Logopédus: az egész személyiség fejlődésére negatív hatással lehet, ha nem gördülékeny a kommunikáció

Egy átlag ember nagyjából tudja, mit csinál egy sebész, mi a szakterülete egy ortopédusnak és kiket lát el a gyermekorvos, de nem feltétlenül ismeri a logopédus szakterületeit, feladatait, pedig a szakértő az élet számos területén tud segítséget nyújtani. Koncz Angéla logopédus szakértőt a logopédus kompetenciáiról és a korrekció lehetőségeiről kérdeztük, miközben azt is megtudhattuk, miért érdemes már gyermekkorban minél hamarabb szakemberhez fordulni, ha felmerül valamilyen probléma.

Sok olyan feladata van a logopédusnak, amelyre egy átlagember nem is gondol. Melyek a fő területek, amelyek a logopédus hatáskörébe tartoznak?

A logopédiáról általában a beszédhanghibák javítása jut elsőként eszünkbe, amivel a legtöbb esetben nagycsoportos kortól foglalkozunk. Időben ezt megelőzi a nyelvi késés terápiája, mely 24 hónapos kortól lehet indokolt, ha a kisgyermeknek ekkora még nincsen 50 szavas aktív szókincse vagy(!) nem használ két vagy többtagú kifejezéseket pl. „anya ide”, „apa nem”. Hogyha 4 éves korra egy aktív terápiával nem sikerült a nyelvi késést behozni a kortársakhoz, akkor ennek okaként felmerülhet a nyelvfejlődési zavar, melynek fejlesztése szintén logopédiai feladat. A korai fejlesztés körébe tartozik a beszédrezonancia zavarának terápiája, ami akkor szükséges, hogyha a kisbaba valamilyen szájpadelégtelenséggel például szájpad hasadékkal jön a világra.

Ebben az esetben kiemelten fontos a team munka, tehát szoros együttműködésben dolgozik a logopédus az orvosokkal, egyéb szakirányú gyógypedagógusokkal, illetve pszichológussal.

Későbbi életkorban a nyelvlökéses nyelés terápiájának keretein belül találkozhatunk logopédussal, ez általában fogszabályozáskor válhat szükségessé a gyerekeknél, illetve ez felnőttek számára is indokolt lehet, hogyha felnőttként kap valaki fogszabályozót. Iskoláskorban, illetve preventív jelleggel nagycsoportban a különböző írott nyelvi zavarok fejlesztése – mint a diszlexia, diszortográfia, diszkalkulia – is logopédiai feladat.

Továbbá a beszédfolyamatossági zavarok, mint a dadogás és a hadarás fejlesztése is logopédusi kompetencia. Itt kiemelném, hogy pszichológus, illetve egyéb szakemberek például zeneterapeuták bevonása indokolt lehet mindkét esetben. A hangképzés zavaraival is logopédushoz lehet fordulni, tehát ha például rekedtnek, erőtlennek érezzük a hangunkat, ami esetleg a munkánkat is negatívan befolyásolja, akkor a logopédusok diszfónia terápia keretein belül tudnak ezen segíteni.

Dizartria és afázia esetében is szükséges a logopédiai terápia, ezek az állapotok általában valamilyen agyi történés során alakulnak ki, mint a stroke. Megjegyezném, hogy

jelenleg Magyaroroszágon kórházakban, felnőttekkel kizárólag MA végzettségű logopédusok foglalkozhatnak.

Végül pedig azokban az esetekben is szükség lehet a logopédiai segítségre, hogyha a beszéd-, a nyelvi vagy kommunikációs zavarok valamilyen fő tünet miatt alakulnak ki. Ilyen a hallássérülés, autizmus spektrumzavar vagy akár intellektuális képességzavar is.

Miért fontos, hogy ezekkel a problémákkal logopédus szakértő is foglalkozzon? Illetve mi az, ahol feltétlenül szükséges korrekció?

Az említett problémák hátterében valamilyen beszéd-, nyelvi- vagy kommunikációs zavar áll, aminek fejlesztése logopédusi kompetencia. De mint említettem, sok esetben nem elég a logopédus munkája, hanem egyéb szakemberekkel együttműködve tud a leghatékonyabb lenni a fejlesztés. Nehéz arra válaszolni, hogy hol szükséges feltétlenül korrekció, hiszen szubjektív elemek is megjelennek egy-egy terápiára vonatkozóan. Például valaki még felnőtt korában sem helyesen képezi a „r” hangot, de semmi problémája nincsen ezzel, vagy másnak fel sem tűnik, hogy rekedtes a hangja és gyorsan kifárad a beszédben. Míg, ha valaki mondjuk logopédusnak vagy színésznek készül elengedhetetlen a helyes hangképzés, vagy tanárként szükséges a helyes beszédtechnika elsajátítása ahhoz, hogy a tanórákon át tartó folyamatos beszéd ne terhelje meg kórosan a hangszálakat.

Minden esetben lehet végleges megoldást találni? Van olyan helyzet (például a dadogás vagy diszlexia) ahol javulás igen, de végleges gyógyulás nem érhető el?

A terápiák sikeressége több tényezőn is múlik: hogy mennyit gyakorol otthon az illető (kisgyermekkel mennyit gyakorolnak otthon a szülők), mennyire kitartó, motivált a kliens, milyen testi adottságai vannak az adott személynek, hol van az a pont, ahol a logopédus és/vagy a kliens úgy gondolja, hogy befejezettnek lehet tekinteni az adott terápiát. Vannak olyan állapotok, ahol nem feltétlenül érhető el a 100 százalékos „gyógyulás”, mint a dadogás is, ahogy említette, de ilyen diagnózis a diszkalkulia is, ami ugyan nem szűnik meg, de gyönyörűen felzárkóztathatók a gyerekek megfelelő terápia segítségével. De ha az artikulációs terápia sikerességére gondolunk, akkor is vannak fokozatok: nyilvánvalóan nem mindegy, hogy az adott személynek milyen a fogazata, a nyelve, a szájpadlása, vagyis milyen anatómia sajátosságokkal rendelkezik, hiszen ezek meghatározzák azt, hogy ő hogyan fogja tudni képezni a hangokat. Előfordul, hogy az elért hang nem tökéletes, de ezt a logopéduson kívül nem is veszi észre más. Ilyen esetben lezárható a terápia.

Miért fontos, hogy a gyermekeknek már egészen kis korban, óvodában van logopédiai szűrés és milyen anomáliákra derülhet fény ekkor?

3 és 5 éves korban vannak kötelező logopédiai szűrések. 3 éves korban elsősorban a nyelvi késésre szűrünk, míg 5 éves korban a beszédhanghibák mellett már kimutatható a diszlexia veszélyeztetettség, a helytelen hangképzés, a nyelvlökéses nyelés, vagy az olyan részképességek problémája is, mint a beszédészlelés vagy a beszédértés zavara.

Azért fontosak ezek a szűrések, mert így a gyermekek már ebben a korai életszakaszban megkaphatják a megfelelő fejlesztést, így minimalizálható a későbbiekben jelentkező problémák, nehézségek száma.

Ha egy felnőtt azt érzi, hogy neki is szüksége lett volna logopédusra gyerekkorban, tud utólag is segítséget kérni? Mi az, amit még ilyen korban is korrigálni lehet?

Igen, felnőttként is van lehetőség logopédushoz fordulni. A beszédhanghibákat, a nyelvlökéses nyelést, a beszédfolyamatossági zavarokat (dadogás, hadarás), a helytelen hangképzést és a különböző felnőttkorban jelentkező beszéd-nyelvi és kommunikációs problémákat ebben az életszakaszban is lehet fejleszteni. A Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségének honlapján elérhető azon logopédus szakemberek listája, akik tagjai a MLSZSZ-nek és felnőttekkel foglalkoznak. Mint említettem ennek feltétele az MA végzettség.

Milyen felnőttkori betegségeket lehet megelőzni azzal, ha valaki megfelelő logopédiai ellátásban részesül?

Felnőttkorban a beszédhibák és a kommunikációs problémák jóval zavaróbbak lehetnek, mint kisgyermekként, és az iskolai előmenetelre, később pedig a munka világában való teljesítményre is negatív hatással lehetnek.

Ezek mellett fontosnak tartom megemlíteni, hogy az egész személyiség fejlődésre is negatív hatással lehet az, ha nem megy gördülékenyen a kommunikáció. Ezért is érdemes már minél előbbi életkorban logopédushoz fordulni, ha a korábban említett problémák közül észreveszünk vagy gyanítunk szülőként valamit.

Emellett a beszédszervek helytelen működése olyan problémákhoz, betegségekhez is vezethet, mint például a horkolás vagy a hangszalagcsomó, de a hanyag testtartás hátterében is állhat logopédiai probléma, melyek terápiával megelőzhetőek.

Önnek mi a kedvenc területe? Van olyan, amelyben több kihívás/sikerélmény éri, esetleg olyan eset, amit szívesen megosztana velünk?

Jelenleg a szívemhez legközelebb az artikulációs terápia áll. Talán ez annak is köszönhető, hogy óvodapedagógusként is tevékenykedtem korábban, emiatt az óvodás-kisiskolás korosztály nagyon közel áll hozzám, szeretek velük lenni, együtt örülni a sikereiknek. Ez a terület sok sikerrel kecsegtet, hiszen mindig nagy öröm a gyereknek és a szülőknek is (és nekem is), hogyha sikerült kialakítani egy hangot, de sokszor nehéz az út idáig, nagyon sok türelem, kitartás, gyakorlás és belső motiváció szükséges hozzá, valamint elengedhetetlen a szülőkkel való partneri viszony. Tehát nemcsak a gyerekektől és a logopédustól, hanem bizony a szülőktől is sok energiát, belefektetett munkát kíván sok esetben, hiszen heti 1×45 vagy 2×30 perc logopédia nem fogja meghozni a kívánt eredményt, mint ahogy egy hangszeren sem lehet heti 45 perc időráfordítással jól megtanulni játszani. Egyébként a legnagyobb sikert az esetek nagy részében a „r” hang kialakítása okozza a gyerekeknek, nagyon tudnak ilyenkor örülni és büszkék magukra, amikor beperül az a bizonyos „rrr”.