Kaszab Zoltán: Eszméletlen ára van a háborúnak
122 milliárd forint. Óriási összeg, kimondani is sok és sokunk számára azt gondolom, hogy teljesen felfoghatatlan, hogy létezik egyáltalán ennyi pénz. Pedig nagyon is létezik, sőt, az orosz-ukrán háború mindkét hadviselő félnek ennyibe kerül – naponta.
Elképesztő összeg, amely valójában arra megy el, hogy a vérontás folytatódjon. Ugyanakkor, ha belegondolunk, egy ekkora anyagháborúban ez sajnos nem is olyan sok pénz. A drága technikai eszközök fenntartása és üzemeltetése eleve óriási összeget emészt fel, nem beszélve arról, hogy az ehhez szükséges lőszerek is nagyon drágák. Ott van emellett az utánpótlási útvonalak biztosításának költsége, a katonák ellátmánya, illetve az egészségügyi és egyéb kiadások, amelyeket napról napra zökkenőmentesen kell finanszírozni ahhoz, hogy a hadigépezet működőképes maradjon. Már amennyi az marad.
Mindkét oldal küzd ugyanis ellátási problémákkal, az ukránok pedig a többi között a lőszer hiányával.
Ami persze nem csoda, hiszen a szovjet, vagy orosz gyártmányú fegyvereikhez Oroszországtól érthető okokból nem kaphatnak muníciót, máshonnan pedig nehézkes ezek beszerzése. A modern, nyugati fegyverekhez pedig egész egyszerűen nem áll rendelkezésre olyan mennyiségű lőszer, ami elegendő lenne egy ilyen intenzitású tüzérségi harc megvívásához, mint amilyet a frontokon látunk.
Ez történik, ha békében szocializálódott országok terveznek fegyvereket. Jól néz ki a Leopard tank az imázsvideóban, de ha nincs hozzá elengedő lőszer – vagy ha van, az drága –, akkor nem sokat ér a harcmezőn. Márpedig úgy tűnik, hogy az európai és összességében a nyugati hadiipar nincs felkészülve arra, ami Ukrajnában történik. Persze az is kérdés, hogy a nyugat meddig hajlandó finanszírozni az öldöklést. Még pontosabban: Európa meddig képes erőn felül támogatni keleti szomszédját? És nem, nem arról van szó, hogy nem kell segíteni a kijevi vezetést, vagy ne kellene megtenni a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy az agresszor visszavonuljon. Ugyanakkor azt a kérdést fel kell tenni, hogy
Oroszország megállítását a harcmezőn, vagy a tárgyalóasztalnál kell elérni?
Meg lehet-e engedni azt, hogy a nyugat és az Európai Unió akár a saját és polgárai rovására is finanszírozza a harcokat? Mert most ez történik. Azt a pénzt, azokat a fegyvereket és lőszereket, amelyeket Ukrajna megkap, azt a saját polgáraitól vonja el az EU. Ha mindez humanitárius támogatás keretében, a béke előmozdítása érdekében történik, akár azt is mondhatjuk, hogy rendben van. Csakhogy a béke nem került közelebb. Naponta százak vesztik életüket és naponta 122 milliárd forint ég el harcokban. Hogy meddig, az nagyban az EU-n is múlik. Ha a saját polgárai hangját meghallva Brüsszel képes a sarkára állni, a szenvedés hamarabb véget érhet. Ha viszont továbbra is az európaiak ellenében, amerikai érdekeket kiszolgálva cselekszik, hosszú harcokra és további gazdasági lejtmenetre kell felkészülnünk.
A címlapképen ukrán katonák egy BM21 Grad típusú rakéta-sorozatvetővel lőnek orosz állásokat a frontvonalon, a Donyecki területen levő Bahmut közelében 2022. november 24-én. Forrás: MTI/AP/Libkos
