Palánki Ferenc püspök: Érthetetlen, miért félnek a barlangistállóban született gyermektől

„Isten fölvette az emberi testet, hogy az ember a Lélek hordozója lehessen” – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök a hagyományokhoz híven az éjféli szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be, karácsony első napján, 25-én délelőtt pedig a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban celebrált ünnepi szentmisét.

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyés püspök elmélkedésének részleteit olvashatják, amelyet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye nyomán közlünk.

Idén Betlehemben, Jézus születésének helyén nagyon szomorú a karácsony. A betlehemi éjszakában különös hangok zúgnak lánctalpak dübörgése, vadászgépek robaja és az egész világon motorzaj, hangorkánok, sziszegő hazugságok kibogozhatatlan egyvelege. De mégis van egy kicsiny hang, felsír egy csecsemő, a betlehemi gyermek, a mi Urunk, Jézus Krisztus, akinek a hangja elnyom minden mást. Talán vékonyka ez a hang, kevesekhez jut el, de a megtestesült Isten szól általa.

Kicsik és nagyok, magabiztosak és bizonytalankodók, keresők és hívők figyeljetek, füleljetek, halljátok meg ezt a hangot! Engedjétek, hogy eljusson az értelmetekbe és a szívetekbe az evangélium örömhíre, hogy az Isten eljött erre a világra, hogy ez a ma született kicsiny gyermek győz. Győz a szülőföldjén, Gázában, Ukrajnában is és a föld minden olyan helyén, ahol nem engedik megszentelni a világot az örök Atyának, ahol háború, gyűlölködés és szeretetlenség van. Mégis ez a Fiúcska győz.

Érthetetlen, hogy miért félnek a barlangistállóban született gyermektől, miért kell tartani a keresztre feszített vándortanítótól.

Jézus e két élethelyzet közötti időben is – amit a tanítványaival töltött – kiszolgáltatott, törékeny volt, nem volt hová lehajtania a fejét, szelíd türelemmel kereste az elveszetteket, a bűnösöket, és szólította meg az embert:

„ember te többre, az örök életre vagy hivatva, én azért jöttem, hogy fölemeljelek a szeretet hatalmával.”.

Isten nem felülről jövő erővel, hanem alulról jövő szeretettel hat a világra. Meg kell hogy értsük mindezt, hogy nyitva legyen a szívünk és felfogjuk, Isten nem büntetni és elítélni jött. Isten a csendességben felsír, és siratja mindazokat, akik az erőszak, a gyűlölködés, a bűn áldozatai. Föl akarja építeni a világot, az embereket, az életünket, az örök életünket. A vele való találkozás misztikus, érthetetlen, megfoghatatlan, és ezért nagyon sokan elfeledkeznek róla, a lehetőségről. Mi a helyzet a mai világban, Európában?

Kétezer év alatt a keresztény gyökerekből táplálkozó népek megfeledkeztek erről a misztériumról, nem tudnak már imádkozni, Istenhez fordulni, csak ha valami probléma van.

De Istennél nem úgy működnek a dolgok, hogy baj, probléma esetén szólunk neki, ő belép az életünkbe és mindent helyre rak. Nem. Isten ennél sokkal nagyobb távlatokat akar megnyitni az emberek előtt. Mária életében akkor jelent meg a probléma – hogy hogyan lesz tovább –, amikor belépett az életébe az Isten. De amikor belépett a probléma és a nehézség, ott volt az Isten, és azt mondta az angyal „Az Úr veled van.”

Isten nemcsak terhet rak ránk, hanem kegyelmet ad, hogy a teher, a kereszt, a nehézség, emberségünk fölé emeljen, és összekapcsolja az életünkben is a természetest a természetfölöttivel, az örök élettel.

Sokan elhagyják az Istent. Nem egy másik istenért, istenekért, hanem az istentelenségért, hogy nélküle éljenek. De az ember nem élhet Isten nélkül. Arra kapott meghívást, hogy örökké vele éljen. Nézzük meg az életünket, az elmúlt évet, sikeres volt-e, vagy sem, elértünk-e valamit, vagy sem, növekedtünk-e emberségünkben, személyiségünkben.

A hitbeli tapasztalataink azt mutatják, hogy minden bűnre, erőszakra, gyilkosságra, lopásra, csalásra fény derül. Sokan a tudásukat gyűlöletkeltésre használják, de semmilyen intrika, hatalmi játszma, fondorlat nem maradhat rejtve. A betlehemi gyermek úgy uralkodik, hogy előtte nincs titkosított jegyzőkönyv, isteni hatalmával ő a történelem ura. Nem ő van a történelemben, hanem a történelem van őbenne.

A hatalom nem azt jelenti, hogy mindent megtehetek vele, az emberrel, hanem Jézusnál a hatalom azt jelenti, mindent megtehetek érte, meg is halhatok érte. Ez a szeretet csúcsa.

Karácsony ünnepén azt köszönjük meg, hogy Isten meglátogatott bennünket, eljött hozzánk, közösséget vállalt velünk, hogy valóban a Lélek hordozói lehessünk, a fizikai lét rendjéből átléphessünk a metafizikai, vagyis a természetfölötti lét rendjébe.

Címlapkép: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspök. Forrás: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye