6 jótanács, ha elvesztünk a különórák tengerében
Meddig jó, mikor fejleszt, kell-e egyáltalán és ha igen, mennyi különóra szükséges egy gyermek számára? A kérdés nem is lehetne aktuálisabb, hiszen most kell dönteni és beiratkozni a legtöbb elfoglaltságra, amelyet majd egész évben végezhet gyermekünk. Szülő legyen a talpán, aki első nekifutásra dönteni tud a bőséges kínálatban arról, milyen órák lehetnek a leginkább fontosak és szükségesek gyermeke(i) számára. Galla Krisztina családtréner, családi életre nevelés tanácsadó segít nekünk eligazodni a kínálkozó lehetőségek dömpingjében, olyan szempontokat is felsorakoztatva, amelyre nem mindig figyelünk a választás során.
Nem feltétlenül szükséges
Meddig jó, mikor fejleszt, kell-e egyáltalán és ha igen, mennyi különóra? Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy ezt a kérdést már az óvodás korú gyermekek szüleinek is érdemes lenne végig gondolni. Sokan viszik a kicsiket különféle foglalkozásokra ovi után, különösen igaz ez a nagycsoportosokra. Természetesen, ha a gyermeknek valami speciális fejlesztésre van szüksége, akkor ezek a foglalkozások a „muszáj” kategóriába esnek, de egy olyan kisgyermek esetében, akinek nincsenek fejlődésbeli lemaradásai,
a kötetlen játéknál, a szabad levegőn töltött mozgásnál, a szülőkkel való beszélgetésnél, mesehallgatásnál nincs jobb különóra.
Vélt és valós előnyök
A kisiskolás kort tekintve érdemes szem előtt tartani, hogy a kicsik az iskolában eleve le vannak terhelve – erről a szülők sokat szoktak panaszkodni – így duplán megfontolandó, hogy egyáltalán érdemes-e még további kötött foglalkozást beszervezni délutánra. Ez még akkor is igaz, ha a különóra az iskolában van, de ha valahova még el is kell menni, további kérdések merülhetnek fel, hiszen a családnak is plusz szervezést igényel az önállóan közlekedni még nem tudó gyermek eljuttatása a különórára. Arról nem is beszélve, ha a családban két-három gyerkőc délutáni programjait kell összehangolni.
Mérlegeljük, hogy a feszített tempó, az ezzel járó stressz arányban van-e mindazzal az (esetlegesen csak vélt) előnnyel, amit egy különórától remélünk.
Tényleg le kell fárasztani?
Gyakori tévhit, hogy a mozgékony gyereket „le kell fárasztani” valamilyen plusz sportfoglalkozásra való beíratással. Azonban tapasztalataim szerint
jobbat tenne olyan kötetlen mozgásforma, akár a szülőkkel, tesókkal együtt, amelyet a gyerekek maguk választanak és nem a teljesítmény, hanem a puszta öröm kedvéért végeznek.
Általában elfelejtjük ugyanis azt a tényt, hogy a sportfoglalkozásoknak is értelemszerűen viszonylag szigorú szabályrendszere van, az edzéseken nem lehet szabadon „kiengedni a gőzt”, így a gyermeknek az iskolai kötöttségek után újabb, ugyan másfajta, de mégis kötelmekkel járó rendszerhez kell igazodnia. Gyakran találkozom azzal a hozzám forduló családoknál, hogy a szülőket teljesen leamortizálja, hogy a hétvégéket is lefoglalja, szétzilálja a gyerekek különféle versenyekre való eljuttatása.
Természetesen nem a versenyszerű sportolás ellen beszélek itt, hanem csak igyekszem olyan szempontokat is felvetni, amelyek talán akkor még nem jutnak a családok eszébe, amikor benevezik a csemetéjüket egy-egy edzésre, viszont a későbbiekben ez sok konfliktust okozhat…
Az anyanyelv az első!
A nyelvtanulással kapcsolatban maximálisan igaz, hogy kisgyermekkorban sokkal fogékonyabb az agy az idegen nyelvek elsajátítására. De mindenképpen ajánlanám, hogy a fő hangsúly az anyanyelv elsajátításán legyen. (Nyilván ez mást jelent ott, ahol „kétnyelvű” családban nevelkedik a gyermek.) Sajnos azt tapasztalom, hogy rengeteg a beszédhibás, szegényes szókinccsel rendelkező elsős, akinek így az anyanyelvi írás-olvasás elsajátítása rendkívül nehéz. Tudom, hogy kezdetben csak mondókákkal, gyerek dalokkal, stb., játékosan ismerkednek az idegen nyelvvel, de számomra mégis nagy kérdés, hogy őket még egy idegen nyelv tanulásával is kell-e terhelni?
Csak ne az alvásidő rovására!
A nagyobb, felsőtagozatos, gimnazista gyerekek esetében már kicsit más a helyzet. Eddigre jó esetben már kialakult a különórák rendje, kikristályosodtak azok a területek, amelyeken a gyermek szívesen és sikeresen működik. Itt a képet némileg át tudja alakítani, felvételik előkészítők megjelenése, ami „újratervezést” igényelhet a megszokott menetrendhez képest. Azt azonban mindenképpen javaslom szem előtt tartani, hogy a 13-17 évesek alvásigénye is még 9-11 óra…
Végezetül néhány általános gondolat a különórákkal kapcsolatban:
1. Semmiképpen
ne úgy válasszunk különórákat, hogy azzal a mi gyermekkori álmunkat váltsa valóra a gyermekünk.
2. Figyeljük meg, mi a gyermek érdeklődési köre, miben ügyes, mi érdekli, és annak megfelelően orientáljuk egy-egy különóra felé.
3. Gondoljuk végig, hogy mik azok a területek, amiket esetleg külön órák nélkül, spontán szervezhető szabadidős tevékenységek formájában is el tudunk érni. Pl. múzeumpedagógia foglalkozások, gyermekeknek szóló zenei programok, sportolási lehetőségek, stb.
4. Beszélgessünk együtt egy-egy vágyott/választott különóra előnyeiről, hátrányairól! Ezt az ovisokkal is át lehet beszélni az életkoruknak megfelelő mélységben. Nekünk, szülőknek sem árt így átgondolni a lehetőségeket,
a gyereket pedig a döntési folyamat részesévé téve felelősségvállalásra is tanítjuk. Különösen fontos ez azoknál a gyerekeknél, akik hajlamosak az iskolában meghirdetett valamennyi szakkörre jelentkezni és ezek mellett még lovagolni, úszni, evezni, ejtőernyőzni, és kínai nyelvtanfolyamra IS szeretnének járni.
A kamaszoknál is sok problémát elkerülhetünk ezzel, hiszen ez a korosztály már hajlamos jobb programokat találni és így esetenként a különórák, edzések „mellé járni”, ami óhatatlanul is konfliktusok forrása lehet.
5. Legyen alapszabály, hogy ha megtaláltuk azt az egy-két különórát, amiben a gyermek is jól érzi magát és a család sem rokkan bele sem anyagilag, sem a szervezést illetően, akkor azt
egy évig akkor is végig visszük, ha néhány alkalom után lelohad a lelkesedés.
Ezért is fontos az előbb említett közös gondolkodás, mert ott össze lehet gyűjteni azokat a tényezőket is, amelyek motivációvesztéshez vezethetnek, illetve, ha már megszületett a döntés, akkor annak része az is, hogy kitartóan ki is állunk mellette.
6. Végezetül az is fontos szempont kell(ene) hogy legyen, hogy
a házi feladatokhoz, a tanuláshoz ne fáradtan, este 7-8 óra körül lásson hozzá a gyermek.
Ilyenkor a tanulás hatékonysága szinte nulla, ráadásul kiváló konfliktusforrás, ha még szülői segítség is kellene egy-egy feladathoz.
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
