Kaszab Zoltán: Világosan kiderülhet, mit gondol a baloldal a háborúról
Már a Parlament előtt van a Fidesz és a KDNP közös békepárti határozati javaslata, amelyben a kormánypártok a mihamarabbi békére és tűzszünetre szólítanak fel, elismerve, hogy az agressziót az orosz fél követte el, Ukrajnának pedig joga van területi szuverenitása védelméhez. Elsőre azt mondhatnánk, hogy a szöveg és a pontok a baloldal számára is elfogadhatóak lesznek, ebben ugyanakkor korai lenne reménykednünk.
A határozati javaslattal kapcsolatos eddigi megszólalásaik sem sok jót tükröznek, a baloldali pártok többsége ugyanis talált valamilyen mondvacsinált kivetnivalót a szövegben. Persze ha végignézzük azt, hogy az elmúlt években hogyan is álltak a háborúhoz és miket nyilatkoztak róla, nem kell meglepődnünk a mostani hozzáállásukon.
Márki-Zay Péter bukott miniszterelnök-jelölt már a háború kitörése előtti napokban kétszer is úgy nyilatkozott, hogy ha a NATO úgy dönt, Magyarországnak akár fegyverekkel is támogatnia kell Ukrajnát. Nem maradt le Márki-Zay Pétertől a háborúpárti nyilatkozatokban a Gyurcsány-párt sem.
Maga Gyurcsány Ferenc is azt fejtegette már tavaly márciusban, hogy pocsék ember – ahogyan fogalmazott – sz.r alak, aki nem hajlandó meghalni Ukrajnáért.
A párt egyik Európai Parlamenti képviselője, Rónai Sándor is sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Magyarország a többi Uniós országtól eltérően nem akar fegyvereket szállítani a megtámadott országnak. Háborúpárti nyilatkozatokból nem volt hiány a Momentumnál sem, Fekete-Győr Andrástól, Donáth Annától, Cseh Katalintól és Berg Dánieltől is találunk ezzel kapcsolatos mondatokat.
Ezek után tehát nem kell meglepődnünk azon, ha a baloldal a békepárti határozatot sem fogja megszavazni. Miért is tenné? Régóta megszokhattuk már, hogy a magyar baloldalon a progresszivitás valójában azt jelenti, hogy valamelyik hatalmi központ üzenetét szajkózzák.
Ez korábban Moszkva volt, most pedig Brüsszel. Persze egy ideje legalább olyan szempontból világosabban látunk, hogy ezt még csak nem is meggyőződésből, hanem dollárokért teszik. És ami még rosszabb, hogy nyugati barátaikkal közösen szeretnék elhitetni a magyarokkal azt, hogy az Orbán-kormány egyedül van a békepárti álláspontjával. Legyünk ugyanakkor résen, mert ez nem igaz. Egyrészt Európában is sokasodnak a békepárti hangok, bár itt a háborús pszichózis még nem ért véget. A világ nagy része ugyanakkor egyértelműen a béke pártján áll. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az ENSZ közgyűlésén a 193 országból csupán 40 támogatta az Oroszország elleni szankciókat. És lássuk tisztán azt is, hogy Közép-Ázsiától a Közel-Keleten és Afrikán át Dél-Amerikáig mindenki a békében érdekelt. Ha pedig ezt összeadjuk, máris jól látható:
a háborúpártiak jelentős kisebbségben vannak a világ országai között.
Ez ugyanakkor ennél többről is szól, nevezeten arról, hogy melyik fél miben látja a helyzet megoldását. És amíg a nyugat a fegyverek szállításától és a szankcióktól várja a békét, addig ez a helyzet nem fog változni. Csakhogy fegyverek és szankciók még sosem vitték közelebb a világot a békéhez. Az egyre több és több fegyver miatt pedig egyre többen és többen halnak meg a frontokon. Vajon mennyi embernek kell még elesnie ahhoz, hogy a nyugati világ azt mondja, hogy ez már túl nagy ár? És vajon mekkora inflációnak és gazdasági visszaesésnek kell még jönnie ahhoz, hogy a szankciókkal kapcsolatban Európa azt mondja, hogy ez már túl nagy ár? És mikor döbben rá végre Európa arra, hogy ezzel az egész hozzáállással Washington csak az orránál fogva vezeti? Sajnos az az érzésem, hogy ezekre a kérdésekre nem mostanában kapunk pozitív választ. Addig pedig egy dolgot tehetünk: a nemzetközi nyomás és a baloldal gáncsoskodása ellenére is a béke pártján maradunk!
A címlapképen Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke látható a baloldali ellenzéki pártok kormányellenes tüntetésén a Blaha Lujza téren 2016. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. Forrás: MTI/Balogh Zoltán
