Omlós gofri egyszerűen
Vannak olyan édességek, amelyek egyszerűen nem voltak „divatban” a 80-as években, így kimaradtak a gyerekkoromból. Mivel sokáig gofrisütőnk sem volt, nem éreztem különösebb indíttatást arra, hogy több energiát fektessek ebbe az édességbe, egyszerűen leemeltem az előregyártott darabokat az üzletek polcairól. A gyerekek így is odáig voltak érte, ha gofri került az asztalra…egészen addig a pillanatig, amíg nem lett egy gofrisütővé is alakítható szendvicsgépünk.
Innentől kezdve fel volt adva a lecke: régi, öreg szakácskönyveink ugyanis a fent említett okokból nem tartalmaztak gofrireceptet. Így sokáig parlagon hevert a készülékünk. Egészen addig, amíg fel nem fedeztünk egy leírást Bartos Erika valamelyik könyvében arról, hogyan is kell gofrit gyártani. Kicsit félve fogtam hozzá a sütéshez, mivel az írónő eredeti végzettségét tekintve építész, nem pedig cukrász, de az eredmény mindenkit meggyőzött arról, hogy a bolti édességet ezentúl vétek lenne megvásárolni, ha itthon ennyivel finomabban elkészíthető.
Innentől kezdve mindig előkerítettünk a Brúnó Budapesten kérdéses epizódját, ha gofrira éhezett a család. (Egyszer nem találtuk, akkor emlékezetből készült, és kissé folyósra sikeredett a tészta: többször ki is robbant a gofrisütőből, de még így is mind egy szálig elfogyott az édesség.)
Legutóbb azonban egy iskolai vásárra hatalmas mennyiséget kellett készítenem, így kölcsönkaptam egy másik, ősrégi készüléket is. Ennek leírása pedig új távlatot nyitott számunkra – már ami a gofrisütés rejtelmeit illeti. Kiderült ugyanis, hogy kevesebb tojással és vajjal is tökéletesen működik a tészta, sőt, még puhább és légiesebb is lesz, ha előtte felverjük bele a tojásfehérjét. A két recept házasságából született az alábbi leírás, amely költséghatékony és még a cukor sem olyan vészesen sok benne. Ha pedig nem ehetünk tejet, egyszerűen cseréljük le a vajat mentes margarinra, a tejet pedig rizstejre, úgy is működni fog a tészta.
Itt az őszi szünet, kiváló esőnapi program egy kis közös családi gofrisütés!
Hozzávalók:
400 g liszt
3 tojás sárgája, plusz a fehérje keményre vert habja
100 g vaj
1 cs vaníliás cukor
csipet só
0,5 l tej
100 g cukor
1 kk sütőpor
Elkészítése:
Először válasszuk szét a tojásokat, majd a fehérjét verjük kemény habbá. Amikor ezzel végeztünk, kicsit olvasszuk meg a vajat mikróban (éppen csak annyira, hogy jó puha legyen, nem kell, hogy szétolvadjon!). Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet a sóval és a sütőporral. Ezt követően egy másik edényben a tojások sárgájához keverjük hozzá robotgéppel a cukrot és a vaníliás cukrot, majd adjuk hozzá a puha vajat, és jól dolgozzuk el benne. Ha ezzel készen vagyunk, akkor be is melegíthetjük a gofrisütőnket.
Most elkezdhetjük a tojásos keverékhez adagolni a lisztet és a tejet, felváltva, hogy a masszánk ne csomósodjon. A végeredmény kicsit sűrűbb lesz, mint a tejföl. Ha alaposan elkevertük a lisztet, és a tejet, óvatos mozdulatokkal keverjük bele a felvert tojásfehérjét is a masszába (itt már ne használjunk robotgépet!). Amikor a tésztánk teljesen egynemű, már kezdődhet is a sütés!
Érdemes odafigyelni, milyen lángon sütjük a gofrinkat: ha állítható a hőfok, akkor közepes erősséggel 3 perc alatt készre sül a tészta. Amennyiben szendvicssütőből átalakítható gépünk van, előfordulhat, hogy az automata kijelzőnél megjelenő figyelmeztetés ellenére kicsit hosszabb idő kell a tésztánknak, hogy jól átsüljön. Akkor finom, ha szép aranybarnák a gofrik.
Végezetül töltsük meg ízlés szerint lekvárral, vaníliapudinggal vagy éppen nutellával a rácsos finomságokat. Ha tejszínhab is van otthon, egy pillanat alatt elfogynak majd a gofrik!
Jó étvágyat hozzá!
