A nagyenyedi vérengzésre emlékezett a romániai város magyarsága

A román népfelkelők 1849. januári vérengzésére emlékezett vasárnap este a romániai Nagyenyed magyarsága. Az eseményen a város román polgármestere is részt vett.

A megemlékezés résztvevői a Bethlen Gábor Kollégium udvarán gyülekeztek, ahol Demeter Szabolcs István iskolalelkész mondott áhítatot. Bibliai példával rámutatott: Jeruzsálemet is, akár Nagyenyedet, felégették, népét lemészárolták. Isten azonban azt üzente lakóinak, építsenek házakat és lakjanak bennük, gondozzák a kertet és sokasodjanak.

Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket

– tolmácsolta az ige üzenetét. Szőcs Gyula Kálmán, a város díszpolgára, a kollégium támogatója felidézte, hogy bár a város lakossága mindig emlékezett a mészárlásra, fáklyás felvonulást öt éve szerveznek.

Ki kell menni a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban

– mondta. Fontos, hogy megismerjék a nagyenyedi magyarságot, közölte, mivel – mint mondta – aki nem ismer, az fél, aki pedig fél, az agresszív is lehet. A város román polgármestere, Oana Badea beszédében úgy vélte, mindannyian – nemzetiségtől függetlenül – képesek vagyunk megértéssel viszonyulni a történelemhez.

Jó pár éve önök mellett vagyok ezen az eseményen, és azzal a hittel teszem, hogy így lehet jövőt építeni. Ha megértjük egymást, ha esélyt adunk minden kultúrának és hagyománynak, hogy megnyilvánulhassanak

– fogalmazott az elöljáró. Badea rámutatott, a történelem nem könnyű, nem igazságos, de nem is igazságtalan, és a jelenben élőknek erkölcsi kötelessége, hogy jobb jövőt építsenek. A nagyenyediek épp ezt teszik, amikor január 8-án évente megemlékeznek – mondta. Lőrincz Helga alpolgármester szerint a mindennapok történései az igazán fontosak, mivel minden nap történelmet írunk.

Mi itt Nagyenyedet magyarok és románok tesszük együtt széppé, színessé és érdekessé

– jelentette ki, és megköszönte a polgármesternek a közös munkát. Hangsúlyozta: bár Nagyenyedet jó példaként említik a román-magyar együttélésre, ez nem volt mindig így. A magyarság meg tudott bocsátani, de nem felejti el a tragikus eseményeket, mert akkor gyökértelenné válna – tette hozzá. Nagyenyeden békésen és nyugodtan élnek az emberek – jelentette ki az RMDSZ-es elöljáró azt kívánva, hogy ez nagyon sokáig így maradjon. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója pedig úgy fogalmazott: Enyeden emlékezni akarnak, hogy a múltból tanulva a jelenben cselekedhessenek. Elmondta, azért jó közösen emlékezni, mert ilyenkor megtapasztalható, hogy közös dolgaink vannak.

Közös dolgaink vannak itt, ezen a tájon, ebben a városban, ahol mi kisebbségben ugyan, de jól élhetünk

– fűzte hozzá. A beszédek után a jelenlévők virágot helyeztek el a mártírok emlékművénél, majd fáklyákkal vonultak a sétatéri diákemlékműhöz, amelyet szintén megkoszorúztak. Itt Ladányi Árpád Csaba, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke mondott rövid beszédet. A fáklyás felvonulás résztvevői utána visszatértek a város főtérére, majd a magyar történelmi egyházak képviselőinek áldása után elhelyezték az emlékezés koszorúit a várfalon található emléktáblánál. A 15 százalékos magyar lakosságával szórványnak minősülő Nagyenyeden minden évben megemlékeznek a 1849. január 8-án és a következő napokban elkövetett vérengzésről. Ekkor Axente Sever román népvezér csapatai megtámadták és kifosztották a katonai védelem nélkül maradt várost, legyilkolták a helyi magyarság jelentős részét. A vérengzés Fehér megye más magyarlakta településein is folytatódott.

(MTI)

A címlapképen megemlékezõk az 1849. január 8-i vérengzés emléktáblájánál Nagyenyeden a várfalnál.  Forrás: MTI/Kiss Gábor