Simicskó István: Nem szabad szítani a lángokat háborús retorikával

„Nem szítani kellene a lángokat háborús retorikával, fenyegetésekkel, egymás inzultálásával, hanem békülékeny hangnemben, a jövőbeli együttműködés kereteit előtérbe helyezve kellene egymással megtalálni a közös nevezőt.” Simicskó Istvánnal, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőjével beszélgettünk. 

– Milyen változásokat idézett elő az orosz-ukrán háború az európai politikai terekben?

– A fő kérdés inkább az, hogy a háború mit fog eredményezni? Az, hogy hogyan is fog az európai közösség jövője alakulni, az nagyban fog múlni a jövő évi Európa-parlamenti választások eredményétől. Nem mellékes természetesen majd az sem, hogy az Egyesült Államokban az elnökválasztást ki nyeri majd meg. Ezeknek a választásoknak az igazi kérdése, hogy marad-e a szocialista, baloldali, liberális irányvonal, amely nem kis részben tehető felelőssé a jelenlegi helyzet alakulásáért. Ha ezeken a választásokon a konzervatív, kereszténydemokrata jobboldali vezetők kapnak lehetőséget, akkor meglátásom szerint hamarabb véget lehetne vetni az orosz-ukrán háborúnak.

– Miért gondolja ezt így?

– Azért, mert az Amerikai Egyesült Államokban is egyre többen teszik fel a kérdést, hogy valóban helyes, és előremutató-e Ukrajna ilyen mértékű támogatása. Meglátásom szerint egy republikánus amerikai elnök – ha még tartani fog a háború két év múlva – véget tudna vetni annak. Illetve segíthet abban, hogy a demokraták alatt kiépülő új „vasfüggöny” átjárhatóbb legyen.

– A háborúk a legtöbb esetben a földrajzi határok újrarajzolásával is járnak. Láthatjuk, hogy Ukrajnában állóháború alakult ki. Ezek lehetnek Ukrajna új határvonalai?

– Ilyenről minden szempontból korai még beszélni. Személy szerint értem az ukrán retorikai megnyilatkozásokat, amelyek azt hangoztatják, hogy ukrán zászló fog lobogni majd a Krím-félszigeten, meg sok minden mást is, de a realitások jelenleg nem ezt mutatják, bármennyire is hősiesen helytállnak az ukrán katonák.

Az elmúlt egy évben a dezinformációs hadviselés alaposan működött mind a két oldalon, így nagyon nehéz megjósolni a háború kimenetelét.

Sőt, a konkrét békefeltételek találgatása előtt egyáltalán a békekötési szándéknak kellene megszületnie a felekben, de sajnos a jelek szerint még erre sem került sor.

Az biztos, hogy jól látható a nyugati szándék, hogy Ukrajna területét megőrizze, hogy felvegyék az Európai Unió tagjai közé, illetve, hogy a NATO részeként kikerüljön az ország a hagyományos orosz érdekszférából. Ez utóbbit az Egyesült Államok vezetése is sürgeti. Ugyanakkor nyilvánvaló az az orosz törekvés is, hogy az Orosz Föderáció határaitól a lehető legtávolabb tartsa a nyugati érdekszférát. Tulajdonképpen ezen komplex érdekek fényében még nehezebbé válik a háború befejezését megjósolni.

– Ön szerint miért nem hozzák el a szankciók a háborúk végét?

– Azért, mert azokat európai szemlélet alapján hozták létre. Az orosz politika mindig képes volt arra, hogy ha szükség volt rá, akkor a teljes gazdaságát átalakítsa hadigazdasággá. Ez az orosz-ukrán háború során is jelen van. Azzal, hogy azt hisszük, hogy kizárjuk az oroszokat a nyugati piacokról és a politika tereiből és ezzel megbüntetjük őket – ez egy tévedés. Nyolcvan évig teljesen el voltak zárva Nyugattól, nekik ez nem idegen és nem újszerű.

Nyilván az orosz politika mindig is szeretett volna az európai politikába beleszólni, ott érvényesíteni az akaratát.

Mindez még a cári időszakra vezethető vissza, de az elmúlt évben megtapasztalható szankció-sorozat a tapasztalatok szerint nem okozott eddig olyan károkat Oroszország számára, amely a háború beszüntetésére kényszerítené.

– Oroszország szinte egyetlen egy nyersanyagból sem szorul behozatalra.

– Igen, a Föld legnagyobb országáról beszélünk, amely ráadásul a legnagyobb atomfegyver-arzenállal is rendelkezik. Nem tréfadolog Oroszországgal háborúzni. Vitathatatlan, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát, de azért voltak olyan előzmények, amelyek ide vezettek. Az ukrajnai politikai és gazdasági átalakulás, az ország nyugat felé fordulása, továbbá több, kifejezetten vitatható és különösen a kisebbségek jogait tekintve destruktív ukrán döntés hozzájárult a két ország kapcsolatának végzetes megromlásához.

A Szovjetunió felbomlásának időszakában nem volt szó arról, hogy akár Belorusz, vagy Ukrajna NATO-tagország legyen.

Ukrajna esetleges NATO-tagságának a felvetése sokat rontott a helyzeten. Utólag már megállapítható, hogy ezek a gyors és az orosz érdekekre nem éppen tekintettel lévő változások torkolltak bele a most zajló konfliktusba.

– Hol lehetett volna megelőzni azt?

– Az igazsághoz hozzá kell tenni, hogy az orosz-ukrán szembenállás nem tavaly kezdődött el, sőt még csak nem is a Krím 2014-es annektálásával. Az Ukrajnában bekövetkezett, kívülről irányított és szervezett belső káosz kialakításával vette kezdetét az a hibrid háború, amely végül tavaly fegyveres háborúvá is fajult. A hibrid hadviselés elmúlt éveiben a külső diplomáciai, pénzügyi hatások, vagy a virtuális térben, illetve a médiában történt nyomásgyakorlás egyaránt befolyásolták az ukrán politikát és az Oroszországhoz fűződő viszonyt. Oroszország és Ukrajna küzdelme igazából már ekkor elkezdődött.

– Egy éve tart Ukrajna anyagi és fegyveres támogatása, meddig tarthat mindez?

– A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Jelenleg valóban nagy kérdés, hogy a Nyugat mennyi ideig tudja még finanszírozni Ukrajnát? Ahogyan húzódik a háború, úgy derül ki, hogy az európai kapacitások sem végtelenek: nincs elég lőszer és katonai eszköz sem. A szankciók miatt meggyengült európai gazdaságokra pedig hatalmas terhet rónak a háborús támogatások.

Nyugati eszközök és pénz nélkül azonban Ukrajna képtelen finanszírozni ezt a háborút.

Az európai embereknek így is eléggé meggyűlt a baja a háború és az elhibázott brüsszeli politika következményeivel: energiaválság, infláció, amelynek megpróbáltatásai társadalmi elégedetlenségekhez vezetnek. Ahogy elhúzódik a háború, az azzal is jár, hogy az európai forrásokat nem az uniós állampolgárokra költik. Azaz az unió állampolgárai fizetik meg ennek az ukrán-orosz háborúnak az árát. Az európai közösség fejlesztési forrásainak egy része így elmegy a háborúra, más része pedig az utána megkezdődő újjáépítésekre.

– Az Amerikai Egyesült Államokban milyen a háború jelenlegi megítélése?

– Jól látható, hogy az Egyesült Államokban a republikánusok és a demokraták között az orosz-ukrán háború megítélésében óriási a különbség. A republikánusok ugyanazt mondják, mint mi: béketárgyalásokra van szükség, nem pedig arra, hogy óriási összegű pénzt adjanak, amely tovább növeli a pusztítást. Kevesen tudják, de a háborúnak mindig van egy erőszakspirál jellege is.

Mindez azt jelenti, hogy egyre több eszközt, egyre több katonát, fegyvert vetnek be a felek – mindkét oldalon – annak érdekében, hogy dűlőre vigyék a küzdelmet.

Ezzel egyre drámaibb lesz az erőszak és a pusztítás is, az áldozatok száma pedig meredeken ível felfelé.

– Van valami, ami ezt a növekvő erőszakot meg tudná fékezni?

– Tartósan csak a tűzszünet, illetve a békekötés a megoldás. Ehhez a nemzetközi környezetnek pedig segíteni kell a háborúzó feleket abban, hogy a legnehezebb pillanatokban is képesek legyenek a tárgyalásra. Nem szítani kellene a lángokat háborús retorikával, fenyegetésekkel, egymás inzultálásával, hanem békülékeny hangnemben, a jövőbeli együttműködés kereteit előtérbe helyezve kellene egymással megtalálni a közös nevezőt.

– Nem látszik a háború vége, de ha egyszer elérkeznénk oda, mi történne?

– Fegyverszünet esetében egy, a harcoló feleket biztonságos távolságban elválasztó fegyverszüneti zónát lehet kialakítani. Ebbe a körzetbe nemzetközi békefenntartó katonákat lehet vezényelni, akik biztosítják, hogy ne újuljon ki a harc. A harcok beszüntetése, a fegyverszünet a feltétele annak, hogy a háborúskodást lezáró békekötés kritériumaiban megállapodjanak egymással a felek. Sajnos egyelőre a szándék sem látható, hogy az orosz és az ukrán fél fegyverszünetben gondolkodna. Reménykedjünk, hogy mihamarabb ez is be fog következni.

Tóth Gábor

Címlapkép: Simicskó István a KDNP frakcióvezetője. Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu