Fontos üzenetet hoztak az Ifjúsági Világtalálkozó zarándokai
Magyarországról csaknem 1300 keresztény indult útnak Portugáliába az augusztus elsejétől hatodikáig tartó Ifjúsági Világtalálkozóra (IVT), közülük 170 fiatal – s ezzel a legnagyobb létszámú csoport – a ferences testvérek rendjével érkezett Lisszabonba.
Óriási egységélményt adott a fiataloknak az idei, Lisszabonban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó. Akik kint voltak, megtapasztalhatták, hogy a Föld minden táján élnek azonos értékrendű és hitű emberek. Különböző nemzetiségek és kultúrák világtalálkozója ez az esemény – ebben rejlik az IVT ereje. A közös nyitómise, a keresztút és a zárómise, ahol a Szentatya is jelen volt, biztosan megszilárdították a fiatalok lelki elköteleződését
– összegzi Zillich Mihály OFM testvér, a Szent Angéla iskola egykori lelkivezetője a gigantikus találkozó ajándékait.
Mihály testvér a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium negyven növendékével vett részt az utazáson. Elárulta, nemcsak a fiatalok összefogása igényelt komoly odafigyelést, de kiterjedt logisztikai manőverre is szükség volt, hiszen három különböző járattal tudták ezt a sok embert eljuttatni Lisszabonba. Az éjszakai imavirrasztás után a zárómisét Ferenc pápa mutatta be, a szerzetes a különleges pillataról így számolt be:
Amikor Ferenc pápa megjelent valamely eseményen, mind az érkezését, mind a távozását óriási ujjongás övezte. Tulajdonképpen az egész IVT során a katolikus egyházfő kapta a legnagyobb figyelmet. Ezért aztán remélhetőleg a mondanivalója is megmarad bennük és a mindennapjaikba forgatják a felismeréseket.
A nagy tömeg ellenére Mihály szerint az a kedvesség, nyitottság és rendkívüli türelem, amellyel a fiatalok egymás iránt viseltettek, csak azonos értékrendű emberek között működik. Zillich Mihály OFM biztos benne, hogy a ferences szervezésben utazó fiatalok számára egy életre meghatározó élménnyé lett a lisszaboni IVT, s mint mondja, ősszel prezentáció formájában az egész iskolával megosztják majd benyomásaikat. 
A ferences csapat élményeiről Pió testvér úgy fogalmazott, a megtapasztalt örömöket mindenképpen tanúságtételek formájában adják majd tovább. A szerzetes kiemeli azt is, milyen nagy jelentősége volt a három napon át tartó katekéziseknek, amelyeket magyar püspökeink tartottak. Ezeken az alkalmakon, mint mondja, kevésbé az országot uraló fesztiválhangulat dominált, sokkal inkább az elmélyülés. Minden napnak megvolt a maga tematikája – számol be, kiemelve a pénteki napot, amikor Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita beszélt.
Fülöp atya a bűnbánatról szólt, amely után adatott gyónási lehetőség és szentségimádás is. Nagyon is helye volt ennek az elcsendesülésnek, elmélkedésnek
– hangsúlyozza Pió testvér. A szerzetes érdekes kettősségnek nevezte, hogy miközben a magyar média egyes szereplői a kereszténység végéről beszélnek, ő teljesen az ellenkezőjét tapasztalta a világeseményen.
Szó sincs keresztény „haldoklásról”. A fiatalok teli vannak energiával, reménnyel és örömmel. Szomjazzák az Urat. Ez kihat a társadalomra és az ő közvetlen környezetükre is
– szögezi le a testvér. 
Kistoppoltunk Lisszabonból Fatimába: hosszú várakozások után vettek csak föl minket, de lépésről-lépésre a gondviselés révén mégis elértük úticélunkat. Ott azután hálát adtunk, és egy nagyon személyes keresztút során a Jóisten elé vittük az életünket
– meséli Werner András. Az egyetemista először vett részt az IVT-n. A fiatalok két nappal a rendezvény előtt érkeztek Lisszabonba, és utólag is úgy látják, ez az idő éppen elegendő volt számukra, hogy felkészüljenek lélekben, továbbá megismerjék a várost.
Az utca megtelt fiatalokkal, hangulattal, élettel és imádsággal. A telefonba zárkózás helyét egy találkozás iránti mély vágy vette át. Mindenki köszöntötte a másikat, énekeltünk, kérdéseket tettünk fel egymásnak, zajlottak a csereberék: a különböző országokból érkezők hozták a kis szuvenírjeiket
– idézi fel. 
A fiatal egyetemista Ferenc pápa bátorító üzenetét is elraktározta: mint mondja, ha szeretet van a szívében, akkor nem félhet, és erre kell törekednie a mindennapokban. András szeretné átadni az IVT mondanivalóját azoknak is, akik nem voltak, nem lehettek jelen Lisszabonban:
Ezt az örömet nem lehet elrejteni, és nem is szabad elrejtenünk. Pontosan ez volt az apostolok feladata is. Ne féljetek, menjetek, és vigyétek hírül az örömhírt. Jézus ezt kéri tőlük. Nem félthetem magam, nem biztosíthatom be magam, mert éppen akkor fogok elveszni.
Forrás: Ferencesek.hu
