Ikres családok és Európa védőszentje, mi a közös bennük?

Telkiben tartott előadás Dr. Pári András a KINCS, kutatási vezetője, PPKE-BTK, egyetemi tanársegédje és PTE-DSZDI doktorandusza november 30-án Ikrek a családban címmel.

Ha megnézzük, hogy az országban hol születtek nagyobb arányban ikrek, akkor azt láthatjuk, hogy a fővárosban és az agglomerációban, illetve a nagyobb városok környékén történt jelentős ikerszületésszám növekedés. Ilyen a budai agglomeráció is, ahol élünk: rendkívül magas az ikerszületési arány (1. ábra). Még ha nem is érzékeljük, hogy sok iker él közöttünk, de különösen a fiatalabb korosztályokban vannak az átlagnál jóval többen.

Sokan ismerjük, de nem biztos, hogy tudjuk, hogy Európa védőszentje egy ikerpár, méghozzá kétpetéjű (vegyes) ikerpár egyik tagja volt. Szent Benedek rendet alapított és 1500 éves Regulája azóta is a békét sugározza. De ismerünk még régebbről is ikerpárokat már a Bibliából (pl. Jákob és Ézsau történetét), akikről viszont nem a béke jut először az eszünkbe, bár életük végén megbékélnek egymással.

Az ikerséget évezredek óta a kettősség, áldás-átok, rossz előjel az ikrek születésekor vagy csodás események övezték. Az ikerkultuszról minden kultúrában találunk példát a lehető legkülönfélébb megközelítésekben. Különleges és ritka jelenségről van szó mégis sokszor ellentétes megítélés övezi. Ha ikrekről beszélünk, akkor a talán hozzánk legközelebb álló Hunorról és Magorról, a két „egytestvérről” is meg kell emlékeznünk.

De valójában mit tudunk az ikrekről?

Röviden válaszolva a kérdésre: nagyon keveset, de már egyre többet. Különlegesek, mert egyformák és mert tudják egymást helyettesíteni, különösen ha egypetéjűekről van szó. Különlegesek, mert van egyedi nyelvük. Különlegesek, mert az ikerség ritka jelenség világszerte. De ugyanígy az életünk részei, még akkor is ha a népesség kb. 2-3%-a iker. Napjainkban orvosi, genetikai kutatások foglalkoznak nagyon átfogóan ikrekkel és nagyon szép eredményeket érnek el világszerte, de például társadalomtudományi szempontból még gyerekcipőben jár az ikerkutatás.

Mióta foglalkozik a tudomány ikerkutatással?

A professzionális ikerkutatás kezdetei közel másfél évszázaddal ezelőttre tehetők és olyan neves személyek, mint Sir Francis Galton (1883) és Dyonis Hellin (1895) alapozták meg ezt a tudományágat. Egy átfogó, több tudományágon átívelő területről van szó, ami utóbbi pár évtizedben került a reflektorfénybe.

Az elmúlt 40-50 évben világszerte látványosan emelkedett a jómódú, fejlett országokban az ikerszületések aránya. Ma elsősorban olyan országokban éli virágkorát az ikerkutatás, mint az USA, Hollandia, Dánia, Svédország, Ausztrália és ebben a sorban Magyarországot is meg kell említeni, mert az utóbbi másfél évtizedben hazánkban is nemzetközi szinten is elismert felmérések készültek.

Tényleg több iker születik mesterséges megtermékenyítés során?

Relatív és abszolút értelemben is több ikerszülés történik napjainkban a világon, mint a korábbi évtizedekben, évszázadokban. A jelenség hátterében az elsődleges ok a családalapítás kitolódása, az anyák gyermekvállalási átlagéletkorának emelkedése, mely nagymértékben növeli annak az esélyét, hogy egy nő ikrekkel legyen várandós. A legnagyobb esély erre az anya 35-39 éves kora között van a kutatások szerint. A második fontos ok a mesterséges megtermékenyítéshez és lombikprogramhoz való jobb hozzáférés. Harmadrészt pedig a genetikai háttér, az ikerszülésre való hajlam az amit orvosi, genetikai kutatások igazolnak. Talán arra, ha valakinek ikrei születnek ezt a sorrendet követve találhatunk magyarázatot, de természetesen az egyéni élethelyzetek adják azt az „átlagot”, amivel mi kutatók foglalkozunk és ebből általánosítunk. Minden várandósság egyedi és megismételhetetlen csoda és ez nincs másként az ikervárandósságoknál sem. A statisztikákból azonban azt is látjuk, hogy az ikerterhesség nagyobb kockázatot jelent az anya és a baba számára is és sajnos még napjainkban is nagyon magas az ikrek körében a csecsemőhalandóság. Az utóbbi évtizedek KSH adatai alapján még mindig 6-7-szer nehezebb eséllyel indul az iker csecsemők élete, mint az egyesszülött társaiké.

Háborúban született annyi ikerpár, mint manapság?

Saile Tivadar 1928-ban így írt az ikerszületésekről a Statisztikai Szemlében: „Az én véleményem szerint a bevonultak távolléte s vele az anyák kor szerint való megoszlásának megváltozása oka a gyakoriság jelzett időbeli megváltozásának. A bevonultak nejei ugyanis túlnyomóan vagy velük egykorúak, vagy még náluk is fiatalabbak voltak s másrészt a fiatalabb korosztályok nagyobb arányban vonultak be, mint az idősebbek s innen az anyák kor szerint való megoszlásában eltolódás állott be.”

Érdekes megfigyelés ez, amit a második világháborúban is tapasztaltak a demográfusok, majd újra a kétezres évek elején látható hasonló tendencia hazánkban, bár ebben az értelemben nem volt háborús helyzet Magyarországon. Az anyák gyermekvállalási átlagéletkorának nagymértékű kitolódása alakított ki a korábbiakhoz hasonló „háborús” helyzetet.

Mit mutat még a statisztika?

Hazánkban az 1990-es évekig ezer élveszületésre, kb. 20-25 ikerszületés jutott (kb. 2-2,5%-a az éves születésszámnak), azonban a kilencvenes évek második felétől kezdve 2006-ig az arányszámok 35-36 ezrelékig emelkedtek. Magyarországon 1998-tól látunk komoly ikerszületésszám emelkedést, melyet az említett három okkal tudunk magyarázni. Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény az ikerszületések számának növekedésére is komoly hatással volt a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos eljárások szabályozásával. Találkozhatunk továbbá még olyan magyarázatokkal is, melyek a megváltozott étrenddel kötik össze az ikerfoganások nagyobb esélyét, de ezek igazolásához átfogó vizsgálatokra van szükség.

A 2010-es évtizedben 30-32 ezreléken „stagnáltak” az ikerszületések. Láthatjuk tehát, hogy ez relatív nagy emelkedés volt a közel egy generáció ideje alatti tendenciáknak, de abszolút értelemben nem tűnik jelentős változásnak. Ha viszont megnézzük, hogy az országban hol születtek nagyobb arányban ikrek, akkor azt láthatjuk, hogy a fővárosban és az agglomerációban illetve a nagyobb városok környékén történt jelentős ikerszületésszám növekedés. Ilyen például a budai agglomeráció is: rendkívül magas az ikerszületési arány. Még ha nem is érzékeljük, hogy egyre több iker él közöttünk, de a fiatalabb korosztályokban már az átlagnál jóval többen vannak.

Statisztikailag ma már minden általános iskolai osztályban kell lennie egy ikerpárnak, de tudjuk, hogy az élet nem átlagokat mutat, hanem egyéni helyzeteket, így nagy eltérések vannak az országban. Viszont az tény, hogy egyre több – bár még markásan nem érzékelhetően több – az ikerpár hazánkban.

Ikres családok mindig voltak, most is vannak és a jövőben is lesznek. A kérdés csak az, hogy a jövőben fog-e jelentősen változni a társadalmon belüli számuk, arányuk vagy sem. Mi ikerkutatók, kíváncsian figyeljük, hogy melyik tényező hogyan fog érvényesülni a jövőben és hogyan alakítja az ikres családok számát. A cikk írója, viszont biztos abban, hogy Európában ikernek lenni a jövőben is különleges helyzet, hiszen egy igazi iker védőszent áll mellettük (és mellettünk is, akik egyesszülöttek vagyunk).

Dr. Pári András a KINCS, kutatási vezetője, PPKE-BTK, egyetemi tanársegédje és PTE-DSZDI doktorandusza
Dobrai Zoltán mentálhigiénés szakember, az Itthon az Otthonunkért Egyesület elnöke

A cikk az Innovációs és Technológiai Minisztérium KDP-2021 kódszámú Kooperatív Doktori Program Doktori Hallgatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.