„Nagyon messziről indultunk egymás felé”

„Két olyan embernek kell összetalálkoznia, akik igazán egymáshoz illenek, akik otthonról, a génjeikben hozzák magukkal a házasságba a közös alapokat.” Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színésznőről és férjéről, Kisfaludy András dokumentumfilm-rendezőről, érdemes és kiváló művészről a házasság hete alkalmából közölt interjút a hirado.hu. Ebből közlünk részleteket.

– Mikor pillantották meg egymást először a férjével?

– Hűvösvölgyi Ildikó: A dolog pikantériája, hogy az 1970-es évek elején én már csodáltam őt a színpadon, mint a Kex együttes dobosát, ugyanis a barátnőm szerelmes volt belé és lerángatott a koncertjére. Még szerencse, hogy személyesen nem találkoztunk, mert biztosan nem lennénk férj és feleség, ugyanis teljesen más életszakaszban voltunk akkor, én egy 17 éves kislány voltam, ő egy kicsapongó rockzenész.

– Hogy történt az első igazi találkozás?

– Hűvösvölgyi Ildikó: 1974-et írtunk, akkoriban nagyon sok filmben játszottam, és a sok sminkeléstől tönkrement a bőröm. Az énektanárnőm leszúrt, hogy színésznőként muszáj figyelnem az arcomra, és javasolta, hogy menjek el a barátnőjéhez – a leendő anyósomhoz – kozmetikába. Nem találtam az utcát, így segítséget kértem egy járókelőtől, aki, amikor megtudta, hogy a Kisfaludyékat keresem, útba igazított, majd rámutatott egy, a távolban sétáló, bőrkabátos, trapéznadrágos, nagykalapú fura fiúra, hogy épp ott megy a kozmetikus fia. Utólag visszagondolva a kezelésre, az anyósom már akkor kinézhetett magának, ugyanis addig masszírozott – délután 2-től este 7-ig –, amíg haza nem ért András, és akkor megtörtént az első konkrét találkozás.

Kisfaludy András: Az anyám másnap szólt, hogy a csinos művésznő itt hagyott pár fotót magáról, és egészen véletlen tudta, hogy aznap az Abélard és Héloise-ban játszik a Madách Színházban. Sosem fogjuk megtudni, hogyan maradtak ezek a képek nála, mindenesetre visszavittem őket, majd ottragadtam, és megnéztem az előadást. Így kezdődött, ez 47 éve tartó kapcsolat.

– Mit láttak egymásban, ami megfogta önöket?

– Hűvösvölgyi Ildikó: András rendkívül művelt volt már akkor is, irodalomról, képzőművészetről beszélt nekem éjszakákon át, bemutatott a művész-zenész társadalom színe-javának, és fergeteges humora volt, ami lenyűgözött.

– Kisfaludy András: Nekem az imponált benne a legjobban, hogy szenvedélyesen szerette a szakmáját, a színészetet, tetszett az eltökéltsége, hogy ennyire komolyan veszi a jövőjét.

– Szerelem volt első látásra?

– Hűvösvölgyi Ildikó: Egyáltalán nem. Nagyon messziről indultunk egymás felé, teljesen más volt az érdeklődési körünk, a társaságunk, a jellemünk. Ő mindig komplexitásában, én részleteiben láttam a dolgokat, én egy energiabomba voltam, ő lassú, megfontolt és aprólékos. Szinte tűz és víz voltunk, mégis az évek során csiszolódtunk. Úgy hatottunk egymásra, hogy szinte észre sem vettük.

– Kisfaludy András: Akkoriban már véget ért a zenélés, a Kex-korszak, és én a Pannónia Filmstúdióban dolgoztam rajzfilmesként. Nem voltam túlzottan eleresztve anyagilag, viszont azt nem engedhettem, hogy Ildikó fizessen. Fontos volt számomra, hogy a nő felnézzen rám, biztonságban érezze magát mellettem. Így nem volt mit tenni, hogy udvarolni tudjak, eladtam a legféltettebb kincseimet: a könyveimet, amelyek között sok muzeális darab volt. Ekkor váltam meg többek között Kassák Lajos, magyar avantgárd festő és költő által írt Ma című folyóirat összegyűjtött példányaitól, amiket tavaly, majdnem 50 évvel később sikerült csak visszakapnom, a kisebbik lányomtól karácsonyra.

– Miben rejlik a házasságuk ereje?

– Kisfaludy András: A házasság titka a távolság (nevet…). No meg a humor. Viccet félretéve, fontos, hogy engedjük egymást kiteljesedni és ne telepedjünk rá a másikra. Együtt, karöltve kell előre menni és a nehézségek ellenére sem feladni!

– Hűvösvölgyi Ildikó: A titok szerintem abban rejlik, hogy két olyan embernek kell összetalálkoznia, akik igazán egymáshoz illenek, akik otthonról, a génjeikben hozták magukkal a házasságba a közös alapokat. Ha közös értékrendre épül az ember a házassága, akkor az megrendíthetetlenné válik. A család fontossága és összetartása; az Istenbe vetett hitünk, amely mindkettőnkben erőteljesen ott munkál és a haza szeretete, amely Magyarországon tartott mindkettőnket, meghatározta a kapcsolatunk alakulását.

Az eredeti, teljes írást ITT olvashatják el.

Forrás: Hirado.hu

A képek forrása: Hűvösvölgyi Ildikó magángyűjteménye