Röszke után 8 évvel még mindig nincs megoldása Brüsszelnek a migrációra
Szombaton volt 8 éve annak, hogy feldühödött migránsok egy csoportja megtámadta a magyar-szerb határ magyar oldalát és az azt védő magyar rendőröket a röszkei határátkelőhelyen. Az eset nemcsak Magyarország, hanem Európa biztonságára nézve is komoly kihívást jelentett és nekünk, magyaroknak már akkor kiderült, hogy az illegális migráció egy olyan jelenség, amely ellen védekezni kell. Brüsszelben 8 év sem volt elég ahhoz, hogy ezt felismerjék.
Pedig a jelek egyre aggasztóbbak. Az egyik ilyen, amikor a migránsok az otthoni problémáikat, konfliktusaikat hozzák be új „hazájukba”. Erre láthattunk példát a hétvégén Németországban, amikor is az eritreai kormánnyal szimpatizálók csaptak össze ellenzékiekkel. A valódi áldozatok ugyanakkor azok a német rendfenntartók lettek, akik vajmi keveset tudnak Eritrea belső feszültségeiről, mégis egy ezzel kapcsolatos konfliktus kellős közepén találták magukat. Az attrocitásokban ugyanis 32-en sérültek meg, közülük 26 német rendőr.
A hatóságok több órán keresztül próbálkoztak azzal, hogy rendet tegyenek, ami jól mutatja, hogy a nyugat-európaiak kezéből kezd kicsúszni az illegális migránsok irányítása.
Az integráció a legalapvetőbb szinteken sem működik, a többségi társadalom egyre elégedetlenebb, a woke-kal és LMBTQ-val érzékenyített, elpuhult hatóságok pedig nem képesek rendet tenni.
A belső konfliktusok mellett pedig az illegális bevándorlás egy másik kísérőjével, az állandó terrorfenyegetettséggel is együtt kell élnie Nyugat-Európának. Ez most azok után erősödött fel, hogy az al-Kaida egyik médiuma több nyugati országot terrortámadással fenyegetett meg. Svédországot például a Korán-égetések, Franciaországot pedig az abaya iskolai viseletének megtiltása miatt. Persze erre akár legyinthetnénk is, mondván, hogy az al-Kaida már nem jelent valós fenyegetést, ugyanakkor
éppen az illegális migrációnak, a kontrollálatlan bevándorlásnak köszönhetően ennek a terrorszervezetnek is lehetnek alvó sejtjei a nyugat-európai országokban.
Az európai biztonsági rendszeren ugyanis továbbra is óriási lyuk tátong. A hatóságok gyakorlatilag a magyar határt leszámítva egyáltalán nem tudják kontrollálni, hogy ki lépett be az Unió területére, milyen céllal és valóban az-e az illető, akit ők regisztráltak. Az érekzők száma pedig ismét növekszik és hónapról hónapra rekordokat dönt. Persze mindez nem csoda, hiszen ha csak a Száhel-övezetre nézünk, jól látszik, hogy Afrikában az instabilitás korszaka jött el. A szudáni polgárháború, a nigeri, majd a gaboni puccs mind-mind olyan bizonytalansági tényezők, amelyek nagyságrendekkel képesek növelni az Európába irányuló migrációt. És ezeken a helyeken az elmúlt évtizedek erős európai – főleg francia – jelenléte éppen megszűnőben van. Az a francia jelenlét, amelynek egyik célja az utóbbi években épp a terrorizmus megfékezése volt. Egyrészt azért, hogy terroristák ne érkezzenek Európába, másrészt azért, hogy a helyben elkövetett terrorcselekmények miatti instabilitás ne adjon okot újabb millióknak a távozásra.
Jól látszik tehát, hogy az afrikai erőegyensúly felborulásával olyan dominók dőltek le, amelyek hatását egyelőre csak találgatni tudjuk.
Persze a megoldás európai szempontból továbbra is kézenfekvő: a magyar példa ugyanis jól mutatja, hogy szigorú határvédelemmel igenis féken lehet tartani még a legnagyobb migrációs hullámokat is. Európa ugyanakkor nem akar erre az útra lépni. Inkább különböző, eleve halott ötletekkel, például kvótákkal igyekszik kezelni és nem megállítani a migrációt. Közben pedig szenved a következményektől. Az egész helyzet valódi elszenvedői persze a nyugat-európai államok lakói, akik hamarosan megelégelik a kormányaik tesze-toszaságát. A 2024-es Európai Parlamenti választásokon pedig tehetnek is azért, hogy a migrációs helyzet valamelyest javuljon.
