Ungváry Zsolt: Szavazzál már mellettem, te gonosz, ostoba gazember!

Svédország bő ezer kilométerre van tőlünk, igazán sosem háborúztunk egymással. Néhány kellemetlen emlék fűz hozzájuk (mint például Edström gólja a Népstadionban, amivel elütött minket a részvételtől az 1974-es világbajnokságon), illetve érdekességek (mint XII. Károly király hazalovaglása hazánkon keresztül, aminek annyi hozadéka azért volt, hogy kétszáz évvel később megszülethetett Rákosszentmihályon Olofsson Károly, a legendás Placid atya), de alapvetően nem sok közünk volt egymáshoz.

Ennek ellenére a derék skandinávok is elsajátították azt a jogerőre emelkedett igazságot, hogy a magyarok hitvány, bűnös, gonosz társaság. Olyan erős bennük az erkölcsi felhorgadás, hogy még most sem szűnnek meg gyalázni minket, amikor a NATO csatlakozásuk megszavazása miatt szükség lenne a szavazatunkra. A legviccesebb, hogy fenyegetőzésekkel (és ebben az USA is remek partner) próbálnak rávenni bennünket a mielőbbi döntésre.

Fura ez a hozzáállás a parlamentarizmushoz, jogállamhoz, demokráciához. Ha egyszer kötelező a megszavazás, és nem szabad vele késlekedni – pláne nem szabad más döntést hozni, mint ami meg van adva – akkor mire fel az egész?

Már a kommunizmusban sem értettük az egyetlen párt jelöltjeiből választott országgyűlés és az egyhangúan elfogadott törvények világát, de azt hittük, ez véget ért. Azt gondoltuk, azért kell egy adott kérdésről szavazni (pl. NATO-csatlakozás), mert van opció (nincs csatlakozás).

Ha kötelező elfogadni, akkor mit szórakoznak velünk (meg más parlamentekkel) ilyen bohóckodással? Ha pedig nem kötelező, miért nem hagyják, hogy mi eldöntsük, mit akarunk. A plurális demokrácia pont azért van, hogy a különböző álláspontok artikulálódhassanak. Ha veszélyben érezzük az érdekeinket, elveinket, miért ne akadályozhatnánk meg a kockázatosnak ítélt dolgokat?

Mi a svédektől gyalázkodást, kioktatást, fenyegetést, „baráti tüzet” kaptunk, ahelyett, hogy megpróbálnák a kételyeinket eloszlatni. Igyekezhetnének a kedvünkben járni, meggyőzni minket, ahogyan az lenni szokott, ha valaki szívességet kér. Vajon hogyan bánnak majd velünk, ha nem lesznek ránk szorulva?

Úgy fest, a nyugatiakba zsigerileg van kódolva az elnyomás, nem csak más rasszokkal, hanem a kelet-európaiakkal szemben is mély megvetés és felsőbbrendűség-tudat dolgozik bennük. Ezt az egész kivételezett germán-árja attitűdöt ráverték Hitlerre, de ennek a szemléletnek gazdag előzményei vannak és széles a repertoárja IV. Lajos keleti frank királytól Guy Verhofstadtig.

És ugyanez a hang szól a 250 éves Egyesült Államok rabszolgatartó elnökeinek utódaiból, amikor számon merik kérni rajtunk a demokráciát.

Nálunk már 962 évvel ezelőtt úgy rendelkezett I. Béla: „A kegyes király Magyarország-szerte kikiáltókat is küldött, hogy minden faluból két-két ékesen szóló vént hívasson a királyi tanácsba.” Más kérdés, hogy az idegenekkel szembeni felháborodás olyan mértékű volt ekkor az országban (már akkor is…), hogy a Fehérváron összegyűlt tömeg azt követelte az uralkodótól: „Engedd meg nekünk, hogy atyáink szokása szerint pogány módra éljünk; hadd kövezzük meg a püspököket, ontsuk ki a papok belét, öldössük le a deákokat, akasszuk fel a dézsmaszedőket…”

A magyaroknak a vérében van az önérvényesítés, mégse minket állítanak példaként. Pedig John Paget angol utazó az 1830-as években (Magyarország és Erdély című könyvében) így látja az osztrákok viszolygását a magyarokkal szemben:

„A magyarok időnként szabadságot, alkotmányos jogokat és más efféle szörnyűségeket emlegetnek, s ilyen szavak előtt minden jóravaló polgár füle bezárul, a bécsiek meg egyenesen babonásan őrizkednek a meghallásuktól.”

Nem véletlen, hogy az 1848 március 3-i felirati beszédében kénytelen Kossuth alkotmányt követelni az osztrák örökös tartományoknak, mert nem csak hogy nincs nekik, de maguktól eszükbe sem jut, hogy akarjanak.

Szép lassan egyébként mindent átvesznek tőlünk, ami miatt korábban gyaláztak, csak olyankor már elfelejtik megemlíteni, hogy voltaképpen mi voltunk ebben az elsők.

Lassacskán felépíttetik a kerítést az illegális migránsok ellen (miközben mi továbbra is fasiszták leszünk, amiért elsőként felhúztuk); a legjobb az lesz, amikor majd megkötik az orosz-ukrán békét, a világ ünnepelni fogja a békeszerető nagy nemzeteket, csak ezeknek a fránya magyaroknak nem fizetik ki az EU-s pénzeket, mert mindig szembe mennek a fősodorral.

A címlapképen Ulf Kristersson svéd miniszterelnök és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár sajtótájékoztatót tart Stockholmban 2023. március 7-én. Forrás: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jonas Ekstromer