Ungváry Zsolt: Végül mindig Krisztus győz
A Főtanács sokat foglalkozott a názáreti ügyével.
Nyilvánvaló – vélte Kajafás –, hogy ez az ember és a nézetei egyaránt veszélyt jelentenek ránk. Nem csak a tanításainkra, hanem a pozíciónkra, a befolyásunkra. Minden eszközt igénybe kell venni ellene, hogy eltávolítsuk őt a követőivel együtt. Még akár a római katonákat is felhasználhatjuk.
Vagy ott van az a fickó, aki harminc ezüstért elárulja, hol és mikor lehet minimális kockázattal elfogni… – tette hozzá Annás.
Aztán történt, ami történt.
64-ben már annyi keresztény élt Rómában (Krisztus kivégzése óta alig harminc esztendő telt el, kevesebb, mint a rendszerváltás óta), hogy Néró császár parancsba adta felkutatásukat és kivégzésüket. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem fogytak el, hanem egyre többen lettek. És amikor a birodalom már olyan mélyre süllyedt a pogány hedonista nihilizmusba, mint azt Madách megírta a római színben, a kereszt jelében érkezett a megváltás; némi fájdalmas vajúdás után megszületett Európa. Évszázadokig működött is, mígnem megtagadta a kereszténységet: a francia forradalom, a marxizmus, majd a liberalizmus gerjesztette új pogányságba zuhanva ismét üldözni kezdte.
Ehhez ismét megtalálta a Júdásokat, a rendfenntartókat, katonákat. Íme, egy kis ízelítő: „Az FBI a belföldi terrorizmus elleni harc jegyében besúgókat keres és szervez be a katolikus egyház berkeiben.” A cél a katolikusok „érzékenyítése” és a „radikalizálódás figyelmeztető jeleinek” kiszűrése.
Ügynököket szervez be az FBI a keresztény közösségek megfigyelésére
Kajafás és Annás újra ott ülnek a Főtanácsban, és azon tanakodnak, hogyan veszejtsék el a názáreti követőit.
Emlékszünk még a SZESZ-re? A 2002-es választás kampányidőszakában az MSZP harcba küldte a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, amelynek tagjai országszerte a templomokat járták, és a szentbeszédek tartalmáról feljegyzéseket készítettek. Mint Rákosi vagy Kádár idejében. Nem mintha azóta is ne lenne folyamatosan téma a baloldali sajtóban, politikusok és véleményformálók között, hogy a templomokban elhangzottakat cenzúrázni kéne, vagy még inkább szájkosarat tenni a papokra és a hívekre.
Kétezer év után is, újra és újra megpróbálkoznak a lehetetlennel. Pedig eszükbe juthatna Gamáliel rabbi figyelmeztetése:
Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket (ApCsel 5, 38-39)
A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az oroszlánok és a válogatott kínzások épp úgy nem tudták kiirtani a hitet, mint alaposan kimódolt konkurens világnézetek. A politikusok pedig végképp felsültek, mert mindig azok buktak el – római cézároktól Robespierre-ken át a szovjet főtitkárokig –, akik meg akarták semmisíteni.
Nem tanulva sem a történelmi tapasztalatokból, sem Gamálieltől, megint belefognak. Saját nyomorúságos lelküket ezzel nyugtatják: jobb a tükröt összetörni, mint magukba szállni. Részeredményeket lehet elérni – értek is el, többnyire hullahegyekben kifejezhetően –, de a győzelem mindig Krisztusé. Mert ez egy ilyen játék. Nem kiegyenlítettek az erőviszonyok.
