Demkó: A lassú felőrlés folytatása várható Ukrajnában
Ezt a háborút egyre inkább az első világháborúhoz lehet hasonlítani, ahol nincs igazából egy olyan csata, amely döntő jelentőségű lenne. A háború második évében is a lassú felőrlés folytatására van nagyobb esély – nyilatkozta lapunknak Demkó Attila író, a Matthias Corvinus Collegium, MCC Geopolitikai Műhely vezetője, akivel az orosz-ukrán háború első évéről beszélgettünk.
– Egy éve tart az orosz-ukrán háború. Melyik fél mivel lehet elégedett, illetve mivel nem?
– Ukrajna mindenképpen elégedett lehet azzal, hogy a háború elején sikeresen verte vissza a kezdeti orosz támadást Kijev közelében. A fővárost nem sikerült elfoglalni, az oroszok pedig jelentős veszteségeket szenvedtek. Később Herszon és Harkiv visszafoglalása ugyancsak ukrán sikernek könyvelhető el. Mindegyikhez – az ukrán vér mellett – kellett a nyugati hírszerzési és katonai segítségnyújtás is. De a háborút teljesen nem eldöntő események ezek a győzelmek.
– Miben rejlik akkor a jelentőségük?
– Elsősorban abban, hogy a háború végétől függetlenül szinte teljesen bizonyos, hogy az ukrán államiság fenn fog maradni. Azaz bármilyen forgatókönyv valósul is meg, Ukrajna független állam marad, Kijevben nem lesz belorusz-típusú bábkormány. Ez mindenképpen ukrán siker, hiszen az oroszok a háború elején igyekeztek az ukrán kormányt úgymond „nácitlanítani”, valójában orosz-hű politikusokra lecserélni.
– Orosz szempontból milyennek tartható ez az év?
– Oroszországnak jóval kevesebb örülnivalója van. Ha megnézzük a háború előtt kitűzött orosz célokat, akkor látható, hogy abból nem sokat tudtak elérni. Nem sikerült demilitarizálni Ukrajnát, báb-kormányt alakítani, a Donbasz bevétele is elmaradt. Ráadásul az orosz hadsereg az elmúlt évben komoly mértékű veszteségeket szenvedett el annak ellenére is, hogy magánál jóval kisebb és gyengébb országot támadott meg. Mindezek a jelenlegi helyzetet mutatják, nem következik belőlük az, hogy az oroszok veszítenek, csak az, hogy a saját kezdeti elvárásaikhoz képest kevesebb teljesült.
Amit sikernek lehet elkönyvelniük, az az lehetett, hogy nagyon gyorsan elfoglalták a Krími-csatornát, ezzel pedig a Krím vízellátása a szárazföldön újraindult, illetve létrejött a szárazföldi kapcsolat a félszigethez.
Orosz sikernek értékelhető, hogy Luhanszk megyét többé-kevésbé az ellenőrzésük alatt tartják.
– Többször beszéltünk már a harci morálról. A harcok megindításakor három-négy hetes hadgyakorlaton vettek részt az orosz katonák. Úgy tűnt, hogy nem nagyon van kedvük igazi háborút vívni. Valóban ez tükröződik a teljesítményen?
– Úgy fogalmaznék, hogy az orosz csapatoknak a motivációja, a morálja, a képzettsége és a felszereltsége sem volt olyan jó, mint amit egy ekkora országtól és egy ekkora hadseregtől el lehetett volna várni. A morál nyilván nem volt túl magas, ráadásul a katonák nem voltak lelkileg felkészítve arra, hogy a halál is várhatja őket.
Valószínűleg csak az utolsó pillanatokban tudhatták meg, hogy éles bevetésen fognak részt venni Ukrajnában.
Amikor a támadás megindult, még akkor sem sejtették, hogy az ukrán ellenállás milyen erős lesz. Az orosz legénység rossz moráljánál fontosabb volt, hogy Ukrajna jelentős katonai és hírszerzési segítséget kapott nyugatról.
– Miért volt ez fontos?
– Azért, mert az ukránok nagyjából már tudták, hogy honnan fog érkezni az orosz támadás, így ezeket részben meg is tudták akadályozni. Jelentős lehetett az a titkosszolgálati és katonai munka, amely komoly szabotázsakciókat tudott meghiúsítani.
Kijevben és Harkivban sikerült ezeket az árulásokat leleplezni.
Ukrajna déli területein viszont nem, így ott az orosz akarat érvényesült.
– Mire gondol pontosan?
– Arra, hogy a gyors krími áttörés nem véletlen, annak nem lett volna katonai realitása ennyi idő alatt. Árulás nélkül az oroszok nem tudtak volna ilyen intenzitással előretörni a térségben. Valószínűleg az oroszok ukrán parancsnokokkal egyeztek meg, hogy visszavonulásuk után nem robbantják fel a Krímből kivezető, illetve kahovkai és a herszoni hidakat. Így az orosz szárazföldi erők nagy erőkkel, pillanatok alatt északabbra tudtak jutni. Herszon és Zaporizzsja megye nagy része így került orosz fennhatóság alá. 
– Ezeket a szabotőröket felelősségre vonták?
– Ennek részletei nem ismertek. Ukrajnában az orosz-barát árulók keresése állandó napirenden van. Több ezer embert mentettek fel pozíciójukból, sokan kerültek börtönbe is. Annyi bizonyos, hogy ezrével voltak olyanok, akik valamilyen fokon, de az oroszoknak dolgoztak.
– Ukrajna ma egy 850–1000 km-es frontszakaszt őriz. Ha ez valahol áttörne, akkor a háború valóban eldőlhetne?
– Ez a közel 1000 kilométer csupán az Ukrajnán belüli frontszakasz mérete, ezen kívül még északon, Belorusz felől is védik az országot. Az ukrán hadsereg mára nagy, 700 ezer, vagy egymillió fő is szolgálhat benne, de még így is embert próbáló egy ilyen hosszú szakasz védelme.
Azaz ma valóban óriási nyomás van az ukránokon.
Ha egyik fél áttör a fronton, akkor eldőlhet-e a háború sorsa? Ehhez jó lenne megérteni azt, hogy az elmúlt évben az orosz és az ukrán hadseregnek sem sikerült nagyobb csoportokat bekeríteni. Így ebben az esetben sem beszélhetünk döntő eseményekről. Az egyedüli nagy katlan, amit az oroszok be tudtak zárni az Mariupol volt. Ott sikerült egyedül egy igazán nagy harapófogóba zárni az ukránokat, de ez sem volt döntő. Az oroszok jelenleg Bahmutot kerítik két oldalról. Úgy tűnik azonban, hogy nem fogják tudni bezárni a zsák száját. Az ukrán csapatok előbb kimenekülnek, így nagy – zászlóalj-, vagy dandárszintű – veszteséget nem fognak tudni okozni az ukránoknak. Azaz nem várhatók döntő csapások. 
– Az ukránok nem tudnák az oroszokat bekeríteni?
– Az ukrán hadsereg sok támogatást kap nyugattól, de azt tudni kell, hogy a katlanok létrehozása alapvetően az erősebb fél „játéka”. Az tudja azokat létrehozni, aki nem csak be tudja zárni a zsák száját, hanem úgy is tudja tartani. Ehhez pedig erő kell.
Ukrajna élőereje véges, mivel Oroszország lakossága négyszer nagyobb, jóval több embert is tud mozgósítani a frontra.
Nagy áttörés, döntő momentum egyelőre nem várható a csatatéren. Így a háborút egyre inkább az első világháborúhoz lehet hasonlítani, ahol nincs igazából egy olyan csata, amely döntő jelentőségű lenne. Azaz a háború második évében is a lassú felőrlés folytatására van nagyobb esély.
Demkó Attilával készült interjúnk a jövő héten folytatódik.
Tóth Gábor
Címlap kép Tóth Gábor, Vasarnap.hu
