-sok millió tonnát, megint csak a nyugati fogyasztók örömére. Miután már az óceánok vize és a háztáji véreshurkák is telítődtek a mesterséges polimerekkel, ezek előnyeit a későn eszmélő országok már nem élvezhetik, mert (nagyon helyesen egyébként) e káros anyagok gyártását igyekeznek visszaszorítani.

A rabszolgaság, a rasszizmus, a felsőbbrendűség-tudat sokáig elfogadott része volt a nyugati civilizációnak, megint csak rengeteg előnyt biztosítva ezzel gazdaságuk és hatalmuk számára.

Amikor ennek is köszönhetően jól megszedték magukat, megszüntették ezeket az embertelen rendszereket, és pont akkora hevességgel kezdtek üldözni valós és vélt rasszistákat (vagyis mindazokat, akik nem kívánnak nyakló nélkül keveredni), mint amekkora hevességgel voltak ők maguk rasszisták és idegengyűlölők, amikor ennek számukra megfelelő hozadékai voltak.

A legújabb korban a mindent elárasztó technikai kütyükkel taroltak le piacot, társadalmat, közösségeket, majd megijedvén a következményektől, mozgalmakat hoztak létre, amelyek a kütyük kártékony hatásaira hívják fel a figyelmet.

Minden szemetüket ráöntötték a fejletlen világra; elégették, vízbe szórták a fogyasztói társadalmak feleslegessé váló mocskát, aztán globális rendelkezéseket hoztak az ilyesmi ellen, keményen büntetve a szegényebb országokat, amikor ők is erre vetemedtek.

Atombombákat gyártottak és robbantgattak, majd amikor kiélték e nemes hajlamaikat (jól összesugároztak korallzátonyt és föld alatti barlangokat), akkor betiltották az egészet, nehogy mások is effélét akarjanak játszani.

Feltalálták a repülést, az atomreaktort és a dohányzást, és miután kiélvezték ezeket, harcot hirdettek ellenük.

Persze csak módjával, mert Balira nehéz biciklivel eljutni, a szélenergia nem képes kielégíteni a végtelen energiaigényüket, és a bagózásnak is van valami vagány fílingje, amiről nem képesek teljesen lemondani.

Kitalálták a váltópárti demokráciát, amelyben szociáldemokrata és kereszténydemokrata politikai közösségek adják egymásnak a kormányrudat időközönként. Mire végre ezt kezdték mások is működtetni, hirtelen színes koalíciókkal kihúzták a demokrácia méregfogát, ellehetetlenítve a tényleges népakaratot, és a kompromisszumokkal és egyféle megoldási lehetőséggel tulajdonképpen kizárták a valós programok versenyeztetését, ellehetetlenítve az ígéretek betartását. Újabban megspékelték még azzal is, hogy a demokrácia csak baloldali lehet, az ettől eltérőt pedig elnevezték szélsőségesnek.

Címlapkép: pixabay.com