Ungváry Zsolt: Atipikus atudomány, atervezés, arendszer
Az ateizmus a gőg vallása. Európában az úgynevezett felvilágosodás előtt senkinek nem jutott ilyesmi eszébe, nem gondolták az emberek, hogy a világ csak úgy lett, mindenféle cél és értelem nélkül, mint ahogy az sem vetődött fel bennük, hogy képesek megváltoztatni az éghajlatot vagy a születési nemet. Igaz, a biológia és fizika törvényei mellett a fennálló társadalmi rendet is öröknek vélték, noha azt emberek alkották, így az természetesen változtatható.
A különböző izmusok kitalálói azóta is ezzel küszködnek: nem képesek elkülöníteni az Isten alkotta természeti és erkölcsi törvényeket az emberi ötleteléstől. Mivel nem ismernek el a felettes hatalmat, ezért a saját egójukból fakadó nagy, bizonyíthatatlan kijelentésekkel spórolják meg a szellemi munkát. „Nincs Isten.” „Orbán diktátor.” „A magyarok rasszisták.” Nem vacakolnak érvekkel, éppen a tudományt zászlajukra tűzők igyekeznek axiómaként – tehát bizonyítást nem igénylő tételként – megfogalmazni mindent, mert így bármit megfellebbezhetetlen igazsággá lehet tenni.
Legutóbb a pápalátogatást (korábban ez karácsonykor és húsvétkor szokott felerősödni) felhasználva sikerült a balliberális publicistának az értelem bajnoka szerepében tetszelegve egy másfél hetes mókusmajom transzcendencia iránti fogékonyságát illusztrálni, amikor nemes egyszerűséggel leateistázta a pápát. (Mondjuk olyat is láttunk már, hogy Netanjahut leantiszemitázták…) Szilvay Gergely egy remek cikkben gyakorlatilag lemészárolta Tóta W. Árpádot, ami nem is volt egészen fair, mert fegyvertelen embert nem illik így kivégezni.
Szegény Tóta W-nek (és pl. az azóta már mindent színről színre látó Vágó Istvánnak) egyszerűen nincsenek érvei, nem is lehetnek, mert az ateizmus mellett nem lehet érvelni. Az ugyanis nem megoldás, ha az Istent (mint a teremtő törvényalkotót, minden forrását) egyszerűen behelyettesítjük a „tudomány” szóval.
Aki tagadja a világ tervezettségét, egy tudatos alkotó létét, az kénytelen azt állítani, hogy mindez véletlenül alakult ki. Ezzel azonban rögtön szembe is fordul a tudománnyal, hiszen ha véletlen, akkor nincsen célja, nincsenek szabályai, nem lehet rendszere. Maga a tudomány eleve hisz a tervezettségben (még ha egy tudós esetleg ateistának is vallja magát), mert csak akkor van értelme bármit felfedezni, bebizonyítani, kikísérletezni, ha feltételezzük, hogy ez mindig is így működik. A tétel megalkotása nem más, mint beismerése annak, hogy léteznek törvények. A káoszt nem lehet megismerni, csak a rendszert. A kémia, a matematika, a fizika szabályai mindig és mindenütt egyformán érvényesek, az univerzum nem véletlenszerűen összedobált anyag, hanem hihetetlen pontossággal megalkotott rendszer.
Ha a véletlen esélyét egy alkotó elmével mérjük össze, mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy az előbbi nem rúghat labdába. Az előző mondat 120 karakterből áll. Ha 30 különböző betűt használunk, és véletlenül próbáljuk őket egymás után írni, akkor a variációk száma 30 a 120-ikon. Ez akkora szám, hogy az egész mindenségben nincsen ennyi atom összesen. Vagyis kijelenthetjük, hogy véletlen próbálkozásokkal soha nem jöhet létre. Ellenben én 15 másodperc alatt kigondoltam. Aki tehát véletlen-hívő szkeptikus, az tulajdonképpen nem hisz a megismerhető és megérthető tudományban, vagyis tudomány-ellenes.
Isten léte mellett az egyik legerősebb érv maga a létező univerzum. A kész házban persze nincsen benne az építészmérnök, nem is látható, de maga az építmény megléte feltételezi a tervezőt.
Miért fúj a szél, miért köt meg a beton, miért vonzza a mágnes a vasat, miért ég el a fa; mindegyik kérdésre van tudományosnak mondott válasz, amelynek a tovább fejtésével a végén mégis csak oda érkezünk meg, hogy azért, mert valaki (az Isten) így alkotta meg.
És vitatkozhatunk azon, hogy az alkotót miként hívjuk, de ha magyarul van erre egy remek, régóta használt és mindenki által értett szavunk, kár mással behelyettesíteni.
Amióta a tudomány egyre többet megfejt a világ – és benne az ember – működéséről, annál nyilvánvalóbbá válik az aprólékosan kidolgozott rendszer, a precíz szabályok és mindenütt érvényes törvények, amelyek nélkül az egész pillanatok alatt összeomlana.
A világot ezek tartják össze: magerő és gravitáció, hidrogénkötések és elektromágnesesség. Az erről mit sem tudó ókorban ezt így fogalmazta meg a Biblia: „a mindenséget összetartó erők megrendülnek.” (Mk 13,25)
Én nem vagyok olyan felkészült, mint Szilvay, de a magam egyszerű módján próbálom megérteni és megválaszolni a legalapvetőbb kérdéseket. És tényleg kíváncsi vagyok, mit tud Tóta W. felhozni a maga meggyőződése mellett; két, a témában laikus, de mégis érdeklődő újságíró ezt megbeszélhetné. Egyszer már volt erre egy kísérlet, nagyon örültem az Ateista Társaság meghívásának, de részükről ez puszta kormánygyalázásra szűkült, így nem lettem tájékozottabb érveiket illetően. Talán másodszorra sikerülne.
A címlapkép forrása: Pixabay.com
