„A multikulturalizmus teljes katasztrófa Nagy-Britanniában” – Keresztény hitre áttért pakisztáni férfi nyílt levele

A nagyszüleim az 1960-as évek közepén költöztek Nagy-Britanniába. A nagyapám teljesen egyedül jött, és az 1960-as évek végén elhozta a nagymamámat és a gyerekeiket Pakisztánból. Mindannyian Északnyugat-Angliában laktak, a nagyapám pedig egy gyárban dolgozott – írta magáról a cikk szerzője Ahmet Anwar.

Majd így a folytatta:

Én a kétezres években nőttem fel, de korábban sohasem tapasztaltam rasszizmust, mert Nagy-Britannia népe nagyon toleráns és elfogadó volt. A dolgok azonban rengeteget változtak: most már az őslakos britek azok, akiket a kisebbségek faji alapon bántalmaznak. A multikulturalizmus, ha még nem is nyilvánvaló, teljes katasztrófa. Ez egy sikertelen kísérlet. Az egész kísérlet bűncselekmény Nagy-Britannia őshonos lakossága (azaz angol, skót, walesi és ír emberek) ellen, és úgy néz ki, hogy valószínűleg csak rosszabb lesz. Nagy-Britanniának csodára lenne szüksége ahhoz, hogy kilábaljon ebből az árulásból, és visszafordítsa annak katasztrofális hatásait. A kérdés az, hogy valóban megtörténik-e egy ilyen csoda, vagy Nagy-Britannia halálra van ítélve? 

Nem szabad hagynunk, hogy a tömeges migráció demográfiai szempontból leváltsa és kisebbséggé változtassa őket. Nagy-Britannia nemcsak tárt karokkal fogadott minket, annyi jogot és lehetőséget és olyan különleges kiváltságokat is adott nekünk, amelyeket őszintén szólva nem is érdemlünk meg. Tényleg így fogjuk meghálálni nekik, hogy befogadtak minket?

Nem akarom, hogy abban a „kiváltságban” legyen részem, hogy rasszista legyek a fehér emberekkel szemben és ne büntessenek meg ezért.

Nem akarom, hogy kiváltságom legyen szörnyű bűncselekményeket elkövetni és a szőnyeg alá söpörni, mert a hatóságok túlságosan félnek attól, hogy rasszistának, bigottnak, iszlamofóbnak vagy idegengyűlölőnek nevezik őket. Különösen akkor, amikor a pakisztáni muszlimok hihetetlenül rasszisták az indiai, afgán és fekete emberekkel szemben.

Arról, hogy miért tért át az iszlámról a keresztény hitre, Ahmet Anwar így ír:

Halálosan beteg lettem a muszlimoktól, különösen a pakisztáni muszlimoktól. A vad, barbár és erkölcstelen kultúrájuktól. Pedig még mindig velük élek, így nemcsak online, hanem a való világban, a családomban és a helyi közösségben is tanúja vagyok erkölcstelenségüknek. Nem gyűlölöm őket, de vannak dolgok, amiket utálok. Utálom az áldozatkomplexusukat. Utálom az elszámoltathatóság hiányát. Utálom, hogy nem tisztelik Nagy-Britanniát. Utálom a rasszizmusukat. Utálom az erőszakosságukat.

„Otthon a pakisztáni keresztényeket rutinszerűen gyilkolják és erőszakolják meg, savval támadják meg és erőszakkal térítik át őket az iszlámra. Ezért sokan közülünk nyugatra menekültek, hogy elkerüljék az üldöztetést.”

Mindezek eredményeként egyre inkább elszakadtam a pakisztáni kultúrámtól. A pakisztáni örökségem értelmetlenné és lényegtelenné vált számomra. Az őseim mind anyai, mind apai ágon muszlimok generációi, és nagyon boldog vagyok, hogy véget vethetek ennek. Azért döntöttem úgy, hogy felkarolom a brit nacionalizmust, mert az értékrendem inkább összhangban van a britekkel, mint az örökségemhez tartozó emberekkel. Véleményem szerint a brit nacionalizmus a tökéletes megoldás az iszlamizációra. Ez egy zseniális eszköz a kereszténység világi keretek között történő megőrzésére is, mivel a kereszténység mélyen beágyazódott a brit kultúrába és hagyományokba.

Nemrég úgy döntöttem, hogy a Reform UK tagja leszek. (Alapítója Nigel Farage a korábbi Brexit Párt vezetője – a szerk.) Mióta a Reform UK létrejött, a média mindent megtesz, hogy lerombolja Nigel nyilvános imázsát, és megakadályozza a győzelmét. Lehet, hogy nem sok, de egyelőre csak ennyit tehetek. Bárcsak többet tehetnék. Néha tehetetlennek érzem magam és azért imádkozom, hogy egy nap sokkal több segítséget tudjak nyújtani.

A cikkhez többen is hozzászóltak. Egyikük így fogalmaz:

Mint egykori amerikai katona, amikor először hallottam a multikulturalizmusról, naivan úgy gondoltam rá, hogy az egyes kultúrák tagjai felfedezik más kultúrák gazdagságát, miközben megosztják saját gazdagságukat másokkal. Csak amikor láttam, hogy megvalósul, akkor jöttem rá, hogy ez inkább egy „többszörös etnocentrizmus” egy zéró összegű háborúban, amelyben mindenki mindenki ellen, egyben a nyugati civilizáció ellen is küzd. Pedig a keresztény az egyetlen kultúra, amely szabadságot és haladást hozott a többieknek!