Nehéz a magyarságot megtartani a Mezőségben
Ma a magyarságot még nehezebb megtartani, amikor gyakorta nincs magyar iskola, vagy anyanyelvi gyülekezet a településeken – Balla Ferenccel, a Kallós Zoltán Alapítvány elnökével beszélgettünk.
– Kallós Zoltán személyét és munkásságát a határ mindkét oldalán ismerik. Az ő eszmeisége hogyan jelenik meg az alapítványuk működésében?
– Kallós Zoltán azon kevesek egyike volt, aki még időben kutatni és gyűjteni kezdte a magyar népi kultúra elemeit. Tette mindezt akkor, amikor ez nem volt veszélytelen. Tudta, hogy a paraszti életmód és műveltség még az ő életében el fog tűnni, ezért ezen értékek átmentését a következő generáció számára mindennél fontosabbnak tartotta.
Kallós Zoltánnak nagyon nagy szerepe volt abban, hogy a táncházmozgalom ki tudott bontakozni és hogy az az urbánus környezetben is elfogadásra került.
Kitartása, segítőkészsége és hozzáállása páratlan volt, munkássága túlélte a kommunizmust. A rendszerváltozás után megnyílt a lehetőség arra, hogy az erdélyi magyarság nekifogjon egy új intézményrendszer felépítésének. Így jött létre a Kallós Zoltán Alapítvány is, amely harminc éve töretlenül működik. 
– Mivel foglalkozik az alapítvány?
– A forradalom után az 1990-es évek elején azért hoztuk létre a Kallós Zoltán Alapítványt, hogy a magyar népi kultúrával ne csak tudományosan foglalkozzunk, hanem azt minél szélesebb körben megismertessük, tanítsuk, azok értékeit átadhassuk a fiataljainknak. Így a Kallós Zoltán Alapítvány – ahogy az elmúlt harminc évben – ma is kitartóan igyekszik továbbadni a magyar népi kultúrát. Kallós Zoltánnak volt egy mondása, amelyet mindig szem előtt tartunk:
„Nem a ládának gyűjtöttem, hanem annak, hogy kitegyem és bemutassam.”
A néprajzi gyűjtések, könyvkiadások mellett a hangsúlyt az ifjúság nevelésére, oktatására kell helyeznünk.
– Hogyan tudják ezeket a célokat elérni?
– Számos programot szervezünk, amivel megismertetjük a népzenét, a néptáncot és a népi hagyományokhoz csatlakozó szokásokat. Húsz éve működik egy oktatási programunk, amellyel a Válaszút környezetében lévő 40 település oktatási problémáit, hiányosságait pótoljuk. Számos mezőségi faluban – a kevés lélekszám miatt – nem lehet fenntartani a magyar iskolákat, ezért vasárnaponként szervezetten elhozzuk, pénteken pedig hazavisszük a gyermekeket. Így tudjuk biztosítani a magyar oktatáshoz való hozzáférést.
– Ez elég körülményesnek tűnik.
– Sajnos nem mindig és nem mindenben felhőtlen a helyzet, a román állammal még mindig eléggé érdekes a viszonyunk. Azt nem mondhatom, hogy akadályoznák a munkánkat, de azért nem is segítik a működésünket.
Valóban benne van a román oktatási törvényben az, hogy biztosítani kell az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférést, ez azonban a gyakorlatban nincs egészen megoldva.
Mi tesszük a dolgunkat: hét évvel ezelőtt megkezdtünk egy mezőgazdasági szakiskolát is, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a fiataljainkat itthon tartsuk. Nyolc évvel ezelőtt pedig Kolozsváron népzeneiskolát indítottuk, ahol 10 hónapon keresztül, gyakorlatilag az egyetemi évvel azonos kritériumoknak megfelelően magyar népzenét és népdalt tanítunk. Itt is évente több, mint száz diákkal foglalkozunk.
– A kisebbségi sorban élő fiatalok tekintetében mennyire vonzó a magyar kultúra?
– A Mezőségről tudni kell, hogy itt a magyarság már az 1900-as évek elején is kisebbségben élt. Nyilvánvaló, hogy a magyarságot megtartani ma még nehezebb, amikor már gyakorta nincs magyar iskola, vagy anyanyelvi gyülekezet a településeken. Így jóval nehezebb bizonyos dolgokat elérni, de úgy gondolom, hogy sok pozitív példa van arra, hogy mindaz, amit csinálunk, az hasznos és működik is. Az tapasztaljuk ugyanis, hogy a kikerülő gyerekek többsége a környéken telepedik le. 
– Ezek szerint a hagyományok valóban képesek a szülőföldön tartani a fiatalokat?
– Kallós Zoltán sokszor emlegette, hogy addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Nekünk az a célunk, hogy olyan kulturális „csomagot” adjunk át, amely megerősíti a magyar öntudatot a gyerekekben és fiatalokban.
Stabilitást, önbizalmat kell biztosítanunk, el kell érni azt, hogy fel tudják – és fel akarják – vállalni a magyar kultúrát a kisebbségi létük során is.
Ez nem jelenti azt, hogy ezzel bárki másnak a tyúkszemére taposnánk. Mi is tiszteletben tartjuk mások kultúráját, ugyanakkor mi is elvárjuk, hogy tiszteletben tartsák a miénket. Nem várunk többet, csak éppen annyit, amit mi adunk.
Trianon nem csupán az első világháború következménye! – Andrásfalvy Bertalan a Vasárnapnak
Trianon nem csupán az első világháború következménye! – Andrásfalvy Bertalan a Vasárnapnak
A címlapkép forrása: Kallós Zoltán Alapítvány.
