A migrációs paktum előmozdítása Spanyolországon múlik
Spanyolországnak – az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként – a következő fél évben kiemelt szerepe lesz az európai migrációs politika jövőjének alakításában. 2023. július 1-jétől az a nem kis feladata lesz, hogy előmozdítsa a migrációs paktum tárgyalását. A Migrációkutató Intézet munkatársa, Vargha Márk írása.
Spanyolország az Európai Unió egyik legnépesebb állama, a 2021-es népszámlálási adatok szerint lakossága több mint 47 millió fő volt. A lakosság bevándorláshoz való hozzáállását a be- és elfogadás jellemzi, együttélési, integrációs problémákról, párhuzamos társadalom kialakulásáról keveset hallani.
Nemzetközi hírverést korábban a koronavírus miatt kitört kanári-szigeteki válság és az exklávékat körülvevő hármas kerítésrendszer időről időre előforduló ostroma kapott.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Spanyolország ne hasonlóan képzelné el a válságra adott összeurópai választ, mint négy mediterrán társa. A spanyol, a máltai, az olasz, a görög és a ciprusi belügyminiszter MED5 néven alakított rendszeres egyeztető fórumot. 2022 októberében Páfoszon találkoztak (Olaszország ezen nem vett részt), ahol több segítséget kértek az EU-tól a külső határok megvédéséhez. A legutóbbi találkozón, 2023 márciusában Vallettában Fernando Grande-Marlaska Gomez spanyol belügyminiszter kijelentette, hogy az év második felében esedékes, hazája által ellátott tanácsi soros elnökség hatékonyabb mechanizmust fog bemutatni a tagállamoknak, mivel a jelenlegi túl lassú, túl szelektív, kevés eredményt hoz és nehezen jelezhető előre.
Spanyolország a koronavírus-járvány alatt a nyugat-afrikai migrációs útvonalon súlyos gondokkal szembesült: a Kanári-szigetekre érkezett afrikai migránsokat a származási országaik reptereinek lezárása miatt nem tudta hazaszállítani. A pandémia lecsengésével a járatok újra indulhattak, a migrációs nyomás tavaly mindkét útvonalon érezhetően csökkent, s ez a trend idén is folytatódni látszik. A „viszonylagos nyugalom félszigetén” – ahogy korábbi elemzésünkben Spanyolországot jellemeztük – mindettől függetlenül vannak problémák a migráció menedzselésében.
1. Erőforrás-probléma – a menedékkérelmek elbírálásához nincs elegendő adminisztratív személyzet, az online időpontfoglaló rendszert több nagyvárosban le kellett állítani, mert „meghekkelték” – lefoglaltak időpontokat, melyeket azután pénzért adtak el a kérelmezőknek.
2. Halasztó hatályú fellebbezések az elutasító döntések ellen – minden lelassul, hiszen a fellebbezés elbírálásáig az országban maradhatnak a kérelmezők.
3. Határmenedzsment – Marokkóban nincs jól működő menekültjogi rendszer, az afrikai országokat érdekeltté és képessé kell tenni a migrációs folyamatok kezelésére, hogy ne folyton Európától várják a segítséget.
Spanyolországnak az Európai Unió Tanácsa soros elnökeként a következő fél évben kiemelt szerepe lesz az európai migrációs politika jövőjének alakításában.
2023. július 1-től az a nem kis feladata lesz, hogy előmozdítsa a migrációs paktum tárgyalását, hogy azt a 2024 első felében zajló belga elnökség alatt el lehessen fogadni. A spanyol álláspont minden bizonnyal nem lesz független attól, hogy a július 23-ai előrehozott parlamenti választáson milyen eredmény születik majd: marad a szociáldemokrata–radikális baloldali kormány, vagy felváltja azt egy néppárti, esetleg koalícióban a migráció elleni határozott fellépést alapítása óta minden programjában szerepeltető Voxszal.
Forrás, és Vargha Márk teljes írása a Migráció Kutatóintézet oldalán érhető el.
A címlapkép forrása: Pixabay.com
