Kaszab Zoltán: Egyre inkább a háborúba sodródást kockáztatja a Nyugat

Nem telik el úgy nap, hogy ne érkeznének újabb és újabb elképesztő hírek arról, hogy a Nyugat hogyan igyekszik még tovább támogatni Ukrajnát. A tét is egyre nagyobb, hiszen minden egyes újabb fegyverszállítmány a háborúba sodródás kockázatát rejti magában.

Itt van egyből Lengyelország és Szlovákia esete, a két ország ugyanis szinte egymással versengve készül átadni MiG29-es harci repülőit az ukránoknak. Persze itt azért ne ringassuk magunkat illúziókba: mindkét fél a már elhasznált gépeitől válik meg, valószínűleg abban is bízva, hogy Amerikától így kedvezményesebben szerezhetnek be új eszközöket. A lényeg azonban nem is ez, hanem az újabb vörös vonal átlépése. Mert

ma még ,,csak” e két közép-európai állam MIG-jei indulnak útnak a harctérre, de ki tudja, holnap nem követik-e őket a nyugati hatalmak vadászgépei? 

Aztán itt van a lőszerszállítások kérdése. 17 Uniós tagállam Norvégiával kiegészülve elkötelezte magát amellett, hogy közösen szerez be lőszert egyrészt saját magának, másrészt Ukrajnának. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a saját részre történő vásárlásra azért van szükség, mert a nyugati országok többsége már korábban átadta a készletét a kijevi vezetésnek. Vagyis ezek az államok egy ennyire bizonytalan világpolitikai helyzetben vállalták azt a kockázatot, hogy gyakorlatilag nem tudják megvédeni magukat egy esetleges támadással szemben. És ez lehet, hogy sokáig nem is változik, hiába van meg ugyanis a pénz a közös lőszerbeszerzésre, nem biztos, hogy van akkora gyártókapacitás, amely rövid időn belül le is tudja szállítani a kért mennyiséget.

És ha már lőszer, a napokban derül ki az is, hogy Nagy-Britannia szegényített urántartalmú páncéltörő lövedékeket is szállított Ukrajnába. Ez Oroszország szerint már nukleáris fegyvernek számít, London ugyanakkor azt közölte, hogy évek óta használja ezt páncéltörő lövegeiben és Moszkvának is tudnia kell, hogy ez nem számít nukleáris fegyvernek. Hogy ebből a szempontból mi az igazság, azt majd a biztonságpolitikai szakértők eldöntik.

Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy vita van arról, hogy Ukrajna kap-e nukleáris fegyvereket, rémisztő.

Főleg úgy, hogy – ahogyan már sokat idéztük – rohamsisakokkal indult a megtámadott ország támogatása. És azt is jól tudjuk, hogy amiről beszélnek – még ha a valóságban nem is történt meg egyelőre – az a fejekben már létezik. Onnantól kezdve pedig sokszor sajnos tényleg csak a szerencsén múlik, hogy ne következzen be ténylegesen.

Éppen ezért lenne kiemelten fontos az is, hogy a nyugati szövetségi rendszerhez tartozó politikusok és diplomaták jobban meggondolják azt, hogy miről beszélnek. Különösen igaz ez Lengyelország párizsi nagykövetére, aki a napokban egy interjúban úgy fogalmazott, hogy ,,ha Ukrajna nehéz helyzetbe kerül, megnőnek a veszteségei, és előáll az a szituáció, hogy már nem tudja megvédeni magát és a függetlenségét, akkor nem lesz más választásunk, mint résztvevőként belépni a háborúba.”

Ennyire felelőtlen, meggondolatlan nyilatkozat még a jelenlegi körülmények között is ritkán hagyja el nyugati politikus száját. És pontosan ez az, amit Orbán Viktor Ankarában úgy írt le, hogy a nyugat háborús pszichózisban szenved.

És ami a legrosszabb, nem tudjuk, hogy elmentek-e már a falig? Nem tudjuk, hogy mikor rántják félre a kormányt és mikor tér vissza a józan ész, amely azt mondja: elég? Természetesen nem arról van szó, hogy ne támogassunk humanitárius alapon egy megtámadott országot és ne álljunk ki minden fórumon a szuverenitása és a függetlensége mellett, de ezek a fórumok csakis békések lehetnek! Csak a tárgyalás vezethet eredményre, a fegyverek ugyanis még sosem hoztak békét. Jó lenne, ha ezt végre belátnák azok is, akik most olyan nagy kedvvel küldik a fegyvert és küldenék a katonáikat is a harctérre. Mert nem tudjuk mi az a pont, ahonnan már nem lehet visszafordulni.

A címlapképen bombatölcsért néz egy férfi, miután rakéta csapódott be egy óvoda közelében Kramatorszkban 2023. január 20-án, a kelet-ukrajnai város elleni orosz tüzérségi támadás során. Forrás: MTI/EPA/Jevhen Honcsarenko