Egy levélből mindig kitűnik az adott művész mögött rejtőző ember

Csontváry Kosztka Tivadar születésének 170 éves évfordulóját közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. A magyar festészet történetének egyik legeredetibb és legismertebb alkotójának levelei a Scruton V.P-ben tekinthetőek meg, a kiállításmegnyitón Bán Blanka, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze avatta be az érdeklődőket a művész életébe és munkásságának hátterébe. Az est moderátora Nagy Nikolett Colette volt.

Kosztka Mihály Tivadar egyszerű patikusból lett festő, miután egy nap „sorsfordító hallucinációs élményben” volt része. A művész mögött rejtőző embernek és a művésznek ő külön nevet adott, így épült már be az utókor köztudatába úgy, mint Csontváry Kosztka Tivadar.  1880 októberében az akkor patikusként dolgozó férfi egy hangot hallott, mi szerint ő lesz a világ legnagyobb napútfestője, nagyobb Raffaelo Sanzio-nál, aki a reneszánsz művészet egyik legfontosabb figurája. 

Az egész életét meghatározta ez a fajta küldetéstudat és a későbbiekben is vissza-visszatérő elem mind az életében, mind pedig a művészetében az, hogy valamiféle küldetést teljesítsen

– foglalta össze Bán Blanka, mi állt a festészet iránti szenvedély hátterében. A művészettörténész azonban megjegyezte, a mai napig nem tudni, mit érthetett a napútfestő kifejezés alatt.

Csontváry fennmaradt leveleiből az is kiderül, milyen egzotikus tájak vonzották a festőt, aki 12-13 év alatt bejárta fél Európát, ami a 19. században nem volt annyira hétköznapi.

 Ezeknek az utazásoknak a során örökítette meg a különböző grandiózus festményeit, amik mellett már egyszerűen a fizikai méretük miatt sem lehetett csak úgy elmenni

– mondta a művészettörténész, aki kifejtette, felmerült vele kapcsolatban egy-két kérdés, hogy ténylegesen járt-e ő ezeken a helyeken, vagy inkább csak ez a saját legenda teremtésének a része volt. Ugyanis, a századfordulón terjednek el a sokszorosított színezett képeslapok, amik ugyanabból a látószögből, ugyanazokkal a részletekkel rendelkeznek, mint Csontváry egyes festményei.  Bán Blanka felhozta példának a Haranghy Györgyel való levelezést, melyben Kosztka Tivadar megírta, hogy szeretné lefesteni a Hortobágyot – ugyanis a fotográfus közismert volt az Alföld iránti rajongásáról. Érdeklődött a puszta fő motívumai iránt, majd közölte, hogy ha befejezte a Jajce-i vízesés festését – azután a Hortobágyi- pusztát tekinti festői motívumnak. Csontváry Vihar a nagy Hortobágyon című festményén több olyan motívum is található szinte ugyanabból a nézőpontból, mint ahogy Haranghy fotóin szerepel. 

Csontváry levelezései művészettörténeti fontossággal bírnak, a BÁV 78. művészeti aukcióján 36.000.000 ft-os kikiáltási áron keltek el ezek a levelek. 

Egy levélből mindig kitűnik az adott művész mögött rejtőző ember. Tehát nyilván egy nagyon fontos forrásértékű dokumentum. Az elkelt levelek egészen konkrétan a Keleti Gusztávval való levelezését mutatják be

– fogalmazott Bán Blanka, aki kiemelte a levelezés egyik legérdekesebb pontját, melyben a művész kifejezi elhivatottságának erejét: mikor Keleti megkérdezte, hogy kit tart a világ öt legmodernebb festőjének, Csontváry így válaszolt: 

Minthogy én vagyok a világ legmodernebb festője, alattam még sokan lehetnek.

A fennmaradt levelek közt találunk olyat, ami még a patikusi pályáján íródott, ahol Kosztka Tivadar hirdeti magát, utalást tesz szerelmi életére melyet a mai napig homály fed, és még több utazásról szerezhetünk tudomást.

Csontváry Kosztka Tivadar a napfény szerelmese volt: a napút színeit kereste és festette egész életében, szinte mindegyik képén megjelenik a napsütés, a naplemente valamilyen formában. A napfénynek gyógyító erőt tulajdonított: miután a szegedi nagy árvízben megfázott, a Magas-Tátrában, a napfény segítségével gyógyult meg. Amikor pedig fülébe jutott, hogy Ferenc József megbetegedett, táviratot küldött a császári kabinetirodának: „A királyt a napra kitenni. Stop. Csontváry”.

– emelte ki az egyk levél történetét Bán Blanka.

Az, hogy a művész hagyatéka ma is megtekinthető, az Gerlóczy Gedeon építésznek köszönhető, aki egy véletlennek köszönhetően talált rá Csontváry műveire, és azonnal felvásárolta őket hogy megmaradjon a jövő generációi számára.