A mögöttünk hagyott hétvégén ismét egy keresztény talapzaton álló téma volt az, amely egy zászló alá terelte a magyar társadalmat: ezúttal Ferenc pápa apostoli útja váltotta ki az egész ország szimpátiáját, sőt, egy pillanatra még a politikai csatározások is megszűntek és a baloldal nagyobbik része legalább csöndben maradt a Szentatya látogatásának idejére. Karácsony Gergely főpolgármester és helyettese pedig még arra is hajlandó volt, hogy állami vezetők közé ülve hallgassa végig a katolikus egyházfő Kossuth téri miséjét.
A keresztény alapokon nyugvó társadalmi egységet már megszokhattuk. Ahogyan előző cikkemben is utaltam rá, a kormány migrációval, gyermekvédelemmel, vagy éppen háborúval kapcsolatos álláspontja mind-mind keresztény alapon áll és mindegyik mögött széles társadalmi konszenzus is van. A migrációval és a gyermekvédelemmel kapcsolatban ezt egy-egy népszavazás erősítette meg, a békepárti álláspont mögött pedig az országgyűlési választáson sorakozott fel az emberek többsége. Ha valaki a politikai folyamatok mögé nézve szemlélte ezeket az eredményeket és jelenségeket, már korábban rájöhetett arra, hogy
a kereszténységnek egy pártok felett álló, integratív szerepe van a kormányzat politikájában és így a teljes társadalomban is.
Nem véletlen, hogy – ugyan most már több részre szakadva – 2000 éve uralja a világot és alakította, formálta, megalapozta az európai kultúrát. Ferenc pápa látogatása ráadásul részben még ennél is többet hozott. A keresztény alapon álló nemzeti konszenzusból eddig kimaradó sőt, az ellen hangosan tiltakozó és homlokegyenest más álláspontot képviselő baloldali pártok most legalább annyi önkontrollt gyakoroltak, hogy a látogatás idején sem a Szentatyát, sem a kormányt nem bírálták. Kis eredmény, mégis nagyon értékes, mert még inkább megerősít abban, hogy
hirdetésa kereszténységnek még most, a XXI. században is van ereje ahhoz, hogy békét hozzon oda, ahol békétlenség van.
Azt hiszem ez az, amiben Ferenc pápa megerősödött budapesti útja során és ezért mondhatta azt a hazafelé tartó repülőúton, hogy a Vatikán egy békemissziót készít elő az orosz-ukrán helyzet rendezésére. Bár a pápa részleteket nem árult el, már az is bizakodásra ad okot, hogy erről egyáltalán beszélt. Nem véletlen ez, hiszen budapesti útja is megmutatta, hogy a béke keresztény alapokon állva igenis lehetséges.
A magyar kormány pedig azt is bebizonyította, hogy a XXI. század kihívásaira igenis létezik konzervatív, keresztény, mégis modern és időtálló válasz. És ez az, amit Európa egyre több országában felismernek. Nem véletlen, hogy
kontinens szerte előretörnek a nemzeti alapon álló, jobboldali erők.
Vessünk csak egy pillantást az utóbbi hetek választásaira! Finnországban majdnem nyert a nemzeti-konzervatív párt, Svédországban kívülről támogatják a kormányt, amely nélkülük nem tudott volna megalakulni, Ausztriában pedig a salzburgi tartományi választáson elképesztő mértékű erősödést mutatva futott be második helyre a konzervatív FPÖ. A sort pedig lehetne folytatni Bulgáriával, vagy még korábbról Olaszországgal. Sőt, ha az európai országok politikai erőviszonyaira tekintünk, nem nagyon látunk olyan helyet, ahol ne erősödtek volna jelentősen a nemzeti, konzervatív pártok. Mert az emberek is elkezdték felismerni, hogy a jövő bennük van, ezek az erők azok, amelyek életképes és hosszú távú válaszokat tudnak adni a kor kihívásaira, szemben az ideologikus és valóságtól elszakadt baloldallal. Persze ne legyenek kétségeink: a brüsszeli és a tagállami elitek foggal-körömmel ragaszkodnak majd a hatalmukhoz. Ezt a harcot ugyanakkor fel kell vállalni és meg kell mutatni nekik: a jövőt mi építjük, a jövő a mi oldalunkon áll.
Ha Isten velünk, ki lehetne ellenünk?
A címlapképen Ferenc pápa a püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal rendezett találkozón a Szent István-bazilikában 2023. április 28-án. Forrás: MTI/Balogh Zoltán
