Ferenc pápa üzenete az ifjúsági világnapra: „A reményben legyetek derűsek”

A remény lényegéről, az abban rejlő lehetőségekről szól a november 26-i 38. ifjúsági világnapra írott üzenetében Ferenc pápa. Arra kéri a fiatalok, rossz hírek helyet,  osszanak meg reményteli híreket a közösségi oldalakon.

A szentatya üzenete kezdetén felidézi, hogy idén augusztusban több százezer, a világ minden tájáról összegyűlt fiatallal találkozott Lisszabonban, az Ifjúsági Világtalálkozón.

„Milyen szép volt a lisszaboni találkozónk! Egy igazi színeváltozás-élmény, a fény és az öröm fellángolása volt!”

Ferenc pápa Portugáliában, a záró szentmise végén bejelentette, hogy a következő Ifjúsági Világtalálkozó, 2027-ben Szöulban lesz. „Előtte azonban még lesz egy találkozásunk: 2025-ben Rómában, az Ifjúsági Jubileum alkalmával – írja a világnapi üzenetében a szentatya.”

„Ti, fiatalok vagytok az Egyház és a szüntelenül úton lévő emberiség örömteli reménye. Szeretnélek kézen fogni benneteket és veletek együtt járni a remény útját. Szeretnék beszélni veletek örömeinkről és reményeinkről, de a szívünk és a szenvedő emberiség bánatáról és félelmeiről is.”

Ferenc pápa üzenete szerint a felkészülés jegyében Szent Pál buzdításáról („A reményben legyetek derűsek”), és Izajás próféta szavairól („akik az Úrban bíznak, futnak, de nem fáradnak ki”) érdemes elmélkedni.

„A reményben legyetek derűsek” – így szól Szent Pál buzdítása ahhoz a római közösséghez, amely éppen súlyos üldöztetést él meg. Ferenc pápa magyarázata szerint az apostol által hirdetett „derű a reménységben” valójában Krisztus húsvéti misztériumából, feltámadásának erejéből fakad. Nem emberi erőfeszítés, lelemény vagy képességek gyümölcse. Ez a derű a Krisztussal való találkozásból fakad. A keresztény öröm magától Istentől származik, annak a tudatából, hogy Ő szeret minket.

Ferenc pápa üzenetében felidézi elődje, XVI. Benedek pápa 2011-ben, a madridi Ifjúsági Világtalálkozón elmondott szavait: „Honnan származik az öröm? Hogyan magyarázható? Bizonyára sok tényező együttműködésének köszönhető. De a döntő tényező […] a hitből fakadó bizonyosság: hogy engem akartak. A történelemben feladatom van. Elfogadtak, szeretnek”. Majd pontosította:

„Végső soron arra van szükségünk, hogy feltétel nélkül elfogadjanak bennünket. Csak ha megbizonyosodom arról, hogy Isten elfogad engem, akkor tudom véglegesen: jó, hogy én létezem”.

„Az ifjúság ideje tele van reményekkel és álmokkal, amelyeket az életünket gazdagító dolgok táplálnak: a teremtés ragyogó szépsége, a kapcsolat a szeretteinkkel és a barátainkkal, a művészi és kulturális élmények, a tudományos és technológiai ismeretek, a békét, az igazságosságot és a testvériséget előmozdító kezdeményezések. Olyan korban élünk azonban, amikor sok ember, köztük a fiatalok számára a remény a „nagy hiány”-ként jelenik meg – írja üzenetében Ferenc pápa.

Hozzáteszi, számos fiatal  szenved – megélve háborút, erőszakot, zaklatást és a nélkülözés különböző formáit – a kétségbeeséstől, a szorongástól és a depressziótól. Úgy érzik, sötét börtönbe vannak zárva, ahová nem jut be a napfény. Ennek drámai jele a fiatalok magas öngyilkossági aránya a világ számos országában.

Egy ilyen környezetben hogyan lehet megtapasztalni az örömöt és a reményt, amelyről Szent Pál beszél? – teszi fel a kérdést. Az emberi tragédiák, különösen az ártatlanok szenvedése láttán mi is, ahogyan egyes zsoltárokban is imádkozzuk, feltesszük a kérdést az Úrnak: „Miért?”. Nos, mi is része lehetünk annak a válasznak, amit Isten ezekre a helyzetekre ad – írja üzenetében a pápa.

Mi, akiket Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett, kifejezői lehetünk az Ő szeretetének, amely örömet és reményt visz még oda is, ahol minden kilátástalannak tűnik

– folytatja.

Majd felidézi az Az élet szép című film főszereplőjét, egy fiatal apát, akinek érzékenységgel és kreativitással sikerül fia számára a zord valóságot egyfajta kalanddá és játékká változtatni, megvédve őt a koncentrációs tábor borzalmaitól, megőrizve ártatlanságát és megakadályozva, hogy az emberi gonoszság elrabolja a jövőjét. Mint írja, ez és az ehhez hasonlók nem csak kitalált történetek, sok szent élete bizonyítja, hogy a legkegyetlenebb emberi gonoszság közepette is van remény.

A keresztény hagyomány szerint a húsvéti triduumban a nagyszombat a remény napja. „Ezen a napon az Egyház teljes csendben Krisztus alvilágba való leszállásáról emlékezik meg. Ezt számos ikon jeleníti meg képi formában: ezeken az ábrázolásokon a ragyogó Krisztus leereszkedik a legmélyebb sötétségbe és átkel rajta. Pontosan így van ez: Isten cselekvése nem szorítkozik csak arra, hogy könyörülettel nézzen a halál birodalmára vagy távolról szólítson meg minket, hanem belép alvilági tapasztalatainkba, mint a sötétségben világító és azt legyőző fény.

Ha jól belegondolunk, ez adott reményt Szűz Máriának is, aki Jézus keresztje alatt is erős maradt azzal a bizonyossággal, hogy a „jó végkifejlet” közel van. Mária a remény asszonya, a remény anyja. A Golgotán „a remény ellenére is reménykedve hitt”, nem engedte, hogy elhaljon szívében a Fia által hirdetett feltámadás bizonyossága. Ő volt az, aki a nagyszombat csendjét reménységgel és szeretettel teli várakozással töltötte meg és a tanítványoknak felkínálta a bizonyosságot, hogy Jézus legyőzi a halált és nem a Gonoszé lesz az utolsó szó.

A keresztény remény nem felszínes optimizmus vagy placebo a hiszékenyeknek, hanem a szeretetben és hitben gyökerező bizonyosság arról, hogy Isten soha nem hagy magunkra és mindig megtartja ígéretét

– írja üzenetében a pápa.

A reményt az ima táplálja. Imádsággal tartjuk fenn és újítjuk meg a reményt. Imádsággal tartjuk izzóan a remény szikráját. Kedves fiatalok, amikor a félelem, a kétkedés és a szorongás sűrű köde vesz körül benneteket és már nem látjátok a Napot, akkor válasszátok az ima útját.

 – folytatja világnapi üzenetét a szentatya.

A reményt mindennapi döntéseink táplálják – írja a pápa, majd azzal folytatja, hogy a reményben való örvendezésre szóló felhívás, amelyet Szent Pál a római keresztényekhez intéz, nagyon konkrét döntéseket követel meg a mindennapi életben. Ezért arra buzdítalak titeket, hogy válasszatok olyan életmódot, amelynek a remény az alapja. Hadd mondjak egy példát: úgy tűnik, hogy a közösségi médiában könnyebb megosztani a rossz híreket, mint a reménytelieket.

Konkrét javaslatom van számotokra: próbáljatok meg minden nap megosztani egy reményteli hírt. Legyetek a reménység magvetői barátaitok és a körülöttetek élők életében

– kéri a fiatalok a pápa.

Kedves fiatalok, ne féljetek megosztani a feltámadt Krisztus reményét és örömét mindenkivel! Őrizzétek a bennetek fellobbant szikrát, de adjátok is tovább: meglátjátok, hogy gyarapodni fog! A keresztény reményt nem tarthatjuk meg magunknak, mint egy meghitt érzést, mert mindenkihez szól. Mindenekelőtt legyetek közel azokhoz a barátaitokhoz, akik a felszínen talán mosolyognak, de a szívük sír, mert kevés a reménységük. Ne hagyjátok, hogy a közömbösség és az individualizmus megfertőzzön benneteket: maradjatok nyitottak, mint olyan csatornák, akiken át Jézus reménysége abban a környezetben, ahol éltek, áramolhat és terjedhet – üzeni Ferenc pápa.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Címlapkép: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia