Eltűnt épületek nyomában (65.) – A tartalék istálló épülete
A török korban a Várhegy nyugati oldalán elnyúló, az alsó és a felső várfal között kialakult települést Jeni mahallenak, azaz Újnegyednek nevezték. Korabeli leírások szerint az egykori török település a Buzogány toronytól a Karakas pasa tornyáig nyúlt el és még dzsámija is volt. Jeni mahalle Buda visszafoglalásakor megsemmisült, a lakóházak helyére később növényeket telepítettek, ettől kezdve a területet Újvilág kertnek hívták, amely egészen a palota krisztinavárosi szárnyépülete megépítéséig, vagyis a 19. század végéig létezett. 
A krisztinavárosi szárnytól északra Hauszmann Alajos – a lovak le- és felvezetésére szolgáló lejtős utat, vagyis – rámpát tervezett a középkori falakra, amely a Királyi Istállót (Hunyadi udvar) és a Lovardát (Csikós udvar) kötötte össze a Palota úton keresztül a Vérmezővel, ahol hatalmas terület állt rendelkezésre a lovak futtatására. 
A Palota térről (Hunyadi udvar) induló rámpa – mielőtt elérte volna a Csikós udvar szintjét – éles kanyarral az ellenkező irányba fordult és haladt tovább. A kanyarban épült fel 1905-re a neoreneszánsz stílusú tartalék istálló, más néven új istálló épülete. A terveket valószínűleg Hauszmann Alajos készítette. Mivel a királyi udvartartásban még a századfordulón is jelentős volt a lovak hajtotta kocsik – hintók és fiakerek – száma, ezért Hauszman Alajos biztosra ment és az egy térszinttel feljebb lévő Királyi Istálló mellett egy jóval kisebb mérető istállót is tervezett. 
Ernst Marischka 1955-ben bemutatott kultikus Sissi filmjéből tudjuk, hogy az udvarban a spanyol etikett szigorú szabályai uralkodtak. Ennek értelmében akik bejáratosak voltak a Királyi Palotába, azok közül sem mindenki találkozhatott a királyi családdal. Ezt a szigorú rendet a lovak és a hintók esetében is be kellett tartani, így minden bizonnyal a Királyi Istállóban a felsőbb udvartartás, a tartalék istállóban pedig az alsó udvartartás lovai kaptak helyet.
A hegyoldalban elhelyezkedő épület szimmetrikus volt. A két egyforma épületet nyugaton egy összekötő szárnnyal kapcsoltak össze. Az U alakú épületegyüttest később kibővítették észak felé egy toldaléképülettel, amely közvetlenül a várfalhoz simult. A rámpáról egy kocsi hajtón keresztül juthattak az udvarba, ahonnan az összekötőszárnyban lovaskocsik számára létesítettek beállót. Az udvarból északi irányba egy újabb áthajtón keresztül lehetett megközelíteni a később megépült és kifejezetten szállás célra kialakított toldaléképületet. Az épületegyüttes földszintjén voltak a lovak körletei, míg az emeleten és a manzárd szint helyiségeiben a lovak gondozói, illetve a kocsik személyzete kapott helyet. A szuterén szinten a lovak kiszolgálásához szükséges eszközök és táplálékok voltak. 
A tartalék istálló épületei a király budai tartózkodása idején teltek meg élettel, más időszakokban az épületben csak a gondnok tartózkodott. A két világháború között a motorizáció következtében a lovak háttérbe szorultak. Az épületbe az állandó várgondnokság költözött be, a lovak egykori körleteiben a palotanegyed fenntartásához szükséges eszközök kerültek. Érdekesség, hogy a tartalék istálló épülete az 1900-as évek elejétől a második világháborúig terjedő időszak térképeinek egyikén sem látható, amely felettébb különös. Archív fényképekből is csak légi felvételek és panorámaképek maradtak az utókorra. 
Buda II. világháborús ostromakor, az istálló, elhelyezkedéséből adódóan könnyű célponttá vált a Vérmező irányából támadó szovjetek számára. Bár az épület semmilyen katonai funkcióval nem bírt, mégis számos belövés érte, amely elpusztította a tetőzet egy részét. A legnagyobb sérülés a toldaléképületen keletkezett, de a korabeli fényképek tanúság szerint az ikerépület – sok környékbeli társához hasonlóan – menthető állapotban maradt meg. Mégis az elsők között bontották el. 
Helyére semmit nem építettek, déli végébe újra felépítették az egykori kortinafalat egy középkori kapuzattal. Lebontásának egyedüli magyarázata az lehet, hogy nyugatról eltakarta a középkori várfalat, amelyet a szocializmus időszakában mindenáron meg akartak mutatni.
(A sorozat folytatódik)
Fecske Gábor László
(A címlapkép forrása: www.egykor.hu)
