A világ nagy tavainak többsége zsugorodott az elmúlt harminc évben
Egy friss tanulmány szerint a világ nagy tavainak és víztározóinak több mint fele zsugorodott az 1990-es évek eleje óta, elsősorban az éghajlati válság és az emberi fogyasztás miatt – írta a The Guardian című brit napilap online kiadása pénteken.
Egy nemzetközi kutatócsoport arról számolt be, hogy a világ néhány legfontosabb édesvízforrása – az Európa és Ázsia közötti Kaszpi-tengertől a dél-amerikai Titicaca-tóig – csaknem három évtizeden keresztül évente mintegy 22 gigatonnányi vizet veszített, ami megegyezik az Egyesült Államok teljes 2015. évi vízfelhasználásával. Fangfang Yao, a Virginiai Egyetem felszíni vizekkel foglalkozó szakértője és a Science című folyóiratban csütörtökön közzétett tanulmány vezető szerzője szerint a természetes tavak csökkenésének 56 százalékát az emberi fogyasztás és a globális felmelegedés okozta, a tudósok szerint az utóbbi nagyobb arányban.
Az éghajlatkutatók általában úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás következtében a világ száraz területei szárazabbak lesznek, a nedves területek pedig nedvesebbek, de a tanulmány még a nedves régiókban is jelentős vízveszteséget állapított meg.
Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni
– mondta Yao. A kutatók csaknem kétezer nagy tavat vizsgáltak műholdas mérések, valamint éghajlati és hidrológiai modellek segítségével. Kiderült, hogy a fenntarthatatlan emberi használat, az esőzések és a lefolyás változásai, az üledékképződés és a hőmérséklet emelkedése világszerte a tavak vízszintjének csökkenését eredményezte. A zsugorodás a vizsgált vizek 53 százalékát érintette 1992 és 2020 között. Ez világszerte közel kétmilliárd ember életére van közvetlen hatással, és az elmúlt években számos régióban vízhiánnyal kellett szembenézni. A tudósok régóta hangoztatják, hogy a globális felmelegedés mértéke nem haladhatja meg az 1,5 Celsius-fokot, ha el akarjuk kerülni az éghajlatváltozás legkatasztrofálisabb következményeit.
A világ jelenleg körülbelül 1,1 fokkal melegedett az ipari forradalom előtti globális átlaghőmérséklethez képest.
A tanulmány szerint a fenntarthatatlan emberi használat okozza a közép-ázsiai Aral-tó és a közel-keleti Holt-tenger vesztét, míg az afganisztáni, egyiptomi és mongóliai tavakat a hőmérséklet emelkedése szárítja ki.
A tavak negyedében emelkedett a vízszint, gyakran gátépítések következtében, ahogy az a Tibeti-fennsík belső területein történt
– derült ki a kutatásból.
(MTI)
A címlapkép forrása: Pixabay
