Több mint 4 millió honfitársunkkal már azelőtt végzett a kommunizmus, hogy megszülethettek volna


Hirdetés
Február 23-án, csütörtök este a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából a Szent István Intézet a Scruton Veres Pálné utcai közösségi terében szervezett beszélgetésén rendhagyó módon azokról az áldozatokról esett szó, akik meg sem születhettek az elnyomó rendszer miatt. Az eseményen Máthé Zsuzsa, az intézet igazgatója Hal Melinda klinikai szakpszichológussal, Szalai Piroska munkaerő-piaci szakértővel és Mezey András egyháztörténésszel beszélgetett.

A kommunizmus 40 éve alatt 4,4 millió honfitársunk nem születhetett meg, ők azok az áldozatok, akikről azóta sem esik szó a közbeszédben, miközben ma is hiányoznak fogyatkozó nemzetünkből, ahogy az ő meg nem született gyermekeik, unokáik is – olvasható az eseményről készült beszámolóban a Szent István Intézet Facebook oldalán.

A beszélgetés résztvevői arra próbáltak választ találni, hogyan lehetne erről a – szinte minden magyar családot érintő – tragédiáról tapintatosan beszélni és a jövő nemzedékeiben tudatosítani a felelős szexualitás és az életet tisztelő értékrend fontosságát.

Hal Melinda elmondta, az abortusz mindig és megkerülhetetlenül egy trauma, amely kihat az anya későbbi, vállalt gyermekeinek életére is. 

Az 1956. június 4-én szovjet mintára bevezetett abortuszliberalizáció nyomán hosszú éveken keresztül évi százezres, akár többszázezres (1969-ben 207.000) nagyságrendben fordultak a magyar lányok, asszonyok a művi abortusz eszközéhez, mintegy fogamzásgátló szerként, neutrális orvosi beavatkozásként tekintve az eljárásra.

Szalai Piroska szerint a legjelentősebb visszaesést az abortuszok számában a családtámogatási rendszerek bevezetése hozta. A szakértő kiemelte, ezért is nagyon fontos és üdvözlendő a kormány jelenlegi családtámogató politikája.

Mezey András egyháztörténész szerint az ‘50-es évek Ratkó-féle radikalitását (szigorú abortusztilalom, gyermektelenségi adó) követően a szovjet mintára történt abortusz-legalizációval a társadalom „átesett a ló túloldalára” – olvashatjuk a bejegyzésben.

A beszélgetés moderátora, Máthé Zsuzsa az est zárásaképpen feltette a kérdést: Hogy lehet ebből a töméntelen mennyiségű fájdalomból jövőt építeni?

Hal Melinda válaszul közölte: kollektív traumafeldolgozásnak kell megtörténnie! Vissza kell hozni az értékorientált nevelést, és végre meg kéne érteni, hogy az anya saját teste feletti önrendelkezési joga nem helyezhető a magzat élethez való joga elé.

A kommunizmus alatti életellenes trendek ma a szélsőséges liberális „szabadság” égisze alatt bontanak zászlót, ami – mint a szakértő mondta – egy pszichológiai, társadalmi tévút.

Címlapkép: Facebook/Szent István Intézet


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb