Trombitás Kristóf: Aki ma elnyomással vádolja Magyarországot, hazudik
Kedves balos felforgatók, akik folyamatosan diktatúrázzátok Magyarországot, ahol csak lehet, állandóan rossz hírét keltitek és minden lehetséges nemzetközi fórumon befeketíteni igyekeztek hazánkat! Jól nézzék meg az alábbi képet: ilyen az, amikor egy államban elnyomás uralkodik és te az utcára mész, hogy a fennálló hatalommal szembeni ellenérzésedet – egyébként békés eszközökkel – megmutasd.
Jön a rendőr, jobb esetben kapsz tőle párat a tonfával és hazazavar, rosszabb esetben az államhatalom vegzál, nyilvántart, megfigyel, ellehetetlenít és előtte meg utána is megver.
A fotón ugyanis Orbán Viktor látható 1988. március 15-én, amint a nemzeti ünnepünkkor tartott megemlékezés közben – amit persze csak illegálisan lehetett megtartani – a karhatalom erőszakosan feltartóztat. Ilyen az, ha diktatúra van, ilyen az, ha kockázatot kell vállalni a politikai véleményed kinyilvánításáért.
Fekete-Győr András legnagyobb sérelme az elmúlt években mi lehetett? Kihűlt a kávéja, mert késett a metró egy tüntetés után? Vagy Donáth Annának? Hát Gyurcsány Ferencnek, Kunhalmi Ágnesnek, Jakab Péternek? Ezek az emberek létrehoztak egy párhuzamos valóságot a híveiknek, amiben röhögésmentesen azon ügyködnek, hogy magukat bátor ellenállóknak mutassák be és ezt sajnos viszonylag sok ember el is hiszi.
2010 óta hány békés, baloldali tüntetést lehetetlenítettek el, tiltottak be, ad absurdum vertek szét? Ne is menjünk el 1988-ig vagy 1989-ig, elég csak 2006-ig az összevetésben. Az egymillióan a magyar sajtószabadságért-félét? Az internetadósat? A szánkóégetőset? A köztévéhez vonulósat? A nincsmásikért protestálósat? A Karmelita előtti bohózatokat?
Még akkor sem volt ehhez hasonló sem, amikor törtek és zúztak a balos aktivisták. A magyar rendőrök addig mentek el, amennyiért kollégáik Nyugat-Európában csak néznének, hogy ez mi.
Hazudnak. És aki nyilvánvaló dolgokban is hazudik, az nem érdemli meg senki voksát.
