Huszonöt éve hunyt el Gyökössy Endre

Gyökössy Endre (1913–1997) a pasztorálpszichológia magyarországi úttörőjeként vonult be a református egyház történelmébe.

A pszichológiát és pedagógiát is végzett lelkipásztor Budapesten, Debrecenben, Bázelben és Zürichben tanult. Lelkészi szolgálatát a Kálvin téri gyülekezetben kezdte 1939-ben, majd – külföldi tanulmányai után – negyven évig (1941–1981) az Újpest-Újvárosi Református Egyházközségben szolgált.

A közvetlen természetű – sokak számára csak Bandi bácsiként ismert – lelkipásztor 1946-ban pszichopedagógiai doktorátust szerzett.

A második világháború után részt vett az Országos Gyermekmisszió alapításában, majd 1950-től a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanított. Hamarosan ezt föl kellett adnia, mert szülei kitelepítése és felesége svájci állampolgársága miatt osztályidegenné nyilvánították. A nehézségeket csak tetézte, hogy át kellett élnie kisgyermekei halálát. Mindezek ellenére végig az újpest-újvárosi gyülekezetben szolgált, ahonnan 1981-ben ment nyugdíjba. Nyugalmazása után továbbra is aktívan hirdette az Igét, mert

állítása szerint „nyugdíjas lelkész pedig nincsen! Az vagy az élete végéig lelkész, vagy soha nem is volt az!”

Ezért, folytatva munkáját, saját lakásán tartott pasztorálpszichológiai továbbképzéseket a lelkészeknek, és gyülekezetek meghívását elfogadva gyakran prédikált. Időnként előadásokat tartott nemcsak teológusoknak, de orvosoknak és pszichológusoknak is, valamint lelkigondozói szolgálatot is ellátott. Számtalan könyvet írt lelki témákban, miközben tagja volt a Magyar Pszichiátriai Társaságnak is. A Budapesti Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatta, Újpest kerület pedig az Ad honorem Újpest díszpolgári emlékéremmel tüntette ki.

1997. november 20-án, 84 éves korában hunyt el Budapesten.

Bár neki nem volt lehetősége lelkigondozói iskolát alapítani, 2004 őszén azonban létrehozták a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervizori Intézetet, amely méltó emléket állít Istentől megáldott munkásságának.

Gyökössy Endre lelkész, pszichológus, író és költő mély, intő szeretettel írta könyveibe gondolatait, melyek közül összegyűjtöttünk néhányat.

1. Merjünk leülni valaki mellé és megkérdezni: hogy vagy? És fogja mondani, csak legyen rá időnk, szívünk és szeretetünk végighallgatni!
2. Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik!
3. Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
4. Jézus nem vallásalapító volt, hanem életformát hozott erre a véres bolygóra. Hosszadalmas hitmagyarázatok helyett ennyit mond: „Gyere, és kövess engem!”.
5. Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem. Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud igazán szenvedni, aki szeret.
6. Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra.
7. Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.
8. A félelem megöli bennünk az igazságot és a szeretetet.
9. A szenvedés orvosság a bűn ellen.
10. Akik Istent szeretik, minden javukra van, még a tépés, még a szaggatás is. Finommá, lággyá teszik az elkérgesedett emberi lelket, a szeretetnek olyan mélységét és erejét hozzák felszínre, amelyet e nélkül el sem lehet képzelni.

+1 Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem.

Forrás: Reformatus.hu/Vasarnap.hu

A címlapkép forrása: Facebook/Gyökössy Endre