Ez a lejtmenet az egész magyar nemzet sorsát meghatározhatja
A nők munkába állításával egyensúlytalanság lépett fel a modern társadalmakban – nyilatkozta dr. Benda József szocializáció kutató, társadalompedagógus, akivel a népességfogyás kérdéseire keressük a választ.
– Melyek a népességcsökkenés okai?
– Társadalomtörténeti okai vannak, amelyeket a Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely (CSAM) munkatársaival évek óta elemzünk. Az elmúlt száz év társadalomtörténeti folyamatai adnak választ arra a kibontakozó demográfiai katasztrófára, amelybe egyre mélyebbre süllyed Magyarország – és az egész európai társadalom.
Az egyik fő ok minden bizonnyal a modernizáció, a vele járó jólét és szemléletváltás.
Mindez azonban nem spontánul, hanem egy nemzetközi gazdasági érdekcsoport irányítása alatt történik. Nem beszélünk róla, de a modern, nyugati ember életét, gondolkodását, értékrendszerét – és ezen belül önmegvalósítási szándékait – a nemzeten átnyúló gazdasági kényszerpálya, profitérdekek határozzák meg. Ez alól nem kivétel Magyarország sem. 
– Mire gondol pontosan?
– Arra, hogy a mindent mozgató profitérdek ma még a munkaerőre épül. A gazdasági növekedés ebben a rendszerben csak úgy érhető el, hogy minél több embert foglalkoztatnak. A növekedés célja, a gazdasági versenyben való helytállás, ami meghatározza egy ország helyét, erejét, befolyását.
Ez kerül előtérbe, szemben a hosszú távú növekedéssel.
Ebben a folyamatban a nőkre, az édesanyákra elsősorban mint munkaerőre van szükség, ami a családi szerepek háttérbe szorításával, leértékelésével, láthatatlan munkává minősítésével történik. Mivel sem elég idő, sem elég pénz, sem elég képesség nem jut a következő generáció elindítására, kevesebb gyermek születik egész Európában. Magyarországon a nők már az 1950-es évek elejétől a munkaerőpiacra kényszerültek.
– Akkor ez nem a kapitalista berendezkedés sajátossága?
– Valóban nem. A szocialista országokban ez tömegesen és rövid idő alatt történt meg. A napi 8 óra munka leköti a rendelkezésre álló időt. A gyermeknevelés ugyancsak időigényes. A kettő közötti különbség – gazdasági szempontból – az, hogy a gyermeknevelés csak hosszú távon hozza meg a társadalomnak a jövedelemtermelő képességet, míg a gazdasági területen végzett munka már a hónap végén hozhat profitot.
A nők munkába állításával – ami persze, ravasz módon, úgy volt beállítva, mint „fakanáltól való felszabadítás” –, kialakult egy egyensúlytalanság a modern társadalmakban.
Az egyik oldalon ott van a felmagasztalt azonnali jövedelem, a másik oldalon pedig az alulértékelt hosszú távú befektetés: a gyermekvállalás és a gyermeknevelés. Ez átalakította több generáció gondolkodását, és ma már természetesnek hat, ha valaki a munkájával és nem a családjával azonosul. Látni kell azonban, hogy a mentalitás megváltozása mögött milyen érdekviszonyok húzódnak meg. A végeredmény pedig az, hogy a ma már sokszor önkéntes munkavállalás mellett a nők nem tudnak annyi gyermeknek életet adni, mint korábban. A munkahely a család rovására emészti fel az időt és az energiát. Gyakorlatilag a volt szocialista országok az azonnali haszonszerzés – a versenyképesség – érdekében már évtizedekkel ezelőtt feláldozták a saját jövőjüket. A következmények azonban csak most kezdenek igazán fájni. 
– Egyformán történt ez Kelet-, és Nyugat-Európában?
– Voltak és vannak különbségek. A második világháború előtt a nők 25 százaléka volt jelen a munkaerőpiacon, amit iszonyatos sebességgel 75 százalékra növeltek. 25 év alatt gyakorlatilag minden nőt, édesanyát bekényszerítettek a munkaerőpiacra. Ezzel párhuzamosan zuhanni kezdett a termékenység. 1954-ben voltunk mi, magyarok a demográfiai csúcson, akkor 220 ezer gyermek született. 8 év múlva már 100 ezerrel kevesebb.
Ez évben – némi emelkedés és stagnálás után – elkezdődött egy olyan lejtmenet, amelynek következményei az egész magyar nemzet sorsát meghatározhatják.
A nyugati társadalmakban ez a folyamat lassabban zajlott le, így a termékenység csökkenése is később jelentkezett. Ott a bevándorlás ösztönzésével próbálják meg az egyensúlyt helyreállítani, ami azonban egy hosszú távú népességcserével jár együtt.
Hogy melyek voltak a népességcsökkenés további okai az Benda Józseffel készült interjúnk folytatásában hamarosan kiderül.
Tóth Gábor
dr. Benda József: Európának nincs alternatívája a populáció leépülése ellen
dr. Benda József: Európának nincs alternatívája a populáció leépülése ellen
Címlapkép: Pixabay.com
