Szellemi mélyponton van a baloldal
Orbán Viktor miniszterelnök hétfői, napirend előtti felszólalásával elindult a Parlament őszi ülésszaka. A kormányfő – ahogyan azt már megszokhattuk tőle – felvázolta az előttünk álló időszak legfontosabb, legkonfliktusosabb ügyeit és hosszú távú kitekintést is adott az ország stratégiai céljairól és érdekeiről.
Orbán Viktor arról beszélt felszólalásában, hogy ősszel Magyarország ellenfelei egyszerre lépnek majd fel a követeléseikkel, hazánk ugyanakkor nem akar visszatérni oda, ahol egyszer már volt: a Gyurcsány-korszakba.
Orbán Viktor: Ősszel Magyarország ellenfelei egyszerre lépnek fel a követeléseikkel
A kormányfő geopolitikai összefüggéseiben, a magyar érdekek szempontjából beszélt az orosz-ukrán háborúról, a migrációról és a gazdasági helyzetről is és azt az ambíciózus célt tűzte ki, hogy az ország a következő években ismét jelentős gazdasági növekedést érjen el. A miniszterelnök beszédére közvetlenül reagáltak a parlamenti pártok frakcióvezetői, így
a stratégiai összefüggéseket felvázoló megszólalás után még kontrasztosabbnak hatott a baloldali pártok vezetőinek semmitmondó és tartalmatlan ömlengése.
Voltak köztük olyanok, akik a figyelem farvizén úszva magukat próbálták reklámozni, mint Gyurcsány Ferenc, aki a Dobrev-kormány szükségességéről beszélt, vagy a Mi Hazánk elnökhelyettese, Dúró Dóra, aki egy világkormány veszélyét vizionálta. Az MSZP, vagy a Jobbik vezetőjének hozzászólására már a következő perceben sem emlékezett senki, a Momentum elnöke, Gelencsér Ferenc pedig saját bevallása szerint is elb*szta a felszólalását. És valóban, a magát az ellenzék vezető erejének képzelő párt első embere olyan összefüggéstelen és tartalmatlan beszédet mondott, hogy arra Orbán Viktor sem tudott érdemben reagálni.
A hétfői nap tehát tűpontosan megmutatta azt, amit a nyár végén már a balliberális sajtó is pedzegetett: hogy miközben a kormánypártok víziókban, tervekben és narratívákban gondolkodnak, addig a baloldalon már semmi más nem maradt, csak a külföldi dollárok és az Orbán-fóbia. Nem véletlen, hogy
míg a jobboldal nyáron Tusványoson, a Tranziton és Kötcsén gondolkodott, vitázott a jövőről, addig a baloldalnak csak egy botrányokkal teli SzázSzóra futotta.
A jobboldal ugyanis érteni és formálni akarja a körülötte lévő világot. Vannak problémák, amelyeket felvet és meg akarja találni rá a társadalom számára lehető legjobb választ. Ez egy olyan komoly szellemi munka, amelyet nem lehet megspórolni, ha valaki egy országot akar irányítani. Mit csinál ezzel szemben a baloldal? Várja a dollárokat és az ezekkel valószínűleg szintén megérkező utasításokat. Persze ha az ember (vagy egy párt) folyamatosan kapja valahonnan a muníciót, az előbb-utóbb tunyaságot és szellemi kiüresedést okoz. Épp ezt látjuk most a másik oldalon.
Annyira belekényelmesedtek abba, hogy kézhez kapják, amit gondolniuk kell, hogy mára már akkor sem lennének képesek önálló gondolatok megfogalmazására, ha igényük lenne rá.
Persze igényük sincs, hiszen amíg a támogatóik bőkezűen finanszírozzák ezt is, addig miért is szakadjanak meg? Ugyanakkor a jobboldalnak ebben a helyzetben sem szabad elkényelmesednie, az ország előtt ugyanis sok kihívás tornyosul. És a baloldalt sem szabad leírni, hiszen a dollárokkal sajnos sokat el lehet érni. A szellemi előny ugyanakkor egyértelműen a konzervatív oldalon van és az ebből fakadó politikai tőkét kell megtartani a 2024-es választásokra is.
