A magyar politikában néhány évtizeddel korábban „virágkorát” élte az a jól bevált módszer, hogy a baloldal és a velük szövetséges liberálisok mindenkire ráfogták az antiszemita jelzőt, akit le akartak járatni vagy kényelmetlen helyzetbe akartak hozni hazai vagy nemzetközi szinten. Mivel az antiszemitizmus mára szerencsére közmegegyezésen alapuló, elfogadhatatlan ideológia, az ezzel kicsit összemosható, és szintén rosszul hangzó fasiszta bélyeget ragasztják azokra, akik nem illeszkednek a mainstream-be.
A dollárbaloldal és médiumai régi megszokásból, reflexszerűen nyúlnak vissza ehhez az eszközhöz, amikor más fogást nem találnak a kiszemelt „áldozaton”. Lázár János minapi lejáratása is ezen a vonalon indult el. A Horthy sírnál megemlékező politikus méltatta a kormányzó érdemeit, amelyet a baloldali liberális sajtó teljes kirohanása követett. Az bizonyos, hogy még nem telt el annyi idő Horthy Miklós életpályája óta, hogy annak minden aspektusát mérlegre téve egyértelmű ítéletet mondhassanak a történészek a XX. század egyik legmeghatározóbb politikusáról. Éppen emiatt és vitathatatlan, valós érdemei miatt nem kell azt bemocskolni, akinek jó véleménye van Horthy némely tevékenységéről. Mégis, ilyenkor megannyi megmondóember és a helyüket mind gyakrabban átvevő médiumok kórusban kiáltanak antiszemita veszélyt és lopakodó fasiszta ideológiai befolyást.
Nem tartják ugyanakkor aggályosnak, ha egy politikus elfogult véleményével gázol bele másképp gondolkodó polgárokba, például a közelmúltban Bedő Dávid momentumos képviselő fasisztázta le azokat, akik egy pad átfestésével nyilvánították ki véleményüket a heteroszexualitás vs. LMBTQ orientációról.
Ők szeretnek egyből ítéletet mondani. Tucker Carlson amerikai televíziós újságíró – aki a közelmúltban sokmilliós ember által látott interjút készített a magyar miniszterelnökkel – egyből megkapta az „importfasiszta” jelzőt, amelyet a Magyar Narancs a címlapján közölt.
Orbán Viktoron a világsajtó szeme – Óriási népszerűségnek örvend Tuckler Carlson interjúja – VIDEÓ
hirdetés
Elég, ha valaki republikánus és nem ellenséges a magyar kormányfővel és ő máris szélsőségesnek és démoninak lesz beállítva a baloldali hírbuborékokban.
(A MaNcs-nál ez nem újkeletű dolog, hiszen ábrázolták már ők címlapon a miniszterelnököt kirúzsozva, szivárvány színű háttér előtt vagy drótkerítésből „Hitler-bajusszal” – nem hagyva a véletlenre a sugalmazás sikerességét.)
Miközben az ilyenkor szokásos módon kórusban kiáltanak „barna veszélyt” a guruló dollárokkal kitömött baloldali és liberális véleményformálók, ugyancsak szokásos módon feledkeznek meg azokról a tényekről (számok, adatok), amelyek a zsidó közösségeket ért atrocitások tekintetében ideális körülményeket mutatnak Magyarországon, sőt egyes nemzetközi zsidó szervezetek kifejezetten a zsidóság remek életkörülményeire hívják fel az ál-aggódók figyelmét.
Nem unalmas még, hogy mindig farkast kiáltotok, amikor az a közelben sincsen?
Mikor megy már ki végleg a divatból, hogy valakit fasisztának, nácinak bélyegezzenek, ha egyszerűen csak nem értenek vele egyet?
Mikor tesz már valamit a liberálisokkal kiegészült baloldal, hogy a saját gondolkodását, közbeszédét átformálja olyanná, amely nem csak árt, hanem amely Magyarország és a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt?
