Eltűnt épületek nyomában (66.) – A Koronaőrség laktanyája

A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Cikksorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.

A Magyar Királyi Koronaőrség önálló szervezetként 1871-ben jött létre a Szent korona és a koronázási jelvények őrzésére. Az őrszolgálaton kívül még állami, udvari és egyházi rendezvényeken láttak el reprezentatív és tényleges őrzési szolgálatot. A koronaőröket a Magyar Királyi Jutasi Altisztképző-  és Nevelőintézetben képezték ki, mely az ország egyik legkeményebb katonai intézete volt. A kiképzés mellett még balettmester is tanította őket arra, hogyan lépjenek méltóságteljesen és tisztelettudóan egyetlen koppanás nélkül a Szent Korona és a Szent Jobb kísérésekor. A Magyar Királyi Koronaőrség külön szervezetet alkotott a honvédségen belül. A koronaőröknek csak saját parancsnokuk vagy a miniszterelnök adhatott utasítást, de csakis addig, amíg a Szent Korona érdekeit képviselte a parancs.

Az elitkatonák központja eleinte a Városmajorban volt, majd 1830-ban a Koronaőr utcában álló, egykori Angolkisasszony rendházba helyezték át. 1844-ben a kaszárnyát kibővítették a mellette álló Kreissl-féle épülettel, az így összeépített épületet még évtizedekkel később is Kreissl-kaszárnyának hívták. A Koronaőrség végső elhelyezésére 1889-ig kellett várni, amikor az új Királyi Palotához elkezdték kiépíteni a szerpentines Palota utat. A Várhegy nyugati oldalán elterülő egykori Lógod település főutcáját később Lógodi utcának nevezték el, amely beletorkollik a Palota útba. Az egyszerűség kedvéért 1889-ben a Lógodi utcát Váralja utcára keresztelték és a 14-es szám alatti lankás telken Bodányi Kálmánné egykori villájának helyén elkezdték felépíteni a Koronaőrség új és végleges laktanyáját. A kaszárnyát a Koronaőrség állománya mellett a budai Vár védelmét ellátó testőrség alakulatai is használhatták kisegítő szálláskörletként.

Az „E” alaprajzú épület terveit Györgyi Géza, majd Hauszmann Alajos készítette. A hosszú Váralja utcai homlokzatot Hauszmann két oldal- és egy középső rizalitra osztotta. A középső rizalit felett magastető emelkedett ki, melynek nyugati oldalát középkori várakat megidéző pártázat és mellvéd díszítette. A pártázat két szélén középkori lovagvértezetet mintázó trófeumokat, a mellvéd közepére a Magyar Királyság kiscímerét helyezték. A Váralja utca felől nyílt a főbejárat, amelyet egy hosszú lépcsősoron lehetett megközelíteni. Az épület vár felé néző oldalának északi homlokzata állandóan árnyékban volt, mivel a Palota út 20 méter magas támfala állt pár méterre tőle. Később gyalogos hidat építettek a kaszárnya második emelete és a Palota út között, hogy a felső szintekről megkönnyítsék a Várba való feljutást. Korábban a felső szintekről csak a földszint érintésével és a Sarló utcai támfallépcsőn keresztül lehetett a Palota utat elérni, amely hatalmas kerülő volt. Eddig erről a gyalogoshídról sem találtam fényképet, a Budai Várkertészet gyalogos hídjához hasonlóan.       

A háromemeletes kaszárnya szuterén szintjén a széntüzelésű kazánok és a szeneskamra, a földszintjén az őrszolgálat szobája a fegyvertárral, továbbá irodák, tornaszoba és a kantin volt található. A Váralja utcai hosszú épületszárny első emeletén kapott helyet a Koronaőrség parancsnokának és helyettesének irodája és szálláshelyiségei. Ugyancsak az emeleten helyezték el a dísztermet is, amely az ünnepi állománygyűlések és a fontosabb események helyszíne volt. A többi szinten a legénységi körletek és azok kiszolgálóhelyiségei voltak. A Budai vár felé nyitott épületkomplexum udvarán kiképző és testnevelő pálya épült.

Horthy Miklós 1944 október 15-i proklamációja másnapján a megszálló német erők Skorzeny ezredes vezetésével és a nyilasok támogatásával megtámadták a budai Várat.  A koronaőrök a Szent koronát és a koronázási jelképeket a Palota trezorjából a Koronaőr laktanya szenespincéjének egyik falzugába rejtették el, befalazták és több méter vastagon szenet hordtak elé. Miután lezajlott a nyilas hatalomátvétel, utoljára Szálasi eskütételéhez vitték fel a koronát a Nagy bálterembe. Ezután a koronaőrök nyugatra menekítették, ahol az amerikaiak lefoglalták és Fort Noxba szállították, ahonnan csak 1978-ban érkezett haza.

A Koronaőri laktanya – katonai célpontként – a Budai Vár ostromában súlyosan megsérült, tetőzete és főhomlokzata is több tüzérségi találatot kapott. Egyes részein csak a falak maradtak meg, mögötte a födémek beszakadtak. A háborút követően semmilyen állagmegóvó munkálatot nem végeztek rajta, így állapota évről évre rosszabbodott.  Az 1948-ban berendezkedő kommunista hatalomnak már nem volt szüksége sem a királyságot szimbolizáló koronaőrökre, sem a laktanyájukra, így az épületre kiadták a bontási engedélyt és még abban az évben elbontották.

A bontástól függetlenül a telek a Honvédelmi Minisztérium kezelésében maradt. A volt kaszárnya alapjait felhasználva 1950-ben itt (ideiglenes jelleggel) egy földszintes,  „L” alaprajzú felvonulási épületet alakíttatott ki, amely a mai napig az egykori kaszárnya helyén áll.

(A sorozat jövő héten folytatódik.)

Fecske Gábor László

A címlapkép forrása: MTI fotó