Eltűnt épületek nyomában (68.) – A Barber-Klusemann bérpalota
A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Cikksorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.
Nyugodtan mondhatom, hogy a Budapest fénykorát idéző, a II. világháborúban vagy az azt követő szocializmusban tudatosan elpusztított épületek újjáépítésének korszakát éljük. A magyar kormány által támogatott új rekonstrukciós doktrína mára már kézzel fogható eredményeket hozott. Gondoljunk csak a Budavári Palotanegyed újjászülető épületeire, vagy a középkori magyar várak rekonstrukcióira. 
Nemrégiben egy cikk jelent meg arról, hogy mennyire időszerű lenne az elpusztított budai palotasor visszaépítése az Ybl Miklós tér és a Clark Ádám tér között. A javaslaton felbuzdulva a most következő cikkeim ezekről a hajdan volt palotákról szólnak majd. Csak kevesen tudják, hogy a Lánchíd utca Duna felőli oldalán is épületek sorakoztak egykor, méghozzá nem is akármilyenek. Itt, a budai Duna-parton bérpaloták kaptak helyet, méltó párt alkotva a pesti Dunakorzó szállodasorával. A budai Dunasor Lánchíd felőli első épülete Barber Ágost és Klusemann Károly sörgyáros négyemeletes eklektikus bérháza volt, amelynek négy sarka apró tornyokban, azok pedig kupolákban végződtek. 
A Lánchíd utca 2. szám alatti bérpalota Knabe Ignác tervei alapján 1871 és 1873 között épült fel, miután lebontották a területen álló katonai lőszerraktárat. Knabe nevéhez még számtalan, az 1860-as években épült budai polgárház és vallási épület is kötődik, többek között a közeli Öntőház utcai zsinagóga is, amelynek a helyén épült meg a budai Várhegy gyomrában található kormányóvóhely Rákosi Mátyás idején épült gépkocsigarázsa. Az építtetők igazán tehetős emberek voltak: Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly gőzmalom és serfőzőház tulajdonosok voltak. A Jászberényi úti serfőzőházuk 1855-ben olvadt be a Kőbányai Serház Társaságba, amely 1862-ben lett Dreher Antal sörgyára.
A bérpalota tulajdonjoga 1910-ben a Budapesti Önsegélyező Takarékpénztárhoz került, majd az 1920-as évek elején a gyógyszerészek anyagi támogatásával foglalkozó Kerpely Mimi Alapítvány vette meg. Ám pár év múlva az alapítvány annyira elszegényedett, hogy meg kellett válnia az ingatlantól. Az új tulajdonos a magyar állam lett, amely a Magyar Királyi Népjóléti Minisztériumot helyezte el a frekventált helyen található épületben. A beköltözéssel járó átalakítás során hozzányúltak a külső homlokzathoz és a tetőzethez is: ekkor bontották el a négy apró kupolát a bérpalota sarkairól. Pár évvel később a bérpalotába az Iparügyi Minisztérium hivatalai költöztek be, amelyek a II. világháborúig működtek az egykori Barber-Klusemann bérpalotában. Érdekesség, hogy az épület földszintjén bérelt irodahelyiséget az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület is, amellyel a ház építtetőinek korábban sok vitájuk akadt. A földszinten működött a Budapesti Női Ruha Iparszövetkezet központja, a pince egy részét pedig a Heisler Jaroszláv tulajdonolta kő- és könyvnyomda bérelte. 
A bérpalota kiváló elhelyezkedése, központi fekvése és fényűző módon kialakított belső terei felkeltették a hazai tehetős polgárok figyelmét. Számos földbirtokos, politikus, gyártulajdonos, katona és arisztokrata bérelte itt dunai panorámás lakását. Itt élt többek között dr. Lukács László bányatulajdonos, aki 1912-ben lett az ország miniszterelnöke. Egyéves regnálása idején az országban puskaporos hangulat uralkodott. Ekkor történt a Tisza István elnökölte képviselőházi obstrukció elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása és a karhatalommal levert budapesti tömegtüntetés is, amelyet az utókor „Vérvörös csütörtökként” emleget. 
Az épültben bérelt lakást egészen haláláig báró dr. Fiáth Péter ügyvéd, Fejér megye egyik leggazdagabb földbirtokosa, aki a Kishantosi Mintagazdaság alapítója és üzemeltetője volt. Az első emeleten élt báró Andreánszky Gábor országgyűlési képviselő, az Országos Antiszemita Párt egyik vezetője, aki a hírhedt „tiszaeszlári pör” kapcsán felvetette, hogy tiltani kellene a keresztény–zsidó házasságot. Ugyancsak az első emeleten bérelt lakást a pozsonyi születésű Radnai Béla főiskolai tanár és szobrász, akinek gyermekszobrai a Királyi Palota krisztinavárosi szárnya díszlépcsőházának bábos márványkorlátját díszítette. 
Az épület második emeleti lakásában élt a híres sportvezető, dr. Kemény Ferenc, aki a francia Coubertin báróval közösen megalapította az újkori olimpiai játékokat menedzselő Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Dr Kemény Ferenc nevét viseli az elmúlt években indult nagyszabású sportlétesítmény fejlesztési program is. A bérpalotában lakott ifjabb Hollán Sándor államtitkár, a Magyar Királyi Államvasutak igazgatója is, akit a Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség katonái édesapjával együtt elhurcoltak, majd a Lánchídon hátulról fejbe lőttek, holttestüket pedig az áradó Dunába dobták. 
A II. világháború idején az épület fényűző bérlakásokkal teli Dunai oldala sérült meg leginkább a pesti oldalon felállított szovjet tüzérség lövedékeitől. Az épület alagút felé eső sarka is találatot kapott, amely a földszintig beomlott. Az oroszok valószínűleg az alagút torkolatában felállított 88 mm-es ágyút akarták megsemmisíteni. Az ostrom következtében a bérlakások kiégtek, a homlokzaton több helyen belövések keletkeztek. Ugyanakkor az épület tetőzete és falai statikailag jó állapotban maradtak meg, a beszakadt Lánchíd utcai sarokrész visszaépíthető lett volna. Lebontását ennek ellenére elrendelték és a szomszédos Kereskedelmi Minisztériummal együtt elsőként rombolták le 1948-ban. 
A Barber-Klusemann bérpalota bontásának okai máig nem ismertek. Egyesek szerint politikai okok vezettek a bontáshoz, hiszen a kommunista államhatalom nem tűrhette el egy olyan épület látványát, amelyet mágnások építtettek és az a „Horthy-fasiszta” Népjóléti Minisztérium működött benne, amely alatt Magyarország a „3 millió koldus országává” vált. Helyén a Lánchíd újjáépítésének felvonulási épületeit húzták fel, könnyen lehet, hogy egyszerűen csak kellett az épület által elfoglalt terület és ezért bontották le. Ma autóparkoló és egy kisebb park található az egykori Barber-Klusemann-bérpalota helyén.
(A sorozat folytatódik)
Fecske Gábor László
A címlapkép forrása: FSZEK
