Nyugat-Európa csak magának köszönheti a terrort

Déjá vu érzése lehetett a hírfogyasztó közvéleménynek, amikor hétfőn késő este és kedden megnyitotta a legnagyobb híroldalakat. A headline-ok brüsszeli terrortámadásról, meggyilkolt svédekről, tunéziai elkövetőről szóltak. Az esetet ráadásul azóta az Iszlám Állam magára is vállalta.

Az utóbbi hónapok viszonylagos csendje tört meg ezzel, a terror ugyanis – bár állandó fenyegetésként folyamatosan jelen volt Európában – nem csapott le ilyen szembetűnően az elmúlt hónapokban. Most viszont, csupán pár nappal a Hamász véres izraeli terrortámadása után, Európa ismét ízelítőt kapott abból, hogy mi történik akkor, ha ellenőrizetlenül enged be tömegeket a kontinensre. És nem, nem a „populista jobboldal”, vagy az „idegengyűlölő újságíró” von le „téves következtetéseket”, ahogyan azt a baloldalon mondani szokták.

Az illegális bevándorlás és a terrorizmus között ebben az esetben is a tények azok, amelyek közvetlen kapcsolatot szolgáltatnak.

A tunéziai merénylő ugyanis már 2011-ben Európába érkezett, méghozzá az azóta a bevándorlás ikonikus helyszínévé vált Lampedusán keresztül jutott be a kontinensre. Annak ellenére, hogy menedékkérelmét többször is elutasították, szabadon járkált a kontinensen. Olyanannyira, hogy Olaszországból Svédországba költözött, ahonnan többször visszatért Olaszországba, végül pedig Belgiumban kötött ki. Ráadásul a férfi úgy szelte át többször az európai kontinenst annak északi végétől a déliig, hogy 2016-ban az olasz hatóságok megfigyelés alá helyezték, mert csatlakozni akart a dzsihádhoz! Ez utóbbit emeli ki most a legtöbb nyugati sajtójelentés, mintha megpróbálnák a felelősséget a titkosszolgálatokra, azok bénultságára tolni.

Az újabb terrortámadásért ugyanakkor nem a hatóságok, hanem a nyugati politikai elit a felelős.

A szolgálatoknak ugyanis nincs kapacitásuk arra, hogy minden gyanús személyt megfigyeljenek és ellenőrzés alatt tartsanak. A szabadon átjárható európai határok között a jelenlegi erőforrások mellett teljességgel lehetetlen az Európára zúduló migárnsáradat folyamatos ellenőrzése. Amíg nincs politikai szándék a migráció megállítására, addig a hatóságok tehetetlenek lesznek és folyamatosan fennáll a lehetősége, hogy a brüsszelihez hasonló akciók megtörténjenek. Főleg, hogy a Hamász nemrég hirdette meg a „példátlan harag napját” és látjuk a palesztinok mellett kiálló muszlim közösségeken, hogy egyre elszántabbak. 

Ha pedig visszatérünk a brüsszeli merénylőhöz, az ő történetében az elhibázott brüsszeli migrációs politika minden eleme benne van. Kezdve a Lampedusán fennálló áldatlan állapotoktól. Folytatva az intergáció kudarcával, hiszen ennek az embernek 12 év nem volt elég ahhoz, hogy legalább minimálisan beilleszkedjen az európai társadalomba. Sőt, éppen ellenkezőleg: inkább radikalizálódott az itt töltött évek során. Folytathajuk a sort azzal, hogy 12 év nem volt elég arra, hogy ezt az embert kiutasítsák a kontinensről. Vajon hány tíz-, vagy százezren bolyonghatnak most is céltalanul, kirekesztve a kontinensen elutasított menedékkérelemmel úgy, hogy a hatóságoknak esélyük nincs arra, hogy kiutasítsák őket? És bár a szolgálatok, a rendőrök nem találják őket, ne legyenek kétségeink afelől, hogy a radikális imámok, vagy dzsihadista csoportok európai hídfőállásai megteszik ezt helyettük.

Mi kell még Európának ahhoz, hogy felébredjen és végre észhez térjen? Hány áldozatnak kell még lennie? Hány síró és rettegő arcot kell még végignézni a labdarúgó meccsek közvetítése közben, hogy történjen valami?!

Egyre többen, egyre mérgesebbek Európában. És a nyugati, liberális töltetekkel folyamatosan bombázott közvélemény eddig többé-kevésbé toleráns volt. Most azonban neki is nehezebb a háború, az elhibázott szankciók, az ennek következtében fellépő energiaválság és az infláció miatt. Az emberek elégedetlenek Németországban, Franciaországban, Svédországban és szerte Európában. És erre most már nem csak egzisztenciálisan, hanem fizikailag sem érezhetik magukat biztonságban. Meddig vár az európai mainstream? Amíg az emberek elkezdik megvédeni magukat? A helyzet robbanás-közeli. És csak bízni tudunk benne, hogy a 2024-es Európai Parlamenti választásokig semmi olyan nem történik, ami begyújtja a zsinórt. Mert akkor békésen is el lehet zavarni a hatalomtól jó messzire azt az elitet, amely ezt a bajt hozta ránk.

A címlapkép forrása: MTI/AP/Nicolas Landemard