Ruszkik haza! – 1956 inspirálta plakátkampánnyal gyakorolna nyomást Magyarországra az USA 

Az orosz csapatok Ukrajnából történő kivonását sürgető óriásplakátok jelentek meg a napokban országszerte, amelyeken a „Ruszkik, haza!” felirat is látható, pontosabban egy korabeli, 1956-os kép, amely a Kálvin téren készült. Akár azt is gondolnánk, hogy október 23-ai megemlékezésről van szó, tekintve, hogy az ’56-os dátum is feltűnik, viszont egészen más áll apropó áll a dolog mögött. Igen, Ukrajna: „Béke akkor lesz Ukrajnában, ha az orosz megszálló hadsereg kivonul” – hirdeti a szöveg. 

A plakátkampány a Nyugati Pályán nevű Facebook-csoport megbízásából készült és az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatta. Az oldal célja, „hogy megszólítsa azokat, akiket érdekel Magyarország jelene és jövője, az, hogy merre, milyen pályán haladunk. Mi úgy gondoljuk, Magyarország a Nyugathoz tartozik és a jövőben is a nyugati pályán érdemes folytatnia. Ehhez szolgáltatunk érveket, és erről szeretnénk meggyőzni minél több magyart.”

Az üzenet egyértelmű: megpróbálnak párhuzamot vonni az ukrajnai háború és az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc között, mindössze annyi kapcsolódási ponttal, hogy mindkét esetben orosz csapatok vonultak be. 

Amikor tavaly februárban kitört a háború, még mindenki a béketárgyalásokról beszélt, sorban jöttek a javaslatok, a lehetséges helyszínek és közvetítők, majd valamiért – ki tudja, miért? – ezek hamar abbamaradtak, és megérkezett az új narratíva: előre, be kell rúgni a Kreml ajtaját! (Vagy éppen az utolsó ukránig kell harcolni.) Nem véletlen, hogy a magyar kormány álláspontja nem változott: béketárgyalásokra van szükség. Ezt a háborút egyik fél sem nyerheti meg, az oroszokat pedig nem lehet kirugdosni Ukrajnából, hacsak nem száll be az egész NATO a harcokba – ettől a Jó Isten mentsen meg minket! Az szintén biztos, hogy Oroszország nem fogja letenni a fegyvert: komplexusos nagyhatalom, amely félelemből támad, előbb omlik össze, mint hátrál meg. Az egyetlen épkézláb megoldás ezért az lenne, hogy tárgyalóasztalnál próbálják meg elérni a felek, hogy vége legyen a vérontásnak. 

„Ha valaki tudja, hogy mit jelent a katonai támadás és elnyomás az oroszok részéről, azt mi tudjuk. A mi Zelenszkijünket fölakasztották az ’56-os forradalom után.

Szóval nekünk nem kell elmagyarázni, hogy milyen brutális tud lenni egy orosz háború. Pontosan tudjuk. És mi ezért azt gondoljuk, hogy mindent meg is kell tenni Ukrajna érdekében, de a legtöbb, amit most tehetünk, a tűzszünet. Minden más ennél kevesebb. Semmi jobb ajándékot nem tudunk adni most az ukránoknak, mint azt, hogyha elérünk egy tűzszünetet” – hangsúlyozta Orbán Viktor októberben Németországban. 

Persze nem ez az első alkalom, hogy felmerült a párhuzam Magyarország és Ukrajna között, többször hangoztatták Nyugatról és Ukrajnából, hogy nekünk aztán igazán tudnunk kellene, hogy milyen, amikor orosz lánctalpasok masíroznak a földünkön és tény, hogy a magyar forradalmárok – és Nagy Imre és kormánya – valóban el akarta érni, hogy a Vörös Hadsereg kivonuljon Magyarországról 1956-ban, azonban mindezt tárgyalások útján valósítottuk volna meg.

Igen, Maléter Pál nem krumplit szedni ment Tökölre, hanem tárgyalni. 

A pesti srácok pedig még azután sem voltak hajlandók letenni a fegyvert, hogy a szovjet páncélosok egészen Budapestig értek – amelyekben ukránok is ültek szép számmal –, bízva a „szabad világ” segítségében. Amely azonban soha nem érkezett meg. Ennek az egyik oka, hogy az USA-nak nem volt előzetes terve arra, hogy mit tesz, ha a szocialista blokk egyik országában forradalom tör ki, ezért kapkodva hoztak döntéseket, amelyek aztán végül nem is számítottak, hiszen egyértelműen az oroszok tudtára adták: számukra az éppen zajló szuezi válság a gazdasági szempontjaik miatt sokkal fontosabb, mint az, hogy Budapesten a magyar fiatalok az életüket adják az országuk függetlenségéért. Még Nagy Imre is hiába kérte az ENSZ-től, hogy ismerjék el Magyarország semlegességét, a segélykérésre nem érkezett válasz. 

Amikor nekünk lett volna szükségünk a Nyugat segítségére, akkor éppen valami mással voltak elfoglalva – még ha aztán egy apró rést ütöttek is a szovjet pajzson a magyar helyzetet kihasználva –, Ukrajna viszont fontos annyira, hogy segítsenek nekik az amerikaiak – addig, amíg érdekük áll benne. A kérdés már csak az, hogy meddig. 

Addig pedig az USA a magyar álláspont ellensúlyozására plakátkampányt indít, David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete pedig már nem csak szócsatát vív Szijjártó Péterrel, hanem keményebben is fellép, akár szankciókkal, ha Magyarország nem teszi azt, amit az amerikaiak akarnak, hogy tegyen. 

Még egy dolog, ha már az Egyesült Államok 1956-tal akar hatni a magyarokra: tegyük helyre az ’56-os forradalmat és szabadságharcot. 1956-ban a magyarok nem a Nyugathoz tartozásért harcoltak, hanem a szabadságért és a függetlenségért – ez a kettő pedig kéz a kézben jár egymással, hiszen a magyar csak akkor lehet szabad, ha független, és sehonnan nem mondják meg neki, hogy hogyan éljen. A közkeletű vélekedés az, hogy 1956-ban elvesztettük a szabadságharcot, azonban sikerült elérnünk, hogy a szovjetek megértsék, hogy a magyarokat nem lehet alávetettségben tartani, a magyar nem tűri el, ha önkénnyel uralkodnak felette. És azt is megtanultuk, hogy reálisabb szemléletre van szükség: a Nyugat nem segített, amikor szabadságharcos vér hullott Magyarország földjén. Csak magunkra számíthatunk. 

A címlapkép forrása: Twitter/Orbán Balázs