Soós Viktor Attila: Közi Horváth József alakját többeknek kellene ismernie
Nemrégiben jelent meg Közi Horváth József országgyűlési beszédek (1939–1944) című kötete, a könyv egyik szerkesztőjével Soós Viktor Attila történésszel beszélgettünk.
– Közi Horváth József római katolikus lelkipásztor, aki a második világháború évei alatt országgyűlési képviselő is volt. Alakja mégis kevésbé ismert, mi lehet ennek az oka?
– Mert nem volt az első számú egyházi vonal képviselője, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ő nem volt főpap. Ugyanakkor a két világháború között jelentős újságok főszerkesztőjeként, több könyv szerzőjeként, fordítójaként és országgyűlési képviselőként sokakat el tudott érni.
Tolmácsolni tudta a magyar katolikus egyház üzeneteit.
A nemrégiben közreadott Közi Horváth József parlamenti beszédjeit tartalmazó kötet nemcsak a kutatók számára lehetnek izgalmasak, hanem azoknak is, akik a második világháború eseményeit nem feltétlenül a hadtörténet, hanem a politikatörténet, az eszmetörténet irányából kívánják megismerni. A Közi Horváth József-kötet Magyarország második világháború viharos időszakának a helyzetét, lehetőségeit is felvázolja.
– Ennek a nemrégiben megjelent kötetnek mi a legfőbb jelentősége?
– Nem ismeretlen, hogy az országgyűlési beszédekből köteteket adjanak ki, Közi Horváth József esetében az teszi ezt különlegessé, hogy ennek a kivételes képességű embernek a hagyatéka – egyenlőre – lappang. Ennek ellenére többen próbálják feltárni az életutat, ennek az egyik izgalmas eredménye a mostani kiadvány, amely Közi Horváth 1939–1944 közötti országgyűlési beszédjeit tartalmazza. Kifejezetten érdekes az a magatartás, ahogy Közi a német megszállás után jelentős mértékben aktivizálta magát.
Pezsgő közéleti jelenléte miatt 1945-ben már szorul a hurok a nyaka körül, ezért emigrációba kényszerült.
Először Amerikában, aztán Nyugat-Németországban telepedik le. Később Münchenben Mindszenty Józsefnek, Apor Vilmosnak és Serédi Jusztiniánnak az életrajzát írta meg tudományos népszerűsítő jelleggel.
– Milyen morális helytállásról vallanak 1939–1944 közötti beszédjei?
– Közi Horváth József ellenzékinek számító képviselőként szerzett mandátumot 1939-ben, ennek ellenére egy konstruktív képviselői tevékenységet folytatott, ahol próbálta a fölmerülő témákat napirenden tartani, megoldásokat keresni rájuk. Többször, mint vezérszónok is megnyilvánult. Ezekben az időkben már egyre jobban érzékelhető a szélsőjobboldali előretörés, ő azonban itt is ügyesen helytállt.
A zsidótörvények kapcsán a katolikus egyház püspöki karának az álláspontját is ő képviseli az Országházban.
– Ellenzéki képviselőként korlátozottak voltak a lehetőségei, milyen más módokon igyekezett érdekeiknek érvényt szerezni?
– Már 1943 augusztusában Apor Vilmossal együtt szervezett titkos találkozókat Győrben, ahol a háború utáni politikai időszakra igyekeztek felkészülni. A fő témakör az volt, hogy hogyan lehet a keresztény politikát kialakítani, illetve megújítani. Ezekkel a találkozókkal kapcsolatban azonban nehéz konkrétumokat mondani azok titkos volta miatt. Jegyzőkönyvek, más források sem maradtak fönn róluk. Közi, mint pap és újságíró komoly kapcsolati hálóval rendelkezett, továbbá, mint aktív közéleti személy próbált az adott körülmények között minél többet elérni a közös ügyük érdekében.
1944 márciusától – a német megszállás következtében – sokkal nehezebb időszak következett be a képviselők életében is. Kisebbségben volt azokkal, akik megszólaltak ebben az egyre veszélyesebbé váló légkörben. 1944. március 22-én és 1944 november 22-én is a katolikus egyház nevében kívánt felszólalni. 
– Apor Vilmos nem élhette meg a háború végét. Milyen lehetett az az új világ, amelyen Közi Horváth és más katolikus egyházi vezetők fáradoztak?
– Nehéz erre válaszolni, mert a szovjet érdekkörbe került Magyarországon nem ennek kibontakozása felé indult meg a közélet. Minden bizonnyal a kereszténydemokrata-polgári, és a keresztény-szociális megközelítések jöhettek számításba. Meglátásom szerint Közi Horváth a keresztény-szociális alapokon, XIII. Leó pápa Rerum novarum tanításai alapján képzelte el azt az 1945 utáni politikát és közéletet. A második világháború előtti Magyarországon is voltak szociális nehézségek, igazságtalanságok. Az egyházon belül is voltak olyanok, akik a Horthy-rendszer bizonyos részeivel nem értettek egyet, meglátásom szerint Közi is ezek közé tartozott.
Abban viszont egyetértés lehetett a katolikus egyházon belül, hogy egy keresztény pártot kell létrehozni a háború után.
Ez Köziéknek nem sikerülhetett 1945-ben. Két évvel később végül Barankovics István, és Slachta Margit sikeresebbnek bizonyult, de csak egy nagyon szűk mozgásteret kaptak, azt is rövid időre. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen 1944 telétől az állandósuló szovjet katonai jelenlét mellett nem lehetett egy szabad és független politikai berendezkedést kiépíteni. Ennek ellenére többen megpróbálták a demokratikus átalakítást valóban tartalommal megtölteni. Egy szabadabb világban az egyházhoz kötődő politikai pártoknak a jelenléte és szerepe markánsabb lehetett volna, de nem így történt. Közi Horváth József most jelent beszédjei erről a korról, erről a meg nem valósult elképzelésről is szólnak.
Tóth Gábor
Címlapkép Tóth Gábor, Vasarnap.hu
