Újabb Majdan előtt állhat Ukrajna 

A brüsszeli Politicóban, az Európai Unió nem hivatalos szócsövében érdekes véleménycikk jelent meg a fenti címmel: Újabb Majdan előtt állhat Ukrajna. Jamie Dettmer azt fejtegeti, hogy Zelenszkij a való életben nem tudta megismételni azt, amit A nép szolgája című sorozatban csinált, ráadásul egyre autokratikusabban vezeti az országot, és már-már a világ legnagyobb és legfontosabb politikusának képzeli magát. 

„A narancsos forradalom idején, 2004-ben, az egyetem utolsó évében az utcán voltam, és 2014-ben is az utcán voltam. Tehát közeledik a 10 éves határ, amikor forradalmakat szoktunk szervezni” –  mondta Inna Sovszun, az ukrán liberális, Európa-barát Holosz párt ellenzéki képviselője Dettmernek, és hozzátette, hogy azt gyanítja, újabb politikai felfordulás van készülőben. 

A narancsos forradalomnak és a 2014-es Majdannak is beláthatatlan következményei voltak, ahogy a háborúnak is lesznek, amely erős nemzeti érzést kovácsol – sőt, megteremti az ukrán nemzettudatot –, ráadásul olyan hatalmas elvárásokat támaszt a jövővel szemben, amelyeket nehéz lesz teljesíteni, bárhogy is alakulnak a dolgok. A háborúkban egy dolog mindenképpen közös: szenvedést, gazdasági visszaesést, szegénységet hoznak maguk után. 

Az ellenzéki vezetők és korábbi miniszterek, akikkel Dettmer beszélt, úgy vélik, hogy Zelenszkij számára különösen nehéz lesz a háború utáni újjáépítés, ugyanis ő is a probléma részévé vált: autokratikus hajlamú vezető lett. Furcsa mindezt annak fényében olvasni, hogy a nyugati sajtóból és a politikusok szájából nem ömlik más a háború kezdete óta, csak az, hogy Zelenszkij és Ukrajna a demokrácia mintapéldája. 

Úgy vélik, nem lehet tagadni, hogy a 2019-es földcsuszamlásszerű megválasztása elhozta a reményt az ország számára, amikor azt ígérte, hogy megvédi a nép érdekeit a gazdagokkal és az uralkodó osztállyal szemben. Ez végül nem így lett: a kormányát és a tanácsadói stábot teletömte volt kollégáival, forgatókönyvírókkal, barátokkal, üzleti partnerekkel, és a törvényeket figyelmen kívül hagyva, egyre több elnöki rendeletet bocsátott ki az ellenfelei szankcionálására, betiltott ellenzéki pártokat, kisebbségi jogokat vett el – mindezt téve úgy, hogy az oroszok általi fenyegetésre hivatkozott. 

Négy hónappal az orosz invázió előtt Zelenszkijt és két közeli munkatársát offshore pénzügyi tevékenységbe is belekeverték. A Pandora papírok felfedték, hogy az ukrán vezető offshore cégeket hozott létre, mielőtt elnök lett, de hivatalba lépése után is hasznot húzott belőlük. Zelenszkij a maga részéről tagadta, hogy pénzmosás vagy törvénytelenség történt volna a pénzeszközökkel.

A politikai ellenfelei egészen addig félrenéznek, amíg tart a háború, azonban Dettmer úgy tudja, hogy miután a fegyverek elhallgatnak, Zelenszkijt felelősségre akarják vonni a korábbi eseményekkel kapcsolatban, és azt is megkérdeznék tőle, hogy miért cselekedett úgy, ahogy a háború kirobbanása előtt közvetlen és az alatt. 

A Politico által megkérdezett ellenzéki politikusok és a civil társadalom vezetői szerint Zelenszkijnek azért is felelnie kell, ahogyan ő és a régi cimborákból és egykori üzleti partnerekből álló szűk csapata kormányzott a háború alatt, és megpróbáltak irányított demokráciát létrehozni, egyetlen domináns párttal. 

„Természetesen támogatnunk kell a kormányt, és egységesnek kell maradnunk. De aggódom a demokrácia jövője miatt az országomban. Még háborús időkben is kell lennie politikai ellenzéknek, a demokratikus folyamatnak folytatódnia kell, parlamenti felügyeletnek kell lennie” – véli Mikola Nyazsiczkij, Lemberg városának ellenzéki törvényhozója.

Másokhoz hasonlóan Nyazsiczkij is megjegyezte, hogy Zelenszkij kihasználja az elnöki hatáskört és a hadiállapotot, hogy még több hatalmat ragadjon magához, hogy ellenőrizze a televíziót, a médiát, hogy a parlamentet háttérbe szorítsa, és figyelmen kívül hagyja a törvényhozás felügyeletét, ahogy azt is, hogy a kormányzati pénzeket hogyan és kinek folyósítják, úgy, hogy azok kedvezményezettjei az ukrán elnök üzleti szövetségesei vagy a kormánypárt tagjaihoz kötődő cégek.

Mindez persze nem elég, ugyanis látni kell azt is, hogy az ukrán elnök hogyan nyilatkozik meg, amikor a többi ország vezetőjével vagy vezetőjéről beszél. Egyesek szerint azt hiszi, hogy ő az első számú politikus a világon, és Joe Biden bőven alatta helyezkedik el, de még az amerikai elnök is jócskán megelőzi Macront és Scholzot az ukrán elnök fejében összeállt ranglistán. 

A lap idéz egy meg nem nevezett amerikai diplomatát, aki szerint az ellenzéki politikusok „egyrészt valóban nagyra értékelik Zelenszkij vezető erejét a háborúban”, de „mélyen aggódnak a korrupció és az autoriter stílusa miatt is”.

„Az jár a fejükben, hogy amint a háború véget ér, megkezdődik az elszámoltatás. Szerintem a valóságban is ez fog történni” – zárja Dettmer a cikket a diplomata idézésével. 

Az orosz-ukrán háború már több mint egy éve tart, és néhány hónappal ezelőttig teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki bármilyen kritikát az ukránokkal szemben megfogalmazzon, anélkül hogy ne sütötték volna rá azonnal, hogy Putyin ügynöke. Aztán a nyugati sajtóban szépen sorban elkezdtek megjelenni azok a cikkek, amelyek arról szóltak, hogy talán az ukrán hadsereg nincs is annyira remek állapotban, ahogy azt a vezetés felfesti, talán az oroszok sem fagynak meg az ukrán télben, most pedig már azt is le lehet írni a brüsszeli Politicóban, az Európai Unió nem hivatalos szócsövében, hogy Zelenszkijt meg fogják buktatni – amint véget ér a háború. De vajon hogyan és mikor ér véget? 

A címlapképen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtótájékoztatót tart Kijevben 2022. április 23-án. Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko