Fordulóponthoz közelít az orosz-ukrán háború
Gyakorlatilag nincs olyan nagyobb városa Ukrajnának, amelyet ne ért volna súlyos, sérülésekkel, vagy akár halottakkal járó orosz támadás az elmúlt hetekben. Kijevre, Harkivra, Odesszára és Lvivre is zúdult rakétaeső, mérhetetlen pusztítást okozva. Az ukrán válasz ugyanakkor csekély intenzitású maradt, Kijev erői egy orosz határvárost tudtak megtámadni, amelyre Oroszország ismét az ukrán főváros elleni drón- és rakétazáporral válaszolt. Az utóbbi hetek fejleményeinek fényében kijelenthető, hogy Moszkva ismét stratégiát váltott:
miután a frontokon gyakorlatilag patthelyzet alakult ki és egyik fél sem halad előre, ismét a hátország moráljának megtörése lehet a fő orosz cél.
És ne legyenek kétségeink, minél többször próbálja ezt megtenni Oroszország, annál sikeresebb lesz ebben. A háború ugyanis lassan 2 éve tart, a lakóhelyén maradt ukrán lakosság pedig egyre inkább fárad. Ahogy fáradnak a fronton harcoló katonák is, ezt jól mutatja a hadsereg tábornokai és a politikai vezetés közötti egyre sűrűbb és egyre mélyebb konfliktusok sora. Nem véletlen, hogy
sokan teszik fel a kérdést már ukrán oldalon is: mi a célja és mi az értelme ennek a rombolásnak, öldöklésnek?
Főleg azok után merül fel egyre több kétely az ukránokban is, hogy tavaly év végén kiderült: a felek még a háború elején, 2022. tavaszán megköthették volna a fegyverszüneti megállapodást, amelytől végül – nyugati nyomásra – az ukrán fél állt el. És hogy mi az azóta eltelt bő másfél év mérlege? Halál és pusztulás, felmérhetetlen és soha helyre nem hozható károk emberi életekben, családokban, kapcsolatokban és másodsorban persze infrastruktúrában, gazdaságban.
Ugyanakkor nem csak az ukrán katonák és a hátország van kimerülőben. Jól láthatóan csökken a háború és Ukrajna támogatása iránti lelkesedés a nyugati szövetségesek körében is. Ez sem véletlen, hiszen egyre többen teszik fel a kérdést, hogy mi is az értelme egészen pontosan Ukrajna erőn felüli támogatásának? A nyugati politikusok ugyanis azt ígérték 2022-ben, hogy ha fegyvereket küldenek, ha elzárják az orosz gázcsapokat, ha megszüntetik a két fél közötti kereskedelmet, akkor Oroszország meggyengül, Ukrajna győzelmet arat és elmúlik az Európára árnyékot vető orosz fenyegetettség.
Gyakorlatilag azt kérték tőlünk, hogy áldozzuk fel a jólétünket a biztonságunkért cserébe.
Csakhogy ezekből a szavakból semmi nem volt igaz. Egyrészt Oroszország sosem volt olyan erős, hogy megtámadja a NATO államait, másrészt a szankciók miatt nem gyengült meg annyira, hogy befejezze az öldöklést Ukrajnában. A nyugati ember pedig egyre sűrűbben teszi fel a kérdést, hogy akkor mi is volt az értelme annak, hogy rosszabbul élek? 2024 választási szuperév lesz. Európában EP választások és sok országban országgyűlési voksolás jön, Amerikában pedig elnökválasztás. Olyan év előtt állunk tehát, amikor a politikusok különösen nem hagyhatják figyelmen kívül a választói akaratot. Nem véletlen, hogy már most látszik az elbizonytalanodás az Ukrajnának szánt támogatásokat illetően. Végre felülkerekedhet a józanság és a realitás. A társadalmak pedig akár még a békét is kikényszeríthetik. Azt a békét, amelyre mindennél nagyobb szüksége lenne Ukrajnának és a világnak.
Címlapkép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Szumi régió katonai vezetõivel tanácskozik Trosztyanec településen 2023. március 28-án. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij
