Már-már szinte megszokott módon ismét a nyugat-európai elit kritikájának kereszttüzébe került Orbán Viktor azzal, hogy ezekben a napokban Kínában tárgyal és egyetlen Uniós vezetőként részt vesz az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés csúcstalálkozóján. A kínai kapcsolatokat ugyanakkor nem kritizálni kellene, hiszen azok minősége hosszú távon meghatározza egész Európa és a világ jövőjét.

A 2010 óta Magyarországon hivatalban lévő Orbán-kormányok mindegyike célul tűzte ki, hogy élénkítse a keleti világgal folytatott gazdasági kapcsolatokat. Ezt nevezték el Keleti nyitás politikájának, melynek része a posztszovjet térséggel, az arab világgal és a Távol-Kelet országaival meglévő kapcsolatok élénkítése és elmélyítése. Ennek számos eredménye volt az elmúlt években és persze számos kritikát is kapott érte a kabinet és személyesen Orbán Viktor is. Itthonról és nyugatról egyaránt érkeztek olyan hangok, hogy a kormányfő már megint diktátorokkal parolázik és nem demokratikusan megválasztott vezetőkkel.

Ennek az érvelésnek a legnagyobb hibája, hogy a magyar kormány nem a nyugati kapcsolatok helyett, hanem azok mellett építi és fejleszti a keleti kapcsolatokat. 

Ennek ráadásul kézzelfogható eredményei is vannak, melyek közül a legfontosabbat éppen ezekben a hónapokban láthattuk és láthatjuk. Amikor ugyanis az Európai Unió a szankciók következtében leválni kényszerült az orosz energiahordozóról, mindenki pánikszerűen kezdte keresni az alternatívákat. És mindenki a posztszovjet térségben és az arab országokban talált rá ezekre. Ekkor már egyik nyugati vezető sem volt finnyás azzal kapcsolatban, hogy diktátorokkal és emírekkel találkozzon. Csakhogy a keleti nyitás itt juttatott és juttathat minket előnyökhöz, hiszen míg más országok most kezdik kiépíteni ezeket a kapcsolatokat, addig Magyarországnak már van egy 10 éves előnye, amelyet most aprópénzre, vagyis olajcseppekre és gázmolekulákra válthat. 

hirdetés

Hasonló a helyzet Kínával is. Az Orbán-kormányok 2010 óta dolgoznak azon, hogy a kapcsolat minél jobb legyen a világ egyre több területen vezető hatalmával. Ennek köszönhető, hogy a kínai bankok Magyarországot választják ki európai hídfőállásuknak és ennek köszönhető, hogy egyre több, modern technológiát alkamazó kínai cég úgy dönt, hogy ide kell telepíteni a gyártóbázisait. 

A világ fordul és lassan eljön az az idő, amikor ennek a térségnek nem a nyugat-európai autógyárak kegyeiért, hanem a kínai gyártók jó döntéséért kell versenyeznie.

És ebben a versenyben Magyarország kifejezetten jól áll. És ezek a kapcsolatok sem valamely másik viszonrendszernek a rovására alakultak ki, hanem azok mellett fejlődtek és épültek. Magyarország továbbra is, a viták ellenére is az EU és a NATO elkötelezett tagja, amelynek alapvető érdekeiben és értékeiben is osztozik és egyetért. “Kompországként” ugyanakkor az a realitás, ha mindenkivel megpróbálunk kereskedni. Ezt diktálja a földrajzi helyzetünk és az ebből adódó geopolitikai lehetőségünk is. És éppen ebből adódik, hogy kelet és nyugat között állva kulturálisan is jobban értjük mindkét felet. Ez pedig egy olyan adottság, egy olyan előny, amit óriási hiba lenne nem kihasználni.

Főleg, hogy közben azt látjuk, hogy a világ tömbösödik. Hogy eddig jól működő, mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatok szakadnak meg kelet és nyugat között. És ne legyenek illúzióink. Minél több ilyen gazdasági, kulturális és politikai kapcsolat szakad meg, annál kevésbé érti majd egymást a két fél. A gazdasági kapcsolatok megszakadása pedig abból a szempontból is különösen fájó, hogy minden ilyen közelebb visz minket egy újabb nagy háborúhoz. Ameddig ugyanis a felek többet buknak egy konfliktuson, mint amennyit nyerhetnek, nem merik megkockáztatni. Amint azonban ez az inga a másik oldalra billen, veszélyes helyzetbe kerülünk. Szerencsére ettől még távol vagyunk, hiszen a világ nagy része összekapcsolt és Európa ezer szállal kötődik Kínához olyan üzletek révén, amelyek mindkét fél számára előnyösek. Magyarország pedig a katalizátora kell, hogy legyen annak, hogy ezek a kapcsolatok ne szakadjanak meg sőt, tovább fejlődjenek. Ez ugyanis a hosszú távú béke záloga.