Kaszab Zoltán: Nem lehet a pedofilokat mentegetni!

Gyakorlatilag nincsenek szavak arra a botrányra, amely az elmúlt napokban a Krúdy Gyula Általános Iskola pedagógiai asszisztense körül kirobbant. A férfi saját TikTok videójában vallotta be sőt, büszkélkedett vele, hogy homoszexuális viszonya van egy 15 éves kiskorúval. Azzal is hencegett, hogy ő valójában nem pedofil, a törvény pedig nem tud mit kezdeni vele. Ez utóbbiban ráadásul sajnos igaza is van.

A férfivel ráadásul már korábban is lehettek gondok. Egyes sajtóinformációk arról szólnak, hogy a szülők elmondása alapján kérésükre a pedagógiai asszisztens már nem foglalkozhatott felsősökkel. A szülők odáig is elmentek volna, hogy élőlánccal védjék meg az iskolát és gyermekeiket ettől az embertől. Az iskola is intézkedett persze, bár eléggé vitatható módon. Ha igazak az információk, akkor az alsósok közé helyzeték át a 39 éves dolgozójukat, akik körében a férfi szexuális felvilágosítást tartott – elsősorban a homoszexuális kapcsolatokról. Legalábbis erről szólnak a beszámolók. Az eset már idáig is teljesen abszurd, de maga a férfi egyik videójában azt is elismerte, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert őt egyes jogvédők, mint például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), vagy a Pedagógusok Demokratikus szakszervezete „védi”. A TASZ ugyanakkor jelezte, hogy nem áll kapcsolatban vele. Amikor azonban a szervezetet magáról az esetről kérdezték, csak annyit válaszolt: ez túl komplex ahhoz, hogy ők megítéljék.

Nem támogatják a szervezetek szoknyája mögé bújt „ifjúszerető tanárt”

Más jogvédők pedig meg sem szólaltak. Érdekes, hogy éppen azokról a szervezetekről van szó, amelyek közel sem ennyire szemérmesek, ha a kormányt kell támadni vélt jogsértések miatt.  Ők azok, akik bármilyen szexuális kisebbség jogaiért képesek kiállni arra hivatkozva, hogy a kiszolgáltatottak érdekeit védik.

Csakhogy ebben az ügyben éppen a gyermekek a kiszolgáltatottak. Azok a többnyire labilis érzelmi világú, szexualitásukat ezekben az években felfedező tinédzserek, akik ki voltak téve egy szexuális ragadozó fantáziáinak.

Annyi, de annyi szempont felmerült már ebben a témában az elmúlt napokban, de mi van ezekkel a 18 év alatti kiskorúakkal, ezekkel a gyermekekkel, akiknek lehet, hogy egy életre meghatározó traumát okozott a 39 éves „cukros bácsi”?! Aki persze arra hivatkozik, hogy a magyar jog szerint 14 év a beleegyezési korhatár, úgyhogy ő semmilyen bűncselekményt nem követett el. És ebben sajnos igaza is van. Kérdés, hogy

ki foglalkozik ebben az esetben a gyermek egészséges mentális fejlődéshez való jogával? Tényleg előbbre való egy olyan ember élvezete, aki kiskorúakon éli ki a szexuális vágyait?

Azt nem nekem és nem ezen sorokat írva kell eldöntenem, hogy az eset tanulságait levonva szükség van-e bizonyos törvények szigorítására. Az viszont biztos, hogy ennek az esetnek nem szabadott volna megtörténnie. És az is biztos, hogy a jelenlegi jogszabályok, például a gyermekvédelmi törvény lazítása, enyhítése ezek után szóba sem jöhet. Nem létezik annyi uniós pénz, olyan mértékű brüsszeli zsarolás, amely ezek után indokot adhat arra, hogy a kormány lazítson a jelenleg hatályos jogszabályokon. Szerencsére ebben a kabinet is eltökélt.

Az eset még egy vérlázító vonatkozása, hogy a férfi kifejezetten kérkedik azzal, hogy ő nem is pedofil, hanem efebofil. Ne érezze magát tudatlannak a kedves Olvasó, ha még nem találkozott ezzel a kifejezéssel, a társadalom többsége ugyanis így van ezzel. Efebofilnak elvileg azt az embert nevezik, aki tartósan és erősen a 15-19 éves korosztályhoz vonzódik, holott ő jóval idősebb. Persze

igyekeznek magukat megkülönböztetni, de valójában mégiscsak arról van szó, hogy kiskorúakhoz vonzódnak.

Persze – ahogyan a pedofilok esetében is – most jönnek majd azok, akik azt mondják, hogy ezek az emberek nem bűnösök, csak mások. Ugyanolyan emberek, mint mi, csak másképp állnak a világ folyásának egy bizonyos szeletéhez, ezért ugyanúgy el kell fogadni őket, mint saját magunkat.

Csakhogy a gyermek szempontjából ez teljesen mindegy. Teljesen mindegy, hogy pedofil, vagy efebolfil. Teljesen mindegy, hogy büntethető, amit tett, vagy nem. Teljesen mindegy, hogy ő más, vagy bűnös.

Az a kár ugyanis, amelyet egy labilis, fejlődésben lévő gyermeknek okoz, az visszafordíthatatlan. És pont. Azon meg aztán tényleg senki ne kezdjen el vitatkozni, hogy vajon 18 év alatt gyermeknek számít-e valaki, vagy sem. Hogy tud-e egy 15 éves tinédzser megalapozott, önálló döntést hozni, vagy sem. Alkohollal és dohányáruval sem szolgálunk ki 18 év alattit, ahogyan szavazni sem hagyjuk őket, jogosítványt pedig csak 17 éves kor felett lehet szerezni. Ha ez így van és a fejlett nyugat szinte mindegyik államában így van, akkor szexuális kérdésekben miért nem ez a korhatár az evidencia?